Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-03-15 / 9. szám
2015. március 15. , SZEKSZÁRDI VASARMAP Garay Jánosról - március 15-én Garay János költészetéről megoszlanak a vélemények. Két évszázada született, volt idő felejteni és volt idő ismét felfedezni is. Szekszárd büszke költő fiára (1812-1853), de mit tud róla? Sokan vannak az elfelejtettek táborában. Ha csak a kortársai közül kellene említeni néhányat, ott van pl. Bajza József, Czuczor Gergely, Erdélyi János, Fáy András, a két Kisfaludy, Toldi Ferenc, Tompa Mihály, a Vahot/ Vachott testvérek, Vajda Péter, Vass Gereben, Virág Benedek. Megnyugtató, hogy velünk vannak a nagyok. Őket nem kezdte ki a feledés: Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály. Utcák viselik a nevüket, néhány versüket fejből tudtuk gyerekkorunkban. Diákjaink ma mit idéznének tőlük? De, most beszéljünk csak Garay Jánosról! Jókor született, a magyar nyelv megújítása korában. Anyanyelvűnk hivatalos használatának engedélyezése idején volt költőnk alkotó irodalmár. Új eszmék születésének és irodalmi körök alakulásának korában. Polgári felemelkedés, függetlenség a hazának, közjó, Magyarország nem volt, hanem lesz, honszerelem. Ilyen eszmék, gondolatok keltek útra. A mindezekre fogékony Garay két évtizedig rótta a sorokat, lapot alapított, szerkesztett, kezdők - köztük öccse, Alajos - botladozó rímeit javítgatta. És írt. Sokat írt. Drámát, balladát, megkésett lírait. Rövid epikai művekkel, verses elbeszélésekkel jeleskedett és otthon volt a rímes-jam- bikus verselésben. Közkatonája lett a magyar romantikának. Ott volt az Arany Toldiját bíráló és kitüntető bizottságban. Irodalomtörténészeink szerint dramaturgiai tanulmánysorozata egyenrangú Vörösmar- tyéval és Bajza Józsefével. Régi adósságunk publicisztikájának, prózájának újkori közreadása. Rosszkor született Garay? Nem tudott kilépni a nagyok árnyékából? Vagy más terhek nyomasztották a rövidre szabott életidőt? Meghatározó életélményei a szülőföld és a haza, forradalmi gondolatok és csöndes kesergés, szerelem, család - és mindenekelőtt a magyar nyelv rabul ejtő szépsége. Irigyelhette az Európában utazgató jómódú kortársait, még Petőfit is a vállon tarisznyás, országjáró szabadságáért. Garay alkatilag volt más. Szavakban eljutott a saját függetlenségéig, valójában foglya vagyontalan, betegségekkel gyötört, gyakran megbántott helyzetének. Nem tartozott irodalmi körökhöz. A Nemzeti Kaszinó és Vörösmarty köre magasan állt fölötte, Petőfi Tízek Társasága a következő fiatal nemzedéké. Arany Jánost és körét - Gyulai Pált, Lévay Józsefet, Mentovich Ferencet és Szász Károlyt - a rokonlelkek barátsága tartotta össze még akkor is, amikor Garay már nem élt. Fiatalon tagja a Tudományos Akadémiának, de szerepe inkább a Kisfaludy Társaságban volt. Korának hírlapolvasó közönsége lelkesedett költészetéért és szavalták verseit - a Kont címűt Jókai szerint az egész ország -, gimnáziumok irodalmi önképzőköreiben kisebb vetélkedés folyt a költői népszerűségért. Voltak irodalmi körök; Almanach Társaság, Au- róra-kör, a lelkes hazafi, majd árulóként megbélyegzett Kuthy Lajos Társalkodási Egyesülete. Petőfiével, Vörösmartyéval vetekedett Garay népszerűsége pl. a Rozsnyói Olvasótársaságban, ahol a kártyapénzből fizettek elő lapokat. Irodalmi Őr, Magyar Irodalmi Szemle, Vörösmar- tyék Athenaeuma, Honderű, a katolikus Őrangyal, Rajzolatok, Garay Regélője, a Tudományos Gyűjtemények irodalmi melléklete és több más, pár száz példányban