Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-02-02 / 3. szám
2014. február 2. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Mészöly tele volt öregkori pátosszal...? Már-már filozofikus magasságokat érintett a Mészöly Miklós Emléknap egyik délelőtti eseménye, amely Szörényi László irodalomtörténész, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója és Nádas Péter Kossuth-díjas író, drámaíró között zajlott Odor János, a Wosinszky Mór Megyei Múzeum igazgatójának moderálásában. A Mészöly Miklóssal kapcsolatban sokszor nyers, rideg és atyáskodó stílusban nyilatkozó tanítvány, Nádas Péter visszaemlékezését 67 őszétől indította, amikor még a neves alkotóról írt recenziókat, publikációkat. Mészölynek akkoriban tetszettek Nádas Írásai, s kérte, keresse fel. Ő, hosszú tanakodás után elment hozzá a Városmajor utcai lakásába, s onnantól kezdve barátságuk Nádas szerint „elszakíthatatlan lett” egészen a ’80-as évek közepéig, amikor Mészöly - Nádas szerint - „elhidegült tőle”. Szörényi László is a ’60-as évek végén ismerte meg Mészölyt. „Nála a beszélgetések nagyon sokáig tartottak” - emlékezett vissza. Kitért rá: Mészöly olyan műfajokat keresett, amelyeket kevesen használtak a magyar írásbeliségben. Nádas szerint az író baráti körben sokat mesélt a II. világháborúról, ugyanakkor a bajtársiasság egy olyan érthető, átélhető szeletébe ment bele, amely Nádas számára „nem volt követhető”. A tanítvány pozitívan vélekedett Mészölyről a tekintetben, hogy mindaz, amit az író szerint a társadalomban sematikus és tartalmatlan volt, azt elutasította. Mint mondta, a fiatal írók „sereglettek körülötte”, s nem okozott számára nehézséget, hogy a képességek különbözőségét éreztesse, ugyanakkor - ahogy azt megjegyezte - a beszélgetések során „minden emberrel megpróbált olyan messzire jutni, amilyen messze csak lehet.” Megtudhattuk, Mészölyt a Városmajor utcai lakásán és kisoroszi faházában is lehallgatta a kommunista hatalom, még a vécében is mikrofon volt elhelyezve. Nádas sajnálkozását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy e lehallgatott beszélgetések hanganyagai nincsenek meg, hiszen például Sámuel Beckettről hosszú hetekig vitatkoztak, de számos értékes diskurzust is újra lehetne hallgatni, amennyiben előkerülnének a lehallgatások felvételei. Nádas Mészöllyel való baráti viszonya „mester és tanítvány viszony volt”. Aszkétaként alkotott, hosszú időre visszavonult a Porkoláb-völgybe. E viselkedése - Nádas szerint - háborús élményeire vezethető vissza. Nádas arról is szólt, Mészöly mindent rövidített és golyóstollal átírogatta, kvázi gyomlálta a szövegeit, ugyanakkor - szerinte - ezzel a módszerrel a prózai énjének egy fontos vonását, az elbeszélőt sikeresen „megfojtotta”. A film vágásának technikája, a film mint metódus fontos volt számára, analitikus alkatú íróként tevékenykedett, szűkített, s alkotásainak csupán az eredményét közölte - tette hozzá. Mészöly tele volt „öregkori pátosz- szál”, szentimentális elemekkel, amelyek „ki voltak hajlítva, csorbítva” - mondta Nádas Péter. A Mészöly-nap neves vendége azt is közölte: „a mestereket akkor kell elhagyni, amikor már mindent kifacsartunk belőlük, mint a citromból.” Hogy percre pontosan ez történt-e a Nádas-Mészöly viszonylatban is, nem tudni, ám kétségtelen, hogy a célzások ez