Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-06-08 / 21. szám
I 1 2014. június 8. ^ SZEKSZÁRDI VASARMAP „Nem látok, de nem vagyok vak” - hatvanéves a szekszárdi költő, Nagy Vendel Öt esztendeje vesztette el teljesen a szeme világát, mégis úgy tűnik, hogy bárkinél többet lát a világból. Személyes tragédiája ellenére is teljes életet tud élni - ahogy egyik költeményében fogalmazott - ebben a „rántotthús-alakú országban", ahol egyetlen nagy kincsét soha nem vehetik el tőle: a gondolatait... A legbelső titkát, hogy mikor és miről álmodik. A bölcsőjétől, Szekszárd- tól soha el nem forduló Nagy Vendelről szól az alábbi interjú, akivel nemrég, hatvanadik születésnapja alkalmából beszélgettünk. Negyven éve foglalkozik irodalommal Nagy Vendel, aki a 70-es években sokat járt szekszárdi klubközösségekbe. Ilyen volt a Fiatal Utazók Klubja is, ahol a neves helyi író, Ordas Iván figyelt fel rá, amidőn észrevette: Nagy Vendel folyamatosan cédulákra jegyzetel. Ordas, miután megnézte az irományokat, meglátta benne a tehetséget, s felkérte külső munkatársnak a Tolna Megyei Népújságba, ahol több publicista se- P gítette pályája indulását. A mentorok dicsőségét - Csányi László, László Ibolya, Tamási János vagy Virág F. Éva - ma már szobrok, emléktáblák, iskolák hirdetik, amely tény művészünk számára „rettenetes, kvázi megborzongató dologként” hat. A publicista az idők folyamán a külső tudósítások mellett kedvet kapott a hosszabb lélegzetű riportokhoz is, így például katonakorában a Néphadsereg Lapjában, majd a Képes Újságban, a Magyar Ifjúságban, az Ifjúsági Magazinban, a Mozgó Világban és másutt, diákújságokban is megmutatta tehetségét. ’77-ben már harmadik helyezést kapott a MŰOSZ-tól egy, a fűtésszerelők gondjairól írott riportjával, hiszen ezt a munkát tanulta ki a szekszárdi 505-ös számú szakmunkásképzőben. A látássérült művész az utóbbi időben hat pályázatra adta be műveit, amelyek közt a novellákon át a tudósításokig, a riportokig és a versekig mindenféle műfaj megtalálható. Nagy Vendel úgy van vele: a négy- és kétsoros versek az igazi kihívások. Novelláiban emberi sorsokról, családi, baráti történetekről szeret papírra vetni gondolatokat, amelyek közt nem egy megtörtént eset is van. A diplomaátadás előtt elhunyt leukémiás hölgy, az elmeosztályról szökött meztelen királynő, aki a gemenci erdőben szeretne csapataival a jóért harcolni, az állataival lakó öreglegény - mind megjelennek alkotásaiban. Nagy Vendel legkedvesebb költője József Attila, de Balassitól is „sokat eltanult”, sőt, a szépen ritmizáló görög drámák is hatottak költészetére. A dallamos versek nyomán jöttek aztán Nagy Vendel számára az újabb kihívások, a dalszövegek. Irt a ’70-es évekbeli Szekszárd kultikus zenekarának, a Szinkronnak is szöveget. „Prózában nekem első, második, ötödik és tizedik Gárdonyi” - vallja. Véleménye szerint tőle lehet a legtöbbet tanulni magyar viszonylatban: már csak azért is, mivel verseket és dalokat is írt.- Anyám kakasdi svábleány, apám faddi magyar - szólt a családjáról az ikertestvérét nemrég elvesztett költő. Az ötvenes években még konfliktus forrása volt a magyar-sváb vegyesházasság: kiderült, szülei a legelsők voltak, akik így esküdtek meg Kakasdon. Az épületgépész-csőszerelő szakmában töltött éveket követően a művész tíz esztendőn át az I. Béla Gimnázium elődjében taníthatott, mígnem az iskola profilját átalakították. Két éven át a Magyar Bazár helyi szerkesztőjeként tevékenykedett, mellette pedig csaknem valamennyi szekszárdi lapban, így a Szekszárdi Vasárnapban is publikáltjó pár évig, de a Vöröskereszt titkáraként is munkálkodott.- Kétféle embert ismerek: aki mindig álmodik és aki soha. Én minden éjjel álmodom, s mindig emlékszem az álmaimra - mondta. - Volt már, hogy családtagjaimmal, halottaimmal beszélgettem, párbeszédszerűen - tette hozzá, majd arról is szólt: megoldásokat talál az álmaiban.- Soha nem mondom azt, hogy megvakultam, csak azt, hogy nem látok - vallja a művész. - Nem látok, de nem vagyok vak, ugyanakkor a világra teljesen nyitott vagyok, s nagyon nagy energiával figyelem. A művész elárulta, éjjel megalkot egy-egy verset, s reggel azonmód begépeli. Míg nem volt számítógépe, ceruzával nyilazva, javítva írt. Azóta megtanult tíz ujjal gépelni és kiválóan használja gépe beszélő programját. Vágyai vannak, amelyeket lehetőségeihez képest meg is valósít.- A fél világot bejártam, sok mindent láttam, de nem mindent! Vakon azonban nem tudok elmenni a következő sarokig sem - jegyezte meg az alkotó, aki beszélt arról is, hogy amióta nem lát, bezártsági érzése van liftben, autóban, kisebb szobában is. „Gyerekkoromban féltem a sötétben: most állandóan sötétben vagyok. Ez olyan érzés, mintha egy ládában ülnél, aminek rád csukják a tetejét... Ki akarsz szabadulni, de nem nyílik, s olyan érzésed van, nem kapsz levegőt, meg fogsz fulladni” - beszélt élete nehéz pillanatairól a költő. Nagy Vendel röntgenasszisztens feleségével 35 éve házas, három leányuk született; ma már két kislány és egy kisfiú nagypapája. 2001 -ben jelent meg Század és ezredforduló küszöbén a lila madonna című verseskötete, amelyen kívül még 15-16 prózai gyűjteményben is napvilágot láttak gondolatai, de a megyei írók, költők Kézjegy antológiájába is sokáig publikált. Jelenleg Töviskoszorúk című saját kiadású verseskötetének kiadásán fáradozik. Hatszáz költeménye található meg az interneten, írásait egyebek mellett Kanadában, Ausztráliában, Moszkvában is olvassák: az alkotásokat saját internetes blogján, a Megszólalok Művészeti Magazinban (megszolalok.blogspot.com) teszi közzé. A megjelenő művekből, ha igény mutatkozik rá, bárkinek ingyen küld egy-egy példányt. A politikamentes, vakok által géppel olvasható internetes lap megrendelhető a megszolalok@freemail.hu email- címen. A havonta kétszer megjelenő, zenével, hangos versekkel, festményekkel teli újság, amelyben látássérülteken kívül mozgássérültek is publikálnak, világszerte nagy népszerűségnek örvend. Nagy Vendel jelenleg egy irodalmi szakácskönyvön dolgozik, Ízes történetek lesz a címe. Aki teheti, vessen egy pillantást Nagy Vendel elgondolkodtató írásaira. Azt mutatják: a látássérültek élete sem árnyék csupán. Gy.L.
