Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-03-23 / 10. szám
2014. március 23. SZEKSZÁRDI fASARNAP 13 Nem hiába tartottak ki a tornasport szekszárdi utóvédharcosai Ha szerdánként betoppanunk a gyakorló általános iskola tornatermébe, olyasmit láthatunk, ami mostanában ritkaság idehaza nem hogy a verseny- sportban, de még a diáksportban is. Szakszerű tornaedzés, mi több, képzés zajlik az oktatási intézményben. Tegyük hozzá gyorsan: újra! Az országos viszonylatban is már régebb óta kétségbeejtő állapotban lévő sportág szekszárdi utóvédharcosai, Péter Györgyi és segítője, Mutzhausz Ildikó tanárnők nem adták fel a küzdelmet g a torna városi szintű létezéséért. Győr- ö gyi az a testnevelő, aki ebben a sportág- 2 ban szeretne valami maradandót alkotni, s már 1988 óta figyeli a tornasport tekintetében az átlagosnál jobb alapadottsággal bíró fiúcskákat, lánykákat, s a diákolimpiákon - sokszor egyetlen Tolna megyei diáksport-egyesületként - tesztelték is az elvégzett munkát. A sportág megyei követei ők. A tornasport hátországa, utánpótlása legfőképpen azért él válságos időket hazánkban, mert alig van olyan testnevelő, aki úgymond erre szakosodik, ebben akarná kiélni edzői ambícióit, így az erre a sportra fogékony gyerekek ingerszegény környezetbe kerülnek. Hiába az egy-egy testnevelés órán spontán módon bemutatott, virtusko- dó flick-flack, ugrás, acélos támasz a tornateremben még azért előforduló gyűrűn, párhuzamos korláton. Fájdalom, de nincs kihez, nincs hova mennie tornaedzésre az ehhez kedvet érző, magában tehetséget érző gyereknek... Szekszárd ezen iskolája azért már régebb óta az üdítő kivételek közé tartozik. Köszönhetően annak, hogy Falvai Gyula, az egykori kitűnő bonyhádi tornász a nyolcvanas-kilencvenes években a szekszárdi tanítóképző oktatója lett és hajlandóságot érzett a tornasport szekszárdi meghonosítására is... Ő volt az, akit bármilyen szeren élmény volt elnézni. Kidolgozta ennek a sportnak a módszertanát, s a főiskola tornatermében, majd a gyakorlóban - a sportágra abszolút fogékony Péter Györgyivel - elkezdték a kiválasztott gyerekek képzését a diákolimpia területi, majd országos döntőire, merthogy előbb-utóbb oda is eljutott néhány gyakorlós. Az elhivatott tanár korai halála mélyütés volt a bimbódzó szekszárdi tornasportnak, amely ugyan nem szűnt meg, de erősen vegetált a 2000-es évek elején-közepén. De mostanra minden jel arra utal, hogy új erőre kapott. Györgyi és Ildikó nem csupán az érdeklődő, remek mozgástulajdonságokkal megáldott fiúkat- lányokat tudhatja maga mögött, hanem a hőskorszak egyik szekszárdi tornászszimbólumát, Szabó Zsolt mérnök-menedzsert is, aki a Garay Gimnázium tanulójaként tagja volt annak a szekszárdi csapatnak, amely az országos középiskolás bajnokságon hatodik tudott lenni abban a mamutmezőnyben, ami ezeket a versenyeket jellemezte. Nem most, hanem a hatvanas években... Az egykor gazdasági vezető, ma már nyugdíjas Szabó Zsolt szinte fürdik a boldogságban attól, hogy újra van egy figyelemre méltó kis tornászcsapata Szekszárdnak, a gyakorló jóvoltából. Jelen volt a kicsik, az alsó tagozatosok pécsi dunántúli diákolimpiái eldöntőjén, s majd elolvadt attól, amit gyűrűn, talajon és szekrényen összetettben az elsős-másodikos szekszárdi fiúcskák produkáltak. A pontszámok pedig olyanok lettek, hogy a gyakorló másodikként kvalifikálta magát az áprilisi országos döntőbe. Ezek után szinte mindenkiben ott pezseg a várakozás bizsergető érzése, nagyon készülnek erre a megméretésre. Szabó Zsolt, ha éppen Szekszár- don tartózkodik, jelen van minden edzésen. Lelkesít, dicsér, segít a két iskolai tanár felkészítőnek. Szükség is van erre, mert már egy osztálynyi kisebb-nagyobb gyerek, az elsőstől a hetedik osztályosig látogatja az edzéseket - köztük szép számmal lányok is. A „háttérember” már eddig is sokat lendített az újraéledt szekszárdi tornasport ügyén. Mintegy varázsütésre megújult tornaszereiben a gyakorló általános iskola tornaterme: sodronyköteles gyűrű lóg a csarnokban, dupla rágós dobbantók segítségével végzik az ifjú tornászok a remélhetőleg hamarosan szabóba is hajló ugrásokat.- Ezek nélkül ma már nem lehet fejlődni. Elmentem hát a Vígh Laci bácsihoz, aki egyébként Magyar Zoltán olimpiai bajnokunk edzője is volt, s addig fűztem, amíg 100 ezer forintért adott nekünk kettőt - avat be a részletekbe a 70. születésnapját a napokban ünneplő, egykori tornászhoz illően még roppant dinamikus - most a „pénzszerző” szerepét is betöltő Szabó Zsolt. Elkelne azért még más is. Péter Györgyi rámutat a viharvert talaj szőnyegre - tényleg önmagáért beszél. De nem hiú ábránd a csere, noha ez nem oldható meg háromszázezer alatt. Eddig érkezett a szekszárdi tornasport felvirágoztatására 85 ezer az önkormányzattól, 50 ezer a Rotarytól, 20 ezer a nőegylettől, és 185 ezer a Tarr Kft-től. Mindnek megvan már a helye, de biztosan lesz pénz az új szőnyegre is.- Az a helyzet, hogy ennyi, erre a sportágra termett tehetségünk még nem volt - jegyzi meg a tanárnő, rámutatva 4-5 egyforma testfelépítésű, szép testtartással tornászó fiúra. Péter Györgyi örül a változásoknak és annak, hogy van még egy eretnek a tantestületben, akivel összedolgozhat. Valami tehát megmozdult újra a már-már végérvényesen „leírt” szekszárdi tornasportban. Albert Antal, a gimnáziumi sportágteremtő legenda, Szabó Zsolték mestere és Falvai Gyula is bizonyára örül ennek odafönt... Bálint György
