Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-07-13 / 24. szám
2 2014. július 13. , SZEKSZÁRDI VASARHAP Gyermekkoráról ír új könyvében Sas Erzsébet Sas Erzsébet mindig a szeretetről ír. Azt kívánja, szeressük és köszöntsük egymást - fogalmazott Decsi-Kiss János újságíró azon a nagy érdeklődés mellett zajló könyvbemutatón az Agóra Művészetek Házában, amelyen az ismert helyi publicista hetedik kötetét vehették kezükbe az érdeklődők június 23-án. Sas Erzsébet - vagy ahogy sokan szólítják Sasi - a legkülönfélébb műfajokban szólt eddig az olvasókhoz. Nemrég életének első tizennégy évéből vetette papírra történeteket, amelyekből kiderült: az ötvenes-hatvanas években életre szóló útra- valót kapott az alsónánai falusi világból... Az „Áldott gyermekkorom” címet viselő kötet Decsi-Kiss János véleménye szerint az olvasókban könnyen nosztalgiát kelt: ez az érzés ugyanakkor nem csupán a korabeli falusi világ, hanem a helyi svábság kitelepítések által megélt családi tragédiái kapcsán is megnyilvánul. A publicista a könyvbemutatón elmondta: második otthonának Alsónánát tekinti, ahol elsőáldozó lehetett a helyi katolikus templomban, s ahol a gyapotszedés „örömeibe” is belekóstolt A kötet rövid történeteiből kiderül, hogy nagyanyja 1957-ben, Kelet-Németországban bekövetkezett halálát követően a nagyapa visszatért a szerző özvegyen maradt édesanyjához Magyarországra, segítve a háztartást, a szőlőművelést - ám ekkor már semmi nem volt olyan, mint előtte... Félje korai halálát édesanyja élete végéig nem tudta feldolgozni. „Ki tudja, milyen élete lett volna, ha akkor felszáll a vonatra. ..” - utalt a szerző arra, hogy a kitelepítés időszakában édesanyja mégiscsak Magyarországot választotta. A történetek közt felbukkannak vidámabbak is, többek közt a szárazdi nagymamának köszönhetően, akinek révén az unokáknak az elhagyott partlakások, kis patakok felfedezésétől a tehénlegeltetésen át az ágyba hozott vacsorákig számos élmény megadatott. Sasi a rendezvényen a visszaemlékező kötetet azoknak ajánlotta, akik „va- rázsos, ám valós világba szeretnének elrepülni.” Gy. L. Harmincöt év Ezen a napon, az ovi-táborból hazatérve 35 éves óvodám (melyben kapunyitás óta dolgozom) udvarán ámulatbaejtö kép fogadott: gitárzenekar gyönyörű dallamokat játszik, óriási félkörben ismerős és rég nem látott arcok. Kicsik és nagyok kezükben virágokkal és léggömbökkel, tekintetüket egyértelműen rám szegezve állnak. Rá kellett jönnöm: ők értem, miattam vannak itt, engem ünnepelnek, engem búcsúztatnak, hiszen nyugdíjba megyek... Könnyekkel küszködve hallgattam végig beszédeiket, kedves mostani és régi óvodásaim szavalatait. Egy anyuka a hozzám írt versét mondta el és egy közösen felolvasott versre is sor került. Amikor a felszálló léggömbök után néztem, arra gondoltam: érdemes volt... Köszönöm ezt a csodálatos, megtisztelő, feledhetetlen ünnepséget a szervező szülőknek, János Emíliának és segítőinek, a Szekszárdi Gitárkvartettnek, a gyerekeknek, és kolléganőmnek Csirkéné Vass Szilvának, akivel 26 éven keresztül nevelgettük a kis óvodásokat, és végül de nem utolsósorban Hollendusné Bíró Anett óvodavezetőnek. Köszönöm mindenkinek, aki eljött és azoknak, akik nem tudtak eljönni, de gondoltak rám ezen a szép napon. Körösztös Ferencné, Erzsi néni Szekszárdi Gyermeklánc Óvoda, Perczel Mór utca Szekszárdi időgép a tombola-fődíja egy fölnyergeit póni Július 1-jén, 111 éve, 1903-ban Pir- nitzer Gyula kereskedelmi szaktudósító dél-afrikai lehetőségekre hívta fel a cégek figyelmét. Július 2-án, 126 éve, 1888-ban az elkészült Szent János-vashídon (közismerten a Hármas-hídon) megindult a forgalom. Július 3-án, 116 éve, 1898-ban a tűzoltók báljának tombola-fődíjául fölnyergeit pónilovat ajánlottak fel. Július 4-én, 126 esztendeje, 1888- ban a környező falvakból toborzott munkaerővel kezdték meg a Séd-patak szélesítését és mélyítését. Szintén e napon, 111 éve, 1903-ban Pekári János ácsmester nyerte el a városi istálló építési szabályzatát. Július 5-én, 96 éve, 1918-ban a szőlők egy részét végpusztulás fenyegette, ezen okból kifolyólag a polgármester küldöttséggel járt a földművelési miniszternél. Július 6-án, 781 éve, 1233-ban pannonhalmi oklevél említi a szekszárdi apát lovas szolgáinak jogait és kötelességeit Szintén e napon, 111 éve, 1903-ban dr. Pic prágai régész meglátogatta a megyei múzeumot. Július 6-án, 135 éve, 1879-ben nevezték ki Fraknói Vilmost Szekszárd címzetes apátjává, aki hálából megírta az apátság történetét. Július 7-én, 85 éve, 1929-ben az Iparosok Országos Szövetsége társelnökké választotta André István, a helyi ipartestület elnökét. 80 éve ugyanezen a napon, 1934- ben 600 helybeli ellen emeltek vádat kihágás címén hernyóirtás elmulasztása miatt. Július 8-án, 80 esztendeje, 1934- ben a helyi izraeliták örökös hitközségi dísztaggá választották sióagárdi Zöld Márton tábornokot. 70 éve, 1944-ben halt meg Horváth Jenő ügyvéd, jogi írónk. Július 9-én, 500 (!) éve, 1514-ben Bornemisza János vezetésével a helyi várból a parasztfelkelés leverésére indult meg a Budáról érkezett sereg. Július 10-én, 120 éve, 1894-ben az Augusz-ház tíz évre szóló kibérléséről döntött a Szekszárdi Kaszinó, amely létesítmény az idő lejártát követően megvásárolta az épületet. Július 11-én, 105 éve, 1909-ben Szekszárd városa saját takarékpénztárt kívánt magának létesíteni. Július 12-én, 130 esztendeje, 1884- ben helyi szabályrendelet született a szőlőket nem kímélő filoxéra ellen. A következő Szekszárdi időgéppel augusztus 10-ei számunkban jelentkezünk.
