Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-04-13 / 13. szám
SZEKSZÁRDI VASARMAP 2014. április 13. Pesten is siker Szekszárd után Budapesten, a Magyar írószövetség Klubjában is sikert aratott Kis Pál István Szögek a diófában című verseskötete. A szerző a korábbi műveiben megszokottól hangvételében, tartalmában és stílusjegyeiben is sok tekintetben eltérő kötetét Sza- kolczay Lajos József Attila-dí- jas művészetkritikus mutatta be, majd ugyanő beszélgetett a borversei révén már országszerte ismert tanár-költővel. A bemutatón a térben és időben vándorlás hangulatát Faragó Laura idézte meg bukovinai dalokat énekelve; váratlanul szép mozzanata volt a bemutatónak, amikor a vendégek között ülő barát, Mikó István Jászai Mari-díjas színművész is „versre fakadt”, kettőt is bemutatva a kötetben megjelentekből. A szemelvények felolvasásával derekasan kivette a részét a hangulatteremtésből Dúzsi Tamás borász, majd a szekszárdi költőbarát, Gacsályi József is szót kért és kapott. A termet megtöltő mintegy hatvan fős közönség hol kacagva, hol megrendülve hallgatta a műveket. A program zárásaként Kis Pál István előadásában elhangzott a kötet egyik vezető darabja, a Missa Solem- nis, közben Hupján Attila fotóművész képeiből láthattak a jelenlévők egy prezentációt. A találkozót Dúzsi Tamás jóvoltából borral-ízes beszélgetés és dedikálás zárta. „A hit nem szűkíti be az értelmet, hanem kitágítja!” Czigány György író, újságíró, költő, zenei rendező közreműködésével mutatták be városunkban április 5-én - az annak idején Szekszárdon pappá szentelt - Bíró László tábori püspök gondolatait közkinccsé tevő, Simon Erika által írott kötetet, amely a Lélek útjain címet kapta. Simon Erika könyvsorozatának most bemutatott, 11. tagja a hét éve megjelent Hívom a családokat címet viselő interjú folytatása - tárta a hallgatóság elé az előzményeket a Belvárosi Plébánia Közösségi Házban Czigány György, akiről a szekszárdi születésű Bíró püspök fontosnak tartotta elmondani: már ’89 előtt is keresztény volt, hiszen hozzá hasonlóan bencés diákként végzett Győrben. A könyvbemutatón Bíró László hangot adott abbéli vélekedésének, hogy gyökerek nélkül nincsen fa, hiszen - ahogy fogalmazott - tradícióból, rációból és misztikából tevődik össze az ember. Sok kortársunk megtépázottá vált az elmúlt évtizedekben és csupán „az eszetlen ráció maradt meg számára” - mondta, hozzátéve, hogy szerinte a hit, az értelem és a tudomány rendkívüli mértékben összetartozik. „A hit nem szűkíti be az értelmet, hanem kitágítja!” - vallja a püspök, aki úgy érzi, Európa a feledékenység stádiumába került, mivel saját, keresztényi múltján is túl akar lépni. Az 1974-ben Szekszárdon pappá szentelt Bíró László a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd ugyanott, a Hittudományi Főiskolán folytatott filozófiai és teológiai tanulmányokat. Gyerekkori kedves emlékei között említette a Sió-parti szénagyűjtéseket és a csatári iskolakápolnában tartott minist- rálást. Az a jó, ha az ember valahová hazajárhat - mondta, hozzátéve: „Nekem Szekszárd kedves, mert a miénk”. A kommunista időkben a tantermekből eltüntették a Szózatot, csupán a Himnuszt és a szovjet Internacioná- lét lehetett látni a falakon. Ugyanakkor a csatári iskolában még a Szózat is ki volt téve, szemben a többi helyi oktatási intézménnyel - jegyezte meg a püspök. Bíró László tábori püspökként két olyan elődöt váltott a magyar honvédelem „kötelékében”, akik katonai rendfokozatban, dandártábornoki rangban álltak - ő maga viszont már nem. Ez azért is alakulhatott így, mivel a Vatikán a II. világháború után igyekezett olyan konkordátumokat kötni az egyes államokkal, hogy a tábori püspök funkció ne járjon katonai titulussal. Mint elmondta, ő maga úgy érzi, fontos, hogy a püspöknek a hadseregben egyfajta szabadsággal bírjon a vezérkari főnökkel szemben. A tábori püspök szerint világunk ma élő frusztrált embere jellemzően menekül az ezotériába, amely olyan állapothoz hasonló, mint „a gazdáját kereső kutya” esete. A mai ember, ahogy fogalmazott, keresi istenét. Bíró püspök arra is kitért, létezik a társadalomban egyfajta hitbéli kibontakozás, fejlődés is, amely nem lármás, nem látványos, de, mint mondta, „jó ez így”. Az interjúalanynak három pápával is volt szerencséje személyesen találkozni, akik közül véleménye szerint II. János Pál pápa volt a legközvetlenebb. Mint visszaemlékezett rá, a pápa a magyar püspökkel történt beszélgetései során sosem nem mulasztotta el felhozni a közös lengyel-magyar múltat, legutolsó találkozásukkor pedig igen lényegesnek tartotta a szentatya megemlíteni Bíró püspök számára a keresztény ifjúsági találkozó fontosságát. Amint II. János Pál meghallotta, hogy magyar püspök érkezett őt meglátogatni, rögtön valami magyarokra jellemzőt mondott. Bíró püspök interjúkötetének bemutatását követően rendkívüli érdeklődés mellett került sor a dedikálásra. Gy. L.