terjesztett irodalmi és közéleti lap járt kézről kézre a hazában, Kolozsvártól Kassáig, Sárospataktól Sopronig, Garay pesti lakásától a szekszárdi szülőházig. Kikhez jutottak el ezek a lapok? Kik a magyar irodalom olvasói? Az ország 13 milliónyi lakosából 5 millió a magyar. Ebből négy és fél millió él jobbágysorban. Értelmiségi foglalkozásúnak tekinthető mintegy tízezer, de az is megosztott. Kemény vitában állt egymással az idős és a fiatal költők nemzedéke, így olvasóik is. Egyesek párbajig mentek igazuk védelmében. Szemben állt egymással magyar és német. A ti német városotok - írja Garay az anyjának Szekszárdra. Walter Zsuzsanna szekszárdi német családból való, idős Garay János bátaszé- ki születésű magyar kisnemes. A hatezer lakosú megyeszékhelyen alig kétszáz német élt. A ma Bezerédj utcaként ismert Német utcában is mindössze 17 német anyanyelvű család lakott. De szemben álltak katolikusok és protestánsok is. A pécsi papi szemináriumban tanuló Garay írja életrajz költeményében: Vagy azt jegyezzem föl, hol iskoláztam, / Melyik tanítóm vert legtöbb diákot Fejembe, melyik büntetett leginkább, / Ha szép hazám nyelvén beszélni mertem... És mit kezdenek a kor költői a végletekkel; a nemzethalál gondolatával, ostorozlak nemzetem, szolgák vagyunk, hullócsillag. Vagy mit kezdjenek a nimbuszként felemlegetett párducos Árpáddal, a magyar dicsőséggel, a hős kebellel. Közülük keresik az igazat, a lelkesítőt, a tanulságost. Garayt és kortársait ma sorolják a nemzeti, a romantika és a népiség irodalmának korába. Ő ott van mindenhol és mindegyikben, hol előnyére, hol hátrányára. Vagy a már meghaladott stílusok képviselője, vagy voltak nagyobbat alkotók, mint pl. Arany a balladák világában. Drámákban úttörő, de még nem ő a követésre méltó példa. A forradalom és a szabadságharc hoz ki belőle sok újat. Jelzői helyenként Petőfi radikalizmusát közelítik. Nem véletlenül idézték törvényszék elé a megtorlás idején. Tudnak barátságukról, a köszvényben szenvedő és látását lassan elvesztve botorkáló Garayt hazasétáltató Petőfiről. Bírái ismerik a megözvegyült Szendrey Júliának vendégszobát adó Garay család bűneit és főként verseit, köztük a Komoly szó a vihar előtt, Ütött az óra, Honvéddal, Buda visszavétele címűeket. Barátoknak, tisztelőinek köszönhette a kedvező ítéletet. Mi dolgunk van mindezzel ma? Sok kihullik a feledés rostáján, de ha Garayt emlegetjük, jusson eszünkbe pl. a Szabad hazában című verse, a Kont, A dalnokot hagyjátok, a 12 versciklusos Szent Lászlója. Vagy szép sorok a Szeresd magyar hazádat-bó\: Szeresd magyar hazádat! / A szép magyar hazát! / Mely gyermekidnek éltet, / Neked végnyugtot ád. Mely ezredéven által / Táplálta ősidet, S mely ezred év után is / Csak tőled kér nevet! Garayt feledve nemet mondanánk sok-sok kortársára is. Nemet koruk magyar irodalmának, költészetének megannyi szépségére, értékére. Jusson eszünkbe felejthetetlen obsitosa, az anekdotázó kedvű nagyot mondó öreg katona, akiről Illyés Gyula írta az Ebéd a kastélyban: földijei közül Háry János emelkedett a legnagyobb hírnévre. Hiányzik Garay János! Wo- sinsky Mórtól való, ünnepen különösen megszívelendő sorok a dalnok szekszárdi szobrának avatásakor (1898): „Alig van költőnk, ki többet merengett nemzete múltján, mint Garay... Nálunk a gondatlanság csipelybe tett kezekkel nézi évről évre, mint sodorja a mindent megemésztő idő az őskornak hagyományait évről évre mindinkább a feledés feneketlen üregébe.” Kaczián János Honismereti Egyesület T T
