Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-04-05 / 12. szám
2015. április 5. , SZEKSZÁRDI VASARMAP 5 Bakavárosból indult az „angyali” hang A legtöbbünk Roger Moore szinkronhangjaként emlékszik rá, pedig színpadi és filmes karakterszerepeivel is maradandót alkotott. A szekszárdi születésű Láng József a március 15-ei nemzeti ünnep előestéjén vehette át az életművét elismerő Jászai Mari-díjat. Miközben a 81. születésnapját januárban ünneplő színművész kedvesen beljebb invitál római parti házába, feltűnnek a falakon elhelyezett régiségek: képek, dísztárgyak, fegyverek. Mintha egy színdarab, egy film kellékei lennének. Érdeklődésemet látva házigazdánk máris sorolja, melyik micsoda, mikor készült és hogyan került hozzá. „Sok mindent gyűjtöttem már életemben. Az egyik nagy szenvedélyem a régi órák voltak, a bolhapiacokon csodákra bukkanhat az ember. Láthat is belőlük egy jó párat itt a szobában” - mondja Láng József, és hellyel kínál a nappaliban. A mozgás már egy kicsit nehezére esik - mégis minduntalan felkászálódik a süppedős fotelból, hogy egy-egy képet, emléket előkeressen -, ám a hangja a régi. Ha behunynám a szemem, azonnal magam előtt látnám a sármos brit színészt, Sir Roger Moore-t, amint Simon Templar (az Angyal), James Bond, vagy Lord Brett Sinclair (Minden lében két kanál) szerepében küzd a gonosztevőkkel. Valamennyi karakter Láng József hangján szólalt meg, s maradt meg tévénézők tízezreinek emlékezetében. „A néhai Sztankay Pistával csináltuk éveken át a Minden lében két kanál szinkronját. Aztán amikor később a sorozatot újra műsorra tűzték, lecseréltek bennünket, mondván, kiöregedtünk. A nézők azonban visszakövetelték a jól megszokott párosunkat, s a stúdiónak végül engednie kellett” - el emlékszik vissza a színművész. W S Láng József egy fotót is mutat az | első találkozásról Roger Mooes re-ral, majd feleleveníti legutób- 2 bi alkalmat: „Megkérdezte, hogy mióta szinkronizálom. Mondtam, hogy immár 46 esztendeje. A jót és a rosszat is? - érkezett az újabb kérdés. Mert bizony utóbbiból is akadt egy-kettő: egy Sherlock Hol- mes-adaptáció és a 2011-es Karácsony a kastélyban című filmje is igencsak felejthetőre sikerült” - mondja Láng József, aki 1962- ben kölcsönözte a hangját először Roger Moore-nak, majd ezt követően lett az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész. A legtöbben ma is így emlékeznek rá, pedig színpadi és filmszerepeiben is kiválóan formált meg különböző karaktereket. A színművészeti főiskola másodéves hallgatójaként, 1954-ben már a Nemzetiben játszott az Othellóban és a Bánk Bánban. Együtt dolgozhatott Makláry Zoltánnal, Major Tamással a III. Richárd- ban, Bessenyei Ferenccel a Dózsa György-ben, Básti Lajos és Sulyok Mária pedig a tanára is volt. A Vígszínházban Ruttkai Éva és Páger Antal partnere volt Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában. Igazán illusztris névsor, a háború utáni magyar színjátszás legendás alakjai. Kérdésemre válaszolva házigazdánk elmondja: ha mégis ki kellene emelnie egy valakit, akire igazán felnézett, akkor az Pécsi Sándor. A kétszeres Kos- suth-díjas színészművész a 20. század magyar mozijának és színpadának kivételes tehetségű alakja volt.,(Volt szerencsém vele filmben és rádióban is együtt dolgozni. Igazán kiváló színész és remek partner volt” - elevenítette fel Pécsi alakját Láng József. Ezzel az „áthallással” érkezünk el gondolatban Pécsre, ahol a Nemzeti Színház társulatát erősítette 1957 és 1959 között, mielőtt a Vígszínházba igazolt. Ekkor újra feláll a fotelból, és egy régi képet vesz elő. „Ez rólam készült a pécsi időszakban: az egyik civilben, a másik Daniló szerepében ábrázol, amikor Lehár Víg özvegyét játszottuk. Amúgy a pécsi színházzal több tájelőadást is csináltunk Szekszárdon. Emlékszem, a Jégeső sem akadály című darabot játszottuk Spányik Évával, amikor egy szerelmi jelenetnél elment az áram a művelődési házban. A színpad és a nézőtér sötétségbe borult, de mi csak mondtuk tovább a szövegünket, s amikor a jelenet végére újra kigyúltak a fények, óriási sikerünk volt” - emlékszik vissza a színművész, aki ezekre a táj előadásokra hazajárt. Merthogy Láng József Szekszárdon látta meg a napvilágot 1934. január 5-én. A Bakavárosban, a mai újvárosi utcákon tette meg az első lépéseket, mielőtt kisgyermekként a fővárosba került. Nyaranta később is sok időt töltött a nagyszülőknél, akiknél a padláson selyemhernyót tenyésztettek. „Rengeteg eperlevelet szedtem a Gemencbe vezető úton, azzal etettük a hernyókat” - eleveníti fel a gyermekkori élményeket a színész, akinek édesapja pécsi sváb származású cukrászmester volt, s volt egy jól menő üzlete is a néhai szekszárdi korzón. „Isteni finom fagyit és sütit készítettek, és nekem mindenből sütöttek egy aprócska darabot” - mondja elgondolkodva Láng József, aki gyerekként többször is bebarangolta a parásztai szur- dikokat és a vizet elvezető patak néhol félelmetes, 10 méter magas medrét. AII. világháború idején is hosszabb időt töltött Szekszárdon, aztán végigélte a pesti szőnyegbombázásokat „A háború gyorsan felnőtté teszi az embert” - mondja keserűen. Láng József hűséges ember. Feleségével 58 éve alkotnak egy párt, a József Attila Színház pedig 1962 óta a második otthona. A társulat tagjaként az elmúlt több mint fél évszázadban „elfogyasztott” már több igazgatót és főrendezőt, megtalálták kisebb és nagyobb szerepek - s még ma is hét darabban játszik. „Nem voltak szerepálmaim” - mondja a színművész. „Fiatalon játszottam hősöket, szépfiúkat is, de mindig is karakterszínésznek tartottam magam, ezekben a szerepekben éreztem magam otthon igazán. Hosszú pályája során Láng József rengeteg színésznek kölcsönözte a hangját, megannyi hím narrátoraként működött közre. Tavaly óta nem szinkronizál. Csak a színházra koncentrál, ahol olyan kollégákkal dolgozhat együtt, mint Esztergályos Cecília, Béres Ilona, Bodrogi Gyula, Tahi Tóth László, vagy Rékasi Károly, valamint az igazgató, Nemcsák Károly. A József Attila Színház örökös tagja, a Pepita- és a Gobbi Hilda-díj tulajdonosa március 15-én munkássága elismeréseként vehette át a Jászai Mari-díjat.-fi-