Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-11-30 / 44. szám
^ SZEKSZÁRDI VASAI 2014. november 30. Glósz: tévhit, hogy megyénk nemessége iskolázatlan volt Rövidebb lélegzetű munkákból összeállított kötet látott napvilágot dr. Glósz József történész kandidátusnak, a 18-19. század hazai gazdasági, társadalomtudományi kutatójának szerkesztésében. úgy, hogy egyes családoknál az 1840-es évekre a tartozás elérte a birtok teljes értékét is. Megyénkben nagymértékű differenciálódás ment végbe a nemesség és a középbirtokosság között. A monográfiák arra is rávilágítanak: míg eleinte a helyi nemesi társaságokat a rokonsági alap határozta meg, később a politikai nézet vált uralkodóvá, mindeközben pedig az elszegényedő nemesség nagy része a városokba húzódott. A történészkutató műve megpróbálja cáfolni azokat a szocializmusban berögzült, dogmatikussá vált álláspontokat, melyek szerint a földessem) Tolna megyében sem volt más a helyzet. A szóban forgó munka ugyanakkor a 19. századi Szek- szárd helyzetére is kitér: városunkban, amely ekkor vármegyeszékhelyi státusszal bírt, ez idő tájt is természetesen a szőlészet és borászat volt a „húzóágazat”, míg Tolna városában a kézművességen és a hajóvontatáson túl szántókultúrából éltek az emberek. A szerző kötetével arra is felhívja a figyelmet, hogy a Rá- kóczi-szabadságharc megerősítette a tartós kompromisszumot a hazai nemesség és a Habsburgok között, mivel az már előtA kiadvány a Rákóczi-szabad- ságharcot lezáró szatmári békétől (1711. április 30.) 1848-ig foglalkozik a Tolna vármegyei középbirtokos nemesség és a megyei városok lakosságának anyagi viszonyaival. A „Rendiség alkonya” című kötetet dr. Szíjártó István, az ELTE történettudományi docense méltatta november 20-án, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtártermében. Úgy fogalmazott: Glósz József rámutat arra, miként adósodott el fokozatosan a helyi, egykor jómódú nemesség, mint például a Dőry-, vagy a Perczel-család birtokosztódásukkal egyidőben, méghozzá úri terjeszkedés folyamatosan nőtt, hiszen (ezzel ellentétben a valóság az: a 17. században a nemesi szántók még nem érték el az ország szántóinak 10%-át te is létezett. Tanúbizonyság e tényre, hogy 1711-et követően a Rákóczi-szabadságharcban résztvevő nemesség egytől egyig visszakapta birtokait, feltéve hogy lojálisak maradtak az udvarhoz... A megyei úri réteg nagy hányada komoly könyvtárakkal bírt, németül, latinul, franciául is beszélt, egyszóval: iskolázottabb szinten állt, mint ahogy azt el akarták hitetni népünkkel a kommunista érában. Arról is hallhattunk a bemutatón, hogy Tolna megye nem volt szegény terület, tekintve, hogy mindig is kiváló földekkel bírt. Pestig, de gyakran Győrig szállítottak innen gabonát, Bácskában pedig a szekszárdi bor volt igen népszerű. A történész a rendezvényen fontosnak tartotta leszögezni: a 18-19. század eleji tolnai mezővárosok „léptéke” más mértékű volt, mint a mai városoknak, hiszen nem rendelkeztek komoly iparral, maximum kézművességgel, lakosaik jövedelmüket a földművességből egészítették ki. HunEsz MEGHÍVÓ Szeréténél meghívtuk I SZEKSZÁRDKÓRNYÉKI FOLTVARRÓ EGYESÜLET adventi kiállításának megnyltálára. 2014. december 2-án kedden 16:30-ra a Babits Mihály Kulturális Központ márványtermébe A kiállítást megnyitja: Halmai-Nagy Róbert, a Kulturális Központ igazgatója Közreműködnek: Orbán György előadóművész A PTE Művészeti Iskola Tánctagozatának 3.évfolyamos táncosai (felkészítő tanáruk Táborii Rónai Nórái és 6. évfolyamos táncosai (elkészítő tanáruk Valkai Csaba Csatiad Niwo-dijas táncművész) Munkáival emlékezünk kedves társunkra. Csuprlk Lászlóné Ibolyára igényes tárgyak tombolája a megnyitón és a kiállítás nyitva tartási ideje alan, a bevételt a Baka István Alapítványnak ajánljuk Kérjük látogatóink nagylelkű támogatását A kiállítás megtekinthető 2014. dec. 2-16-lg, hétköznapokon 10-18. szombaton 8-14 óráig