irányba mutatnak. Nádas a beszélgetés vége felé egy vitáról is szót ejtett, amelynek során Mészölynek a zsidó-magyar együttélésről írt tanulmányait kritizálta, s - ahogy azt megjegyezte -, Mészöly ezen írását „az ő hatására írta át”. Mészölynek hiába volt közvetítő szerepe a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék pártjai között, s járt át Csoóri Sándorék körébe Viseg- rádra, ahol a „magyar-zsidó együttélés gondjait” akarta megértetni, a dolog lényegét nem értette meg - vélekedett Nádas Péter, aki a beszélgetés végére egy rövid időre visszatért a méltatáshoz. Mészöly a Szekszárd-környéki nyelvet a legjobb műveiben jelenítette meg - jegyezte meg Nádas, aki úgy fogalmazott, hogy az író „maga volt az otthonosság”. Gy.L. Borbély Szilárd az idei Mészöly-díjas Tizenegyedikalkalommal emlékeztek meg városunkban Szekszárd szülöttéről, a Kossuth-díjas Mészöly Miklós íróról. A születésének 93. évfordulója alkalmából tartott Mészöly-napnak a felújított Agóra Művészetek Háza adott otthont január 21-én. Mészöly Miklós abban a 80 évben, amely megadatott számára, teljes életet élt, gazdag szellemi hagyatékában pedig minden évben találunk valami újat, lélekemelőt. Az eltelt éveket visszaidézve Csillagné Szánthó Polixéna, az önkormányzat humánbizottságának elnöke kiemelte: emlékezetes volt, amikor a színpadon megjelentek Mészöly Miklós versei, de a díjátadók, az író nevével fémjelzett vers- és prózamondó verseny, továbbá az irodalmi beszélgetések a Babits utcában található Irodalom Házában, vagy éppen a Mészöly Miklós Magasiskola rendezvénye az alkotó egykori Porkoláb-völgyi tanyájánál is felemelő pillanatokat adott. A következőkben Baranyai László író, az egyesület megbízott titkára méltatta a szekszárdi programszervezés változatosságát, s emlékezett meg Fogarassy Miklós tavaly elhunyt irodalomtörténészről, a Mészöly Miklós Egyesület korábbi titkáráról. Őt egy korábbi Mészöly-díjazott, Szkárosi Endre követte, aki Fogarassy életművéből idézett fel néhány figyelemre méltó, kiadatlan szemelvényt, melyek között egy történet az alkotó családjának 1951-es, a fővárosból egy kényszer-befogadó ku- lák házába történt kitelepítéséről szólt. A rendezvényen Ódor János, a Wosinszky Mór Megyei Múzeum főigazgatójának moderálásában „Mészöly Miklós, az író, a Mester és az Ember” címmel Nádas Péter íróval, az egykori Mészöly-tanítvánnyal beszélgetett a Mészöly Miklós Egyesület elnöke, Szörényi László irodalomtörténész. A beszélgetést a Mészöly Miklós Emlékplakett átadása követte. A rendezvény moderátora, Pócs Margit hangsúlyozta: míg az elmúlt tíz év folyamán az emlékplakettet magánszemély vehette át Szekszárd Megyei Jogú Város polgármesterétől, addig az idén egy közösség számára, a PAD Irodalmi Művészeti és Kulturális Egyesületnek ítélték oda az elismerő címet. A díjat Csillagné Szánthó Polixéna adta át Jankovics Zoltánnak, a PAD folyóirat szerkesztőjének, majd az egyesület részéről Dicső Zsolt mondott köszönetét az elismerésért. A Mészöly Egyesület döntése alapján az idén a Csokonay-, József Attila- és Déry Ti- bor-díjas Borbély Szilárd író, költő érdemelte ki a Mészöly Miklós-díjat, amelyet Jankovics József irodalomtörténész laudációját követően Szörényi Lászlótól vehetett át 2013-ban megjelent életrajzi fikciós prózakötetéért, a Nincstelenekért. Gy. L.
