Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-01-19 / 1. szám
FŐTÖK: KISS ALBERT 20 14. január 19. , SZEKSZÁRDI IASAR1AP Ács Rezső: A felejtés évtizedei után fontos, hogy szavakkal is emlékezzünk! Hetvenegyedik esztendeje, hogy a II. Magyar Királyi Hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a II. világháború keleti frontján, a Don folyó partjánál. Az évforduló alkalmából január 13-án délelőtt a Szent István téri II. világháborús emlékműnél Szekszárd alpolgármestere, Ács Rezső idézte fel nemzetünk egyik legnagyobb veszteséggel végződött ütközetét és annak körülményeit. „Ami 1943. január 12-én történt, az újkori magyar történelmünk legnagyobb tragédiája. Kevés ehhez fogható, megrázó eseményben volt része a magyarságnak” - hangsúlyozta beszédében Ács Rezső, aki azt is kiemelte: a német birodalmi nyomásra elindított akcióban a magyar hadvezetés az ország területéről egyenlő arányban hívott be - főleg vidéki kisvárosokból, falvakból - tartalékosokat, a besorozott katonák között pedig nagyobb százalékban az idősebb, tapasztalt generáció volt jelen. 207 ezer magyar katonát és 50 ezer munkaszolgálatost küldtek a Don folyóhoz. Elsődleges feladatuk az általuk felügyelt objektumok biztosítása, valamint katonai közigazgatási feladatellátás lett volna, ám harcoló félként is bevetették őket. Amint arra az alpolgármester emlékeztetett: sokan várandós feleségüket és kisgyermekeiket hagyták otthon a frontra indulva. Az 1941/42-ben megindított téli támadás során a német hadvezetés a magyar katonák számára semmiféle megfelelő harcászati felszerelést nem biztosított, a magyaroknak ugyanakkor 202 km hosszan mindössze 18 gyalogezredük állt rendelkezésre - emlékeztetett az alpolgármester a szörnyű tragédia hátterére, majd arra is kitért, hogy a védőállásokban a katonáknak és a munkaszolgálatosoknak embertelen körülmények között kellett harcolniuk, mindemellett nem csak a felszerelés, hanem az élelem is kevés volt. A farkasordító hidegben, 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg támadást indított, amelynek következtében februárra a II. Magyar Hadsereg szinte teljesen megsemmisült, s a kétszázezres állományból mintegy százezren nem tértek vissza hazájukba. Ács Rezső hangsúlyozta azt is: e tragédia sok tízezer magyar család tragédiája is egyben. A doni katasztrófáról a kommunizmus évtizedei alatt nem volt szabad beszélni. Az alpolgármester ehhez kapcsolódva megjegyezte: a felejtés évtizedei után fontos, hogy most már szavakkal is emlékezzünk. A százezernyi halotton túl azt sem szabad elfelejteni, hogy a II. világháborúban közel egymillió ember vesztette életét, ha az akkori Magyarország területét tekintjük - tette hozzá. A doni áttörésben 65-75 ezerre tehető a sebesültek, 50 ezer főre a halottak száma. A fagy is rengeteg áldozatot követelt. A hadifogságból sokan csak évek múlva szabadultak, ám lelki sérüléseikből soha nem gyógyultak fel. A barát halála a mínusz 40 fokos hidegben mindörökre beleégett a túlélők emlékezetébe, akik a szovjet éra alatt kényszerűen hallgatásba burkolóztak, a kommunista diktatúra részéről pedig megaláztatásokat kellett elszenvedniük. „Az értelmetlenül elvesztett életeket soha senki nem adhatja vissza” - fogalmazott Ács Rezső. Elmondta: a Donnál harcolók nem készültek hősnek, de a parancs háborúba szólította őket, s úgy mutattak példát kötelességteljesítésből, bátorságból, önfeláldozásból, áldozatvállalásból és bajtársi- asságból. „Nekünk is a magunk helyén tenni kell közösségünkért, a magyar hazáért, a nemzetért és városunkért” - hívta fel a figyelmet az alpolgármester a jelen teendőire. Végezetül arról is szólt: a doni hősök emléke mindany- nyiunkat kötelez, mert amíg bennünk élnek, nem halnak meg. A megemlékezésen Vajay Tibor „Doniakra emlékezünk” című megrendítő költeményét Kasó Ferenc szavalta el, majd „A Don-kanyar felől halál szele söpör” kezdetű dal is elhangzott felvételről, a Makám zenekar előadásában. „A hősök véréből a hősies áldozathozatal, a komoly kötelességteljesítés szelleme háruljon ránk” - ezt már Bacsmai László katolikus plébános mondta, aki megáldotta a katonák emlékét. A Szózat elhangzását követően Szekszárd Megyei Jogú Város részéről Ács Rezső alpolgármester, Csillagné Szánthó Polixéna és Kővári László képviselők, rajtuk kívül középiskolás diákok, továbbá a Magyar Nemzetőrség Országos Szövetségének Katonai Hagyományőrző Tagozatának és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szekszárd Megyei Jogú Városi Szervezetének képviselői, valamint a Babits Mihály Kulturális Központ munkatársai helyezték el az emlékezés koszorúit és virágait a mementónál. Gy. L.
