Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-01-19 / 1. szám
2014. január 19. ^ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Petritséknél a mézessütemény élethivatás Az „Önarckép értékkel" fantázianevű rendezvénysorozat tavaly december 17-i évzáró beszélgetése alkalmából az Agóra Művészetek Házában városunk közismert mézeskalács-készítőjének, Petrits Józsefnek és családjának mindennapjaiba nyerhettünk bepillantást, de a családfő szakmai útjának kezdeti állomásai és a közelmúlt felidézése is terítéken volt. Petrits József olyan család feje, ahol a mézessütemény az év 365 napján a munka tárgya - ismertette a műsor házigazdája, Orbán György előadóművész az aktuális vendég foglalkozásának mibenlétét. A Petrits-családról - amint az est folyamán kiderült - József ükapja révén a felmenők már 1825-től foglalkoztak mézeskalács- és cukorkakészítéssel, gyertyaöntéssel, fiai pedig már a hatodik generációt képviselik a nemes szakmában. Petrits József nagyapja (ugyanezen a néven) legényként bejárta Ausztriát, Pozsonyt, hogy a szakma alapjait elsajátítsa. Petrits József nagybátyja, a fővárost megjárt Ferenc az ’50-es évek elején még cukorkaüzemet működtetett a mai Skála áruház helyén, míg Karcsi bátyja - aki később Petritsről Petényire változtatta nevét, s Pesten a Hauer és a Vörösmarty cukrászdában is dolgozott - a mai Babits Mihály Művelődési Ház helyén alapított cukrászdát, később, az ’53-as államosítási hullámot követően pedig a Rákóczi utcában nyitott fagy- laltozót. István, József édesapja szintén a mézeskalácsos és cukrászmesterséget választotta, az Arany János utcai családi műhelyben tevékenykedett, majd a Korzón cukrászdát üzemeltetett: ezt az üzletet szintén elérte az államosítás. Mindezek után mézeskalácsos, mű- lép-készítő, cukorkagyártó és gyertyaöntő mesterként dolgozott 1992-ig. Petrits József a Budapesti Élelmi- szeripari Technikumba járt, majd a Zuglói Édesipari Gyárban végezte gyakorlatát, ahol később - amikor már a gyár Zamat Kávészer névvel futott - kekszüzemvezetőként dolgozott. S hogy miért is nem tért haza, Szekszárdra akkoriban, annak oka a politikában kereshető, hiszen a helyi sütőipari vállalatnál tartottak iskolai végzettségétől, s tudták, hogy ő és családja nem kimondottan vall baloldali nézeteket. Zuglóban később fagylaltüzemet vezetett, de Budapest saját bevallása szerint sosem volt a szíve csücske. Városunkban 1964-re jórészt kicserélődött a régi pártapparatcsik-kol- lektíva, s József a sorkatonaságot követően a szekszárdi kenyérgyárban folytatta pályafutását. Ez idő tájt a sport irányába kezdett tekintgetni, a kézilabda „ejtette rabul”, így sportvezető lett a szekszárdi Spartacusban. A sütőipartól időközben meg kellett válnia az ellentétek miatt, ebben az is közrejátszott, hogy nem kívánt párttag lenni... Ekkor a sport mellett otthon édesapjának segédkezett a munkában. József 1971-91 -ig Szekszárdi Spartacus Sportkör ügyvezető elnökeként segítette a helyi sportéletet, de a kézilabda mellett más sportágakkal, mint például a kerékpár-szakosztállyal is ismerkedett. Neki köszönhetően a 90-es évek elejére négy rozoga versenykerékpárból 116 darab speciális kerékpárra sikerült felfejleszteni a helyi szakosztály állományát. 1974-ben a Gemenc Nagydíj Nemzetközi Kerékpárverseny létrehozásában is tevékenyen kivette részét. Miután Ferenc nagybátyja elhunyt, Petrits József még inkább a családi tradíciók felé fordult. 1992-ben átveszi édesapja vállalkozását, amely immár a 6. generációval, Petrits Szilveszterrel és Péterrel egészült ki. A ’90-es években felesége is bekapcsolódott a műhelymunkákba, feladva addigi középiskolai tanári munkáját. Szilveszter szerint a családi hagyomány „valahol predesztinálva volt”, de Pétert is visszahúzta a tradíció, hiszen bőrdíszműves munkája mellett egy idő után kedve lett beszállni a mézeskalács-készítő és a gyertyaöntő vállalkozásba, s manapság már csak ezzel foglalkozik. A Petrits-műhelyben a ’92-es állapothoz képest öt helyett már 23 féle süteményt készítenek, s az egyedi áfo- nyás mézespuszedlik mellett a marcipános grillázsos készítményeik és ünnepi süteményeik is igen népszerűek, ám - ahogy azt Petrits József kifejtette - mindig a vevő határozza meg az igényt. Munkácsy utcai Mézeskalács Múzeumukban évszázados ütőfákat, díszítőcsöveket, a cukorkakészítés eszközeit, a húzott és csurgatott gyertyák készítésének módját, számtalan mézeskalács szív- és huszárfigurát is megszemlélhetnek, megsimerhetnek a betérők. F. L.
