Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-12-14 / 46. szám
r SZEKSZÁRDI VA§ARNAP 2014. december 14. A nagymama szaloncukra Szaloncukorföldön lassan több évtized óta azt tapasztaljuk, hogy fajtát, ízvilágot és árfekvést tekintve a határ a kurtafarkú (szilveszteri) malacon innen és túl, a világ- egyetem legeslegszéle. Hasonlókat konstatálhatunk a cukorlabdacsok forgalmazási idejének tágításával kapcsolatban is, hiszen már hajmeresztőén korai időpontban jelenik meg a hiper-szupermarketek polcain a szaloncukrok első példánya. Lassan már azon sem csodálkozhatunk, ha húsvétkor szaloncukrot majszoló nyúlfi- gurába botlik az ember a multik betonkaptáraiban, illetve nyulat majszoló mikulás néz szembe az értékrendjében a végtelenségig összezavart, kísérleti alany- nyá züllesztett vásárlóval. Ízesítés szempontjából a fentiekben leírtakhoz hasonló a helyzet: a kisebb-nagyobb multicégeknél egyre-másra „hívogatnak” csomagolásaikkal a látszólag mennyei falatkákat tartogató tucatzacskók, ám hazatérve a karácsonyi nagybevásárlásból kiderül: a) a hőn áhított édesség valójában életünk keserűsége, tekintve, hogy lenyelhetetlen, annyiféle mellékaromával bír; b) szájpadlásunkra tapad, többszöri fogmosás segíthet csupán a maradandó gasztronómiai élmény végérvényes eltávolításától. Ha vesszük a fáradságot az ugyanezen kategóriájú „aromás” termékek összetételének végigolvasására, megállapíthatjuk, hogy abba a kukoricakeményítőtől a szőlőcukron át a szójaliszten, kókuszreszeléken, eperporon keresztül a kuko- ricapehelyig bezárólag egyes gyártók bármit „belemasszíroznak”, amit csak nem szégyellnek. Amiből pedig eredetileg állnia kéne, az már luxus, ha egyáltalán benne rejlik. Ezen képződmények töménysége a borzalommal határos, a bennük lévő cukor mennyisége pedig a Balassa János Kórház sürgősségi osztályáért kiált. Ezeket az anti-étkeket személy szerint még fadíszítésre se ajánlanám, hiszen merő tiszteletlenség lenne az illatozó fenyőkkel szemben. Van azért némi jóhírem is: a kézműves szaloncukrok minősége cseppet sem lanyhult, csakúgy, mint neves hazai termékeink (Stühmer, Szamos marcipán) hagyományosan remek ízvilága. Az árakon végigfuttatva a szemeinket, szintúgy örömtelién megállapíthatjuk: tavaly óta nem sokat változott a helyzet, az átlag-slágercsoma- gok 799-999 Ft-ig (nehogy már kerekítsenek a multik) terjednek kilónként, de akadnak kilogrammonkénti három, illetve öt-hatezer forintos csodák is. Ez utóbbiak már valószínűleg beszélni is tudnak a hasunkban... Nagykeráron akad, ahol 260- tól 310 forintig terjednek a 300 grammos csomagok, amelyek összegben hasonló árfekvésben leledzenek, mint a multicégeknél kapható, ugyanekkora súlyú csomagcsodák, ám mégis érdemesebb megvásárolni őket jobb minőségük miatt, akár kartonnal is. Prémiumtermékek szempontjából is színes a skála, hiszen van, ahol nem sokkal tér el pozitív irányban a kilónkénti ár a jóval átlagosabb „egyencukrokétól”, így aztán mégiscsak minőségibb édességet falatozhat a család. Érdemes vásárolni akár internetes felületről is: van csokis-tejszínes, tojáslikőrös, konyakmeggyes, madártejes, pisztáciás, málnás-joghurtos, vagy éppen szilva, vajkaramella, eper-tejszín, kókusz, gesztenye (az igazi!), rumpuncs, rumkakaó - és persze mindegyik valódi ízekkel felruházva. A legjobb viszont az lenne, ha otthon készítenénk szaloncukrot. Mert lehet. Mert a mai háziasszonyok is képesek rá, csak akarniuk kell. A receptoldalakon számos változatban fellelhetők, utolsó csodaként pedig ott van az ínséges időkben a korabeli nagymamák által készített fondant, amely cukor, víz, kakaó és / vagy csokoládé, valamint vaj megfelelő adagolásából áll össze. S, hogy miért fontos manapság, hogy a családok megpróbáljanak házilag készíteni szaloncukrokat? Ne feledjük, hogy hazánkban a 19. század elejétől népszerű, gazdag múlttal bíró, igazi hungarikummá vált édességről beszélünk. E mára nélkülözhetetlenné vált ünnepi termékünk házi készítésének fontosságára legyen példa a következő történet, melyet egy kedves, idősebb ismerősöm tett közkinccsé. Történt ugyanis, hogy kollégám nagymamáját, aki maga készítette unokáinak csillogó sztaniolpapírba csomagolva a szaloncukrot, az egyik esztendőben, karácsonyhoz közeledvén, betoppanva hozzá a családtagok - szeretetteljesen, örökre elszenderedve találták, utolsó pillanatában is unokáinak élve, szívből jövő meglepetést készítve számukra. Igen, kedves olvasó. Ugyanarra gondolunk... Arra, ami kiveszett e világból. Az ajándék varázsa, amely még a szaloncukor készítést is áthatotta valaha... Amely világ nagyanyói már fent csomagolják a mennyekben pici, csillogó sztanioljaikba még kisebb cukorkáikat. Csak remélni lehet, hogy a konzumfelfogás megváltozik, és lesznek még ilyen nagymamák a ma felnövekvő generációkban, akik tudni fogják, mit jelent az igazi, szívből, szeretetből jövő ajándék. Ami - nem mellesleg - a legfinomabb a világon... Gyimóthy Tájékoztatjuk kedves olvasóinkat és hirdetőinket, hogy a Szekszárdi Vasárnap ez évi utolsó lapszáma 2014. december 14-én jelenik meg. 2015-ben első lapszámunkat január 18-án vehetik kezükbe az olvasók.
