Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-03-08 / 8. szám
2015. március 8. SZEKSZÁRDI VASARNAP „Nagyon kicsiben kezdtük...” Úgy tűnik, lassan rendeződnek a dolgok a hazai rehabilitációs foglalkoztatásban. Azok a foglalkoztatók, akiktisztességesen járnak el, együttműködnek az állammal, az önkormányzatokkal, azok számíthatnaka talpon maradáshoz, a fejlődéshez szükséges állami támogatásokra. Mindezt jól reprezentálja a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató, Szekszárdon működő Gemenc- rehab Kft. esete is. A vállalkozás elindítója, tulajdonos-ügyvezetője, Madburger András már lassan több mint egy évtizede ezen a valóban közérdekű, egyben neuralgikus pontnak számító munkaerőpiaci területen tevékenykedik. Cége, a Gemencrehab Kft. az egyik legrégebbi, szekszárdi viszonylatban meghatározó vállalkozás ezen a területen, amely ma már közel száz, zömmel helybéli embernek ad munkát a nemrégiben megújult, alapterületében bővült Epreskert utcai telephelyen. Aki régóta nem járt arra, annak meglepetés lehet az új kül- és belcsin. Egy 18 millió forintos pályázat jóvoltából új vizesblokkok, nyílászárók lettek beépítve, megtörtént az épület szigetelése, korszerűsödött a fűtés. Speciálisan mozgássérülteknek készült mellékhelyiségeket alakítottak ki és megtörtént az épületen belüli akadálymentesítés is. Nőtt az üzemi terület, megszépült az irodai rész, a dolgozók pihenője, étkezője úgyszintén - egyszóval huszonegyedik századivá váltak a körülmények bő egy esztendő leforgása alatt. A cégnél Opelekbe, Audikba gyártanak az elektronika működtetéséhez szükséges, részfeladatokat kiszolgáló kábeles alkatrészeket. Vagy százfélét - pontosan már maga az ügyvezető sem tudja, mennyit. Az alkatrészek többsége átkerül a kecskeméti nagybeszállító cég, a CabTec szekszárdi bázisára, ahol további munkafolyamatokat végeznek rajtuk, majd az autógyárakba szállítják. (Mint kiderült, még Mexikóba is eljutnak egyes itt készült alkatrészek.) A nagybeszállítóval való együttműködés és kölcsönös megelégedettség áll a Gemencrehab stabilizációja mögött, ennek köszönhetőek az elmúlt években saját erőből és állami támogatással megvalósított fejlesztések is. „Nagyon kicsiben kezdtük öthat évvel ezelőtt a CabTec-kel, s szerencsére úgy alakult minden, hogy ma már első számú megrendelőnk, partnerünk lett a cég” - mondta Madburger András ügyvezető, aki felelevenítette a 2000-es, lidércnyomá- sos éveket, amikor állandóan változtak a megrendelő cégek, miután szinte mindegyikük viszonylag rövid idő alatt bedőlt. „Amikor szóba kerül, hogy miképpen éltük túl a 2007-től kezdődött, az autóipart és a betanított munkára épülő összeszerelő-üzemeket ért válságos időszakot, azt szoktam mondani: mi itt a Gemencrehabnál már az indulástól ebben a megszűnni-meg- maradni légkörben léteztünk. Valahogy mindent túléltünk, így az általános válság kitörése bennünket nem lepett meg annyira, mint az addig jobban boldoguló, stabil piacra dolgozó cégeket, vállalkozásokat” - beszélt a túlélés „titkáról” az ügyvezető. „Az a tudat, hogy rajtunk kívül álló okok miatt bármikor fejre állhatunk, arra vitt minket, hogy előremeneküljünk. Amibe persze - saját tapasztalatomból tudom -, nagyon bele tud fáradni az ember egy idő után, és ezért jó érzés, amikor eltűnnek a viharfelhők a fejünk fölül és egy kicsivel stabilabb körülmények között működhetünk” - tette hozzá Madburger András. Az ügyvezető szerint fordulópont volt, amikor 2010 után a rehabilitációs foglalkoztató cégek állami forrásokhoz juthattak pályázatok révén. A megyei munkaügyi központtól két évvel ezelőtt érkezett támogatás is költségkompenzációs fedezetet nyújtott számukra a belső térben használatos eszközök, például targoncák, vagy légnyomással működő, úgynevezett pneumatikái eszközök beszerzésekor. A tágas, világos, korszerűsített üzemtérben leszázalékolt, megváltozott munkaképességű, különböző korosztályt képviselő dolgozók ülik körbe a téglalap alakú nagyasztalt, vagy kisebb műveleteket végeznek, a gépeket kezelik. Szerelnek, pöttyöznek, egyesek előkészítik ónozásra a kisebb-nagyobb, egy- vagy több ágú kábelkötegeket. Van, aki az ónozás után visszaérkező darabokon ellenőrzi a kipúposodást: van-e milliméteres eltérés vagy nincs? Fontos, hogy hibás „áru” ne menjen át a szűrőn. A minőség-ellenőrzés - állítja | az ügyvezető - nem bonyolult S feladat, de nem alkalmas rá bár- | ki. Az ujjak ügyessége, jó szem, o koncentráló-képesség mind kell 2 hozzá. Madburger András, miközben erről beszél, egy új munkacsoporthoz vezet bennünket, amely jelentősen hallássérült, köztük siket-néma emberekből áll. Ők mind remekül helytállnak, az alapvető kommunikációs készségek hiányában is nagyon akarnak és nagyon tudnak csapatban dolgozni. A jó munkalégkör, a közösségi szellem, az együtt dolgozás öröme lehet a mögött, hogy a cég - 13 éve alatt - mindösz- sze egy embernek mondott föl, vagyis egy állandó, jól összeszokott kollektívát alkotnak az itt dolgozók. Nagyon sokan itt maradnak addig, amíg elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, de a céges összejövetelekre, ünnepségekre visszajárnak a régiek is. A legrégebbi „gemencrehabos” munkatárs Kalányos Ilona, aki a kezdetekkor, 13 éve érkezett a céghez. A középkorú hölgy élete gyakorlatilag összefonódik a cég létezésével. Mint elmondta, belgyógyászati okokból százalékol- ták le már nagyon régen. „Nehéz volt az elhelyezkedés a magamfajta korú, munkavállalásban korlátozott emberek számára” - emlékezik vissza. „A meglehetősen kevés és hosszabb távon bizonytalan munkalehetőség közül sokban nehéz is volt az elvárásoknak megfelelni. Itt már valóban remek körülmények között, a megváltozott munkaképességűek számára is teljesíthető feladatokat végezhetünk. Amit én ügyködöm a kis kábelekkel, azt úgy gondolom, bárki végezhetné, nem igényel speciális ügyességet a feladat. De van olyan munka is itt, amit a legügyesebbek kell hogy csináljanak. Közel dolgozunk egymáshoz, mindenben segítjük is egymást - azért a számunkra nagyon fontos célért, hogy sokáig legyen itt munkahelyünk. Hiszen hiába rendelkezünk mindannyian valamiféle ellátmánnyal, az nem elegendő a tisztes megélhetéshez, a mindennapokhoz. Ahhoz az itteni munkáért kapott fizetés segít hozzá bennünket - mondta a Gemencrehab évtizedes dolgozója. Bálint
