Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-03-09 / 8. szám
FOTÓ: KISS ALBERT SZ EKSZÁRDI VASARWAP 2014. március 9. Új hazára lelt és „sportágat csinált” Szekszárdon Alexandra Manea Ha így nőnap táján egy bemutatásra érdemes, sportágára befolyással bíró szekszárdi hölgyet keresünk, akkor óhatatlanul képbe kell hogy kerüljön Alexandra Manea; az a hölgy, akinek a nevét az íjászat kapcsán ismerhették meg a szekszárdiak, ha másként nem, lapunk hasábjairól. E Magyarországon népszerűnek egyelőre aligha nevezhető sportágnak nem csupán hazai és nemzetközi viszonylatban kiemelkedő versenyzője (többek között magyar bajnok és Eu- rópa-bajnoki ezüstérmes csapatban és egyéniben), hanem sportág- és közösségépítő is Szekszárdon Alexandra. Az öt évvel ezelőtt létrejött Tolnai Tájak Ijászegyesület (TTÍE) alapító elnöke, ma már dél-dunántúli régióvezető. Alex - így becézik a klubtársak, barátai, ismerősei - egyáltalán nem törekedett arra, hogy vezető lehessen, társai látták meg benne a leendő, a feladatra alkalmas klubvezetőt. Alexandra Manea Németországban, egy Stuttgarthoz közeli kis városban született meg 1975-ben, s a véletlennek is betudható, hogy itt él Magyarországon, ezen belül Szekszárdon 2003 óta. Még Németországban ismerkedett meg Kovács Gábor szekszárdi vállalkozóval, akivel összekötötte életét - miközben őt is „megfertőzte” az íjászattal, s azóta a férj a veterán kategóriában jeleskedik. Ahhoz képest, hogy 15 éve még jóformán semmit sem tudott magyarul, lenyűgöző, amilyen folyamatossággal és szókinccsel beszéli nyelvünket - olykor már a német akcentust is levetkőzve. Származását tekintve is van köze hozzánk: büszkén hangoztatja, hogy anyai nagyapja magyar volt. Egyébként felettébb drámain indult az élete: elhatalmasodó gyermekkori asztmája miatt gyakorlatilag lemondtak róla a német orvosok. A rossz híreket még egészen kisgyerekként is fölfogta; élni akarása, a német egészségügy professzionalizmusa, no és a mozgás iránti vágya azonban átsegítette élete eddigi legnagyobb küzdelmén - meséli.- Háromévesen hat hétig eszméletlenül feküdtem egy oxigénsátorban, s maga a csoda, ami ezután történt velem. Minden apró sikerért roppant hálás tudok lenni. Már azért is, hogy ötéves koromban egy keveset úszhattam, kerékpároztam az asztmám kordában tartása érdekében - emlékezik vissza a felépülés kezdetére. Arra, hogy valamilyen sportban megmutathatja magát, sokáig nem nagyon gondolhatott. Bár az 1980-as moszkvai olimpia közvetítéseit nézve, valamilyen máig megmagyarázhatatlan okból az íjászat versenyei „fogták meg” a leginkább. Aztán a későbbiek során a dartsra lett figyelmes, amit, ahogy a fokozatosan javuló egészségi állapota lehetővé tette, elkezdett otthon szabadidős sportként űzni, miközben a lövészet, mint sportág is az egyik kedvence lett. Talán azért, mert itt érezhetett sanszot arra, hogy eme sportágak valamelyikébe esetleg belekezdhet. S itt most annak a mondatnak kellene következnie, hogy egy szép napon már íj volt a - későbbiekben a tolmácsi munka mellett modellkedést is vállaló - szőke hölgy kezében, s elindul egy sikertörténet. Hát nem! Még nincs több, mint öt éve, hogy „hősünk” komolyan, versenysport- szerűen íjászkodik a szabadideje legjelentősebb részében, példát szolgáltatva arra, hogy ezt a sportágat, attól függetlenül, hogy valakinek mi a célja, bármikor el lehet kezdeni. A tehetség pedig a harmadik ikszen túl is utat tör magának ebben a sportágban, ha megvan a kellő vonzalom, alázat. S a TTÍE etalonnak számít ennek a bemutatására, merthogy a pálya-, terep-, és 3 dimenziós íjászatban (ez az, amikor életszerűen mozgó célra lőnek) Dél-Dunántúl legjobbja. Mindent összevetve az ország három legjobb klubja közé tartozik a versenyzőket már Szekszárd környékéről is szép számmal toborzó nagyobbik szekszárdi íjászklub. Igazolt versenyzőinek száma a legfiatalabbaktól a hatvan fölöttiekig már közelít a nyolcvanhoz.- Az íjászat jó értelemben fertőz. Egy olyan klubot szeretnénk, ahol hosszabb távon biztosított a versenysportbeli eredményesség, de azok is megtalálják a boldogulásukat, akik csak egy nagyszerű sportra vágynak - fogalmazza meg a klub szerepét az egyesület vezetőjeként. - Nem köny- nyű ezt biztosítani, mert komolynak számító költségekkel járó sportról van szó, s ha nem lenne több vállalkozó a klubnál, akik az élversenyzés feltételeit saját maguk teremtik meg, akkor ilyen rövid idő alatt ilyen remek eredményekről, s ekkora létszámról aligha beszélhetnénk - mondja Alexandra. Megemlíti, hogy nagyon szeretné, ha az egyesületnél idővel felnőne, kinőne tíz olyan versenyző, mint amilyenek most ők. Mint meghatározó élversenyzők, akik korosztályuk, illetve kategóriájuk legjobbjai, akik a sportág csúcsának számító pályaíjászatban is jelen tudnak lenni, és akik a terepen és a teremben is folyamatosan bizonyítanak. Egy másik nagyon fontos küldetésükre is szeretné azonban a figyelmet felhívni.- Több olyan sikertörténetről is beszámolhatok, mikor az íjászkodásba való bevonással diszlexiás, vagy éppen viselkedészavarokkal küzdő gyerekeknek tudtunk nagyon sokat segíteni - meséli. - Az is tendenciának tekinthető, hogy a nálunk sportoló gyerekeknél a tanulmányi eredmények szinte kivétel nélkül javulnak. Nagyon fontos megemlíteni: az íjászat alapvetően abban különbözik sok sportágtól, s ezért remek terápiás eszköz, mert az ezt művelők agyuk mindkét féltekéjét aktívan használják. Sportágunk, amúgy már önmagában is figyelemfelkeltő: nem kell különösebb ráhatás a gyerekekre, hogy ezt kipróbálják - hangsúlyozta Alexandra Manea, majd hozzátette: - Kell egy kis megszállottság, alázat is a sikerekhez, de ezenfelül az ideális íjász hosszú kezű, stabil csípőjű, kell az izomerő, vele együtt a hajlékonyság és a finom motorika is. Legalább három- szor-négyszer kell edzeni hetente. Persze ha kiemelkedően tehetséges vagy és kellőképpen megszállott, s be akarsz kerülni az olimpiai csapatba, akkor profivá kell válnod. Dupla ennyit kell edzeni és versenyzőként legalább egymilliót előteremteni a nemzetközi versenyeztetésre... Ez csak álom számunkra, így azzal is elégedettek leszünk, ha az éppen aktuális világversenyre eljutunk minden évben, és tovább építhetjük a klubot. B. Gy.
