Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-06-07 / 21. szám
6 2015. június 7. r SZEKSZÁRDI VASARNAP Hőseinkre emlékeztünk Az 1924. évi 14. törvénycikk nyomán néhány esztendeje újra ünnepeljük a magyar hősök emléknapját május utolsó vasárnapján. Miután a kommunista diktatúra eltörölte a megemlékezés lehetőségét, a következő emléknapra 1989-ben - legelőször éppen Szekszárdon - kerülhetett sor. Megyeszékhelyünkön május 30- án délelőtt, a Magyar Hősök Emléknapja törvénybe iktatásának kilencvenegyedik évfordulóján dr. Máté István, a Fidesz-KD- NP városi képviselője mondott ünnepi beszédet. A városatya a Himnusz után arról beszélt: ezen a napon fejet hajtunk hősi ha- lottainkért, civil áldozatainkért és valamennyi előttünk járóért, aki háborúban és békeidőben odaadóan szolgálta a hazát. A képviselő emlékeztetett az első és a második világégés borzalmaira, melynek során előbb a történelmi Magyarország területéről 660 ezres emberveszteséget szenvedett el hazánk, majd a II. világháborúban az ország 6,5%-a, csaknem 900 ezer ember veszett oda. A képviselő kitért a tanácsköztársaság 133 napja alatt garázdálkodó „Lenin-fiúk” rémtetteire, valamint az 1956-os forradalom áldozataira is. „Ahogy a háborúknak, úgy a békeidőnek is megvannak a maguk hősei: mindig voltak túlélők is, akik újra és újra nekiveselkedtek, hogy a romokból felépítsék az országot és élhető világot teremtsenek. A magyar hősök emléknapján rájuk is emlékezünk” - fogalmazott dr. Máté István, aki felhívta a figyelmet a szülők, nagyszülők generációjának tetteire is, lévén, „tőlük kaptuk azt a világot, amelyben élünk, békés történelmi helyzetben”. „Azon kell munkálkodnunk, hogy ezt a helyzeti előnyt megtartva további életünkben is a teremtő és ne a pusztító erő legyen jelen!” - tette hozzá a képviselő, kiemelve azt is: jelen, globális világunk nem az egyszemélyes hősökről, hanem az erős, összetartó közösségekről szól, akik képesek sorsfordító tettek végrehajtására. A városi közgyűlés kormány- párti képviselőjét a megszólalásban Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész követte. A lelkipásztor a II. világháború keleti frontján elesett nagyapjának történetét hozta fel példaként, aki huszonnégy esztendősen halt meg a harcokban, de annak minden percét hívőként élte meg. Naplója első lapjára ezt írta: „Én Krisztusom, segíts meg, hogy együtt tudjak még örülni az életnek, feleségemmel és fiammal együtt.” Sefcsik Zoltán elmondta: az idők folyamán rádöbbent, hogy ez az imádság az utódokért is szól, „mi az ő imádságainak gyermekei vagyunk”. „Fontos, hogy építsük utódaink iránti imádsá- gos szívvel azt a jót, amit elődeink elkezdtek, és amit nekünk is adott feladatként a Mindenség Ura, hogy azt majd továbbadhassuk” - hallhatták a jelenlévők a lelkész gondolatait. Az eseményen - amelyen Kovács Zsolt karnagy vezetésével az Ifjúsági Fúvószenekar is közreműködött - a város részéről dr. Tóth Gyula és dr. Máté István képviselők helyezték el a Szent István téri világháborús mementóknál a koszorúkat, majd a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és civilek tiszteletadására került sor. Gyimóthy Levente
