Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)

2014-11-09 / 41. szám

2014. november 9. ^ SZEKSZÁRDI YASARIAP 11 Tolna megyei Kormányhivatal KORMÁNYMEGBÍZOTTI KABINET SAJTÓKÖZLEMÉNY Kormánymegbízotti fogadóóra Dr. Horváth Kálmán kormány­megbízott 2014. november 5. napjá­tól minden hónap első és harmadik szerdáján, 9.00 és 11.00 óra között kormány megbízotti fogadóórát tart a Tolna Megyei Kormányhivatal Szekszárd, Augusz Imre u. 7. szám alatti székhelyén. Időpont egyeztetés a 74/ 529-863-as telefonszámon. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HUSZKAANNA csendesen elhunyt. Végakaratának megfelelően szűk családi körben a Szekszárdi Alsóvárosi Temetőben végső nyugalomba helyeztük. Gyászoló Szerettei 100 ÉVE, 1914. NOVEMBER 13-ÁN A TISZÁBA ÖMLIK CSEMEGE­SZŐLŐ SZÍNÉSZ­NŐ (ÉVA) r LÁB­ÍZÜLET TÖRÖK MÉLTÓSÁG A TÚL­PARTRA JUT ELRÉMÍT, RETTENT SZÜLETETT MAGYAR ÍRÓ, KÖLTŐ MÁV­DOLGOZÓ TÜZET ÉLESZT EZEN A HELYEN A FÜGGŐ VÁLTOZÓ SZIKLÁS HEGYEK NÖVÉNYE > KIS KATALIN NANTES FOLYÓJA ELODÁZÓ UNDORÍT, VISSZA­TART GOMBA­FAJTA ALAP­VETŐ METEOR­DARAB! HATÁR­FOLYÓNK ÉRC, LATINUL TEFLON­DARAB! > SZÉDÜLT ROMÁN FÉRFINÉV LYUKAS LEMEZ! ÉNEKES KÁNON CSOMÓT KIBONT BOR JELZŐJE LOMBOS NÖVÉNY MEG­EGYEZŐ I' FÉLTŐ! KEZET FOG, ARGÓVAL A TADZS MAHAL VÁROSA ÁGYVÉG! STRAUSS OPERÁJA SZÁJ­SZÉLEK! A KÖLTŐ SZÜLŐ­HELYE BUNKÓS­BOT MEG­KÖNNYEZ KOTOFEK RÉSZE! > KIS ZOLTÁN ERŐS ILLAT SZÍNÉSZ­NŐ (ANNA) ÉBRESZT SAROK. SZÖGLET RÉGIESEN > KATIKA, ANGOLUL AUTÓ­MÁRKA ELŐTAG: SZARU­ÁTFOGÓ RÉSZLET! UTAZÓ­TÁSKA, KOFFER KI, OROSZUL ÉJFÉL! TABU, IN- HIBÍCIÓ KÉRDŐ­SZÓCSKA NAGY KÖLTŐNK KÉRJÜK KEDVES OLVASÓINKAT, A MEGFEJTÉST NE KÜLDJÉK BE! KERESZTREJTVÉNYÜNK PUSZTÁN SZÓRAKOZTATÁSUKAT SZOLGÁÜA! November 2-ai rejtvényünk megfejtése: Vértes László, Samu EVANGÉLIUM Vigyázzatok! Lukács evangéliuma 12. fejeze­tének egy szakasza vigyázásra hívja fel a figyelmet. Nem fé­lelemre! - hanem éberségre, készenlétre. így biztat az Ige a 35. verstől: „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meg­gyújtva... Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik.” Biztonsági cégek, őrző-vé­dő berendezések hirdetésével találkozunk gyakran médiák­ban. Sőt, csodakenőcsöket, vi­taminokat, és ki tudja, még mi mindent kínálnak számunkra, hogy bebiztosíthassuk magun­kat, megőrizhessük azt, ami a miénk (vagy amit a magunké­nak vélünk). Mégis, hányszor kell szívet mardosóan belátni, hogy alig van valamink, ami biztonságban lenne, amit meg tudnánk őrizni. így halottak napja táján is ezzel a kikerül­hetetlenül félelmes igazsággal kell szembesülnünk: nincsen semmiféle trükk vagy csoda­szer a kezünkben a halál nagy rablása ellen. Hiába vigyázunk, hiába keressük a biztosítékot, vagy a menekülést, minden­képpen kifoszt a végső valóság. Ha ez így van, akkor - hadd kérdezzem - miért is gyújtjuk meg újra és újra mécseseinket a temetőkertben? Az apró lán­gocskák nem azt üzenik, hogy mégiscsak van valami remény­sugár? Csodálatos volt hirdetni újra a temetőkertben, amit a természet maga is hirdetett: nem csak el-ellobbanó gyertya­láng a reménység, hanem ra­gyogó napsugár, éltető valósága Isten szeretetének, mely meg tud tartani, mely biztonságot és maradandót kínál. Igénk azt mondja: Boldogok, akiknek lámpásuk meg van gyújtva. Akiknek hite, reménysége nem pislákoló kanóc, hanem újra és újra feltölthető, égő, világító, meleget adó lámpás. Boldogok azok, akik biztonságukat nem keresik, kutatják, hanem meg­találva azt, őrzik és vigyázzák, ki ne fogyjon, el ne aludjon. Boldogok azok a szolgák, akik­nek maga a jó Gazda, Isten ad lámpást: hitet, bizakodást, az örök életre mutató reménységet. Boldogok, mert már nem kell remegő szívvel magukat bebiz­tosítani, hanem szabadok arra, hogy lámpásaikkal, hitük erejé­vel, megvilágítsák mások rette­gő életét. Márton nap így példa és emlék az utókor számára is. Nem a libákról szól csupán, ha­nem arról a megtalált melegről, amit nem félt továbbadni Már­ton a legfagyosabb koldusnak sem. Nem féltette magát attól, hogy kevesebb lesz, hogy ő maga fázni fog, ha megosztja ruháját a szegényebbel. Hanem tudta, hogy éberségre, vigyázásra van elhívva, s akit így talál Ura, azt a legnagyobb jutalomban ré­szesíti: félelem és aggódás nél­küli, boldog életet nyer. Bőséges vacsoráink alkalmával, mi is gondoljunk azokra, akikkel megoszthatjuk melegünket, éte­lünket, életünket, szeretetünket. S gondoljunk Jézus biztatására: „Legyen lámpásotok meggyújt­va. ... Boldogok, akiket ébren talál az uruk, amikor megérke­zik!” Ámen. Kaszóné Kovács Karola református lelkipásztor

Next

/
Thumbnails
Contents