Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-03-16 / 9. szám
2014. március 16. SZEKSZÁRDI YASARKAP Negyven év után újra van egy Micskó a szekszárdi futballcsapatban A Szekszárdról eltávozott tehetségek aktív játékosként való hazatérése mindig örömteli hír egy olyan vidéki kiscsapat számára, mint amilyen a Tolle UFC Szekszárd. így volt ez a 2000-es évek elején, amikor hazatért például Máté Csaba, Bozsér György, s kifutott a pályára egy újra másodosztályú reményeket tápláló szekszárdi csapat. Most pedig egy olyan srácot üdvözölhetünk szekszárdi sárga-feketében, akit már régebb óta szeretett volna visszahozni a szekszárdi klubvezetés: Micskó Márkról van szó. A név hallatán bizonyára sejtik a helyi futballban járatos olvasóink, hogy minden idők legjobb szekszárdi csapata, a ,72-ben NB Il-es bajnokcsapat Szekszárdi Dózsa egykori motorjának és középpályásának, Micskó Mihálynak a fiáról van szó. Micskó Márk 14-15 évesen már annyit tudott a fut- ballról, hogy Kvanduk János akkori utánpótlás-edzőként (ma a felnőtt csapat vezetőedzője) habozás nélkül felvette az ifikhez. A kis Micskó a szekszárdi futball azon korszakába született bele, amikor a másodosztályú tagság fenntarthatatlanná vált a városi fociban, s szinte borítékolható volt, hogy ha nem is valamelyik pesti csapat, de a legközelebbi nagyvárosi (Pécs, Kaposvár, Dunaújváros) egyesület azonnal magához édesgeti (akkor még nem voltak önálló utánpótlás-nevelő futballakadémiák). Végül a Dunaújvároshoz került, de nem a klubszimpátia vagy éppen a város közelsége okán. A választás oka az volt, hogy Márk nagy példaképe, az FTC-szimbólum Varga Zoltán került oda akkoriban vezetőedzőnek. A szekszárdi fiúnak a felnőtté válás időszakában át kellett élnie a dunaújvárosi focinak a magyar bajnoki címtől az NB III-ba való zuhanórepülését és Varga Zoli távozását is. Ha láttuk játszani Márkot, akár dunaújvárosi színekben, akár az NB II-be feljutó Bajában újvárosi köl- csönjátékosként, csodáltuk az eszét, játékintelligenciáját, rúgótechnikáját, váratlan megoldásait és biztosra vettük: komolyabb csapatokban is találkozunk majd vele a későbbiek során. De nem így történt, legalábbis eddig... Az élvonalba visszaigyekvő kis Micskó úgy tűnik, nem nagyon fér már bele a dunaújvárosi elképzelésekbe. Nem örül ennek, és 29 évesen próbálja megcáfolni a vele kapcsolatos újvárosi szkepticizmust. Föl is bontották a szerződést, s ez teremtett esélyt a támadó középpályás (egyelőre) fél évre szóló hazatérésének az erősödő NB III-ba. Márknak pályafutása során szembesülnie kellett a kritikával: ha csak feleannyira lenne jó, mint az édesapja volt, ha csak feleannyi alázat, akaraterő feszülne benne, mint Misiben, akkor ebben a magyar futballban már válogatottjátékos lehetne... Márk ilyenkor egyetértőén bólint, s csak megerősíti az elhangzottakat. Persze az apa-fia összehasonlításban az is elhangzik, hogy ha Misi annak idején olyan technikai alapadottságokat tud felmutatni, mint amilyen a fiának megadatott, akkor pályafutása csúcsán, a hetvenes évek elején-köze- pén biztosan nem csak a Szekszárdi Dózsába tudott volna bekerülni, hanem az Újpesti Dózsába is akár...- Ő egy egészen más kávéház, mint én! - kommentálja az összehasonlítást a kis Micskó. - Azok az erények, amelyekkel ő rendelkezik, nem átvehetők, nem megtanulhatók. Neki egészen mások az alapadottságai, hiszen más az izomzata is. Én jóval magasabb vagyok, az ő súlypontja lejjebb van...- Megfeszülhetnék, akkor sem tudnék futni annyit, mint édesapám. Ha ma játszana, sztár lehetne idehaza! - mondja nem kis büszkeséggel a hangjában Márk, aki egyébként cáfolja azt a róla kialakított véleményt, miszerint már feladta a nagyobb karriert.- Játszottam már több mint száz mérkőzést a régi NB 11-ben, és annak ellenére, hogy Dunaújvárosban nem bíztak már bennem, megvan bennem a „csak azért is megmutatom nekik”-érzés. Hogy bebizonyítsam: az új NB II-ben is valamelyik csapatnak hasznára tudnék még lenni - jegyezte meg a rá jellemző higgadtsággal Márk.- Fél évre jöttem haza Szekszárdra, nagyon remélem, hogy tudok segíteni abban, hogy a csapat az NB III középcsoportjában a lehető legjobb helyen végezzen. Ehhez a kondíció területén- az őszi kihagyás miatt - még van mit behoznom. Micskó Márk nem mondja, de látszik rajta a hazatérés, az igazi otthon, a szekszárdi klub valóban családias légkörének nyugalma, öröme. Az, hogy átélhet olyat, amit Dunaújvárosban, Baján nagyobb csapatban valószínűséggel nem: hogy most valóban számM: mítanak rá, számolnának vele, talán hosszabb távon is. Akár még utánpótlásedzőként is... Mint mondja, nagyon érdekli az edzőség mint szakma: B-licences edzői papírja van, és hazatérve mindjárt kapott is egy testhezálló feladatot: az ovis foci megszervezését. Fehér Attila szekszárdi klubelnök egyébként - mint azt korábbi nyilatkozataiból már megtudhattuk - olyan játékosok leigazolásában gondolkodik, akik helyi gyökerűek, több évre köteleznék el magukat, s az UFC egész gépezetében készek valamilyen építő jellegű szerepet vállalni -mindamellett, hogy a felnőtt csapat szekerén is tudnak lendíteni. B. Gy.
