Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-03-02 / 7. szám
2014. március 2. , SZEKSZÁRDI YASARNAP Bikavérfürdő a fővárosi luxusszállóban Nem egy szokványos pénteki nap volt ez Budapest egyik legrangosabb belvárosi szállodájában, az Er- zsébet-körúti Corinthia Grand Hotelben. Nem sokkal három óra után a gasztronómia minden rendű-rangú képviselői, a borászati és gasztronómiai lapok munkatársai kértek bebocsátást, hogy ott lehessenek az előzetes szakmai tájékoztatón. De már ők is megtöltötték a szálloda átriumtermét... Egy ilyen szállodában ez egy borbemutató kapcsán nem különösebben rendkívüli, ám az az élénkülés, ami 17 órától bekövetkezett, már jóval várakozás fölötti volt. Pedig nem egy világsztár érkezett a szállodába, hanem két borvidék - a szekszárdi és az egri - kissé elfeledett, mégis egyedien pikáns, tüzes fajtája: a bikavér. Biztosan megduplázódik az a vendégszám, ami a tavalyi indulásnál a Ger- beaud-ban volt - prognosztizáltuk a borászokkal már az első órában. S még alul is saccoltunk, hiszen végül közel félezer embert vonzott az egyetemes magyar borérdeket közkívánatra megjelenítő közös szekszárdi és egri bikavér-demonstráció, amelyen 12 szekszárdi és 13 egri borász több mint ötven különböző évjáratú bikavérét mutatta be, minden asztalnál szekszárdi-egri vegyespárosokat alkotva. Jó úton jár mind a két borvidék - állapítja meg az ötödik párnál eltöltött kóstolás után Kállay Miklós, a Magyar Borakadémia elnöke és számos elismert, rangos pozíciót birtokló borszakértő, mint például Mészáros Gabriella is. „Karakteresen eltérünk a világban telített bordeaux-i stílustól, mindkét bikavéres borvidékünk a tájjellegét beleadja, megjeleníti, s mellette még a borász egyéni stílusát, ízlésvilágát is hozzáteszi a más vörös fajtákkal való játszadozással. Sok szín- és még több ízvilág tükröződik - és ebben Szek- szárd adottságainál, lehetőségeinél fogva, a kékfrankos és kadarka kötelező szerepeltetésével, viszi a prímet. Én legközelebb már dűlőszelektáltan készült szekszárdi bikavéreket is szívesen vennék - mondta Mészáros Gabriella. Kérem szépen, több hölgybe ütközöm, mint férfiba, érdekes lenne megtudni: melyik nem képviselői vannak éppen többen. Eszter és Judit érdeklődésemre előrebocsátják, hogy ők nem elsősorban a bikavér miatt jöttek, hanem úgy általában a borok, s a mögöttük lévő arcok miatt vannak jelen. Nincsen nagyon nélkülük egyetlen valamirevaló fővárosi, ehhez hasonló borbemutató. Eszter műkedvelő, Judit már hozzáértő, foglalkozott is a borokkal. A lényeg, hogy ne „lógjon ki” belőle a tannin, legyen benne minden, aminek benne kell lennie. A fineszt keressük benne - mondja az utóbbi hölgy, majd még a kérdést megelőzve hozzáteszi: „Most éppen egri van a poharamban, és robusztu- sabbnak érzem, mint szekszárdit. Úgy általában mindkét borvidékről vannak kedvenceim. Hogy a bikavérek közül lesz-e, erre csak a rendezvény végén tudok majd válaszolni - veszi át a szót Judit. Székely Zsolt, a „Csak az ízéért” internetes blog szerkesztője, borkereskedő nagyon bánta, hogy az első fővárosi Szekszárd-Eger felmutatáson nem lehetett ott a Gerbeaud-ban. Most az első perctől az utolsóig ott volt a teremben, hogy aztán napok múlva bloggerként is megnyilvánuljon bikavér-ügyekben. „Ebben az egészben az a jó, hogy ez a cuvée nem a nagy pátosszal teli családi és egyéb ünnepségek asztalára kívánkozik, ezt lehet a hétköznapokon is inni. Ha fásultan, kimerülve érkezik haza az ember, s nem akar fehérbort elővenni, hanem inna valami vaskosabbat, izmosabbat, ez a bor a legjobb választás. Én most találtam mindjárt két olyan bikavért, ami erre a célra nagyon alkalmas, és még fogok is az est folyamán. Az egyik bikavér egy nagyon fiatal, általam még nem igazán ismert egri borászat, a másik pedig egy ismert szekszárdi pincészet produktuma - mondta a blogger, majd megjegyezte, hogy a már kiérlelt, piacra kerülő bikavérek 2-3 ezer forint közötti áron igényes, fizetőképes fogyasztóra találhatnak, a kisebb pénztárcájúaknak pedig 1000- 1500 forintért amolyan alapbikavérek készülhetnek továbbra is mindkét borvidékről. Mármint Egerben és környékén. Ahol az ottani hegyközség, a vele szoros együttműködésben levő borászati klaszter három egymástól eltérő minőségi kategóriába sorolt bikavér (Alap, Superior, Grand Superior) előállításáról, s ennek megfelelő felcímkézéséről döntött. Szekszárd - mint az a legutóbbi fajtaspecifikus műhelyfoglalkozáson kiderült - nem érez túl nagy hajlandóságot arra, hogy ebben az egri példát kövesse. A Szekszárdi Borászok Czéhe inkább azt szeretné, hogy minden borász, aki belevág a bikavérkészítésbe, az mind küllemileg, mind beltartalmi értékekben megfeleljen egy magas szakmai elvárásnak. Hogy ne legyen olyan „csak” alapbikavér, amelynek esetleg tömeges megjelenése alkalmas az imázs rombolására. Kővári László, a szekszárdi városi pénzügyi és gazdasági bizottság elnöke az önkormányzat nevében elmondta: örül annak, hogy az elfelejtett, kálváriát megjárt bikavér újjászületését éli.„Összeadódnak ebben a borban a jó minőséget adó évjáratok, s a hosz- szabb érlelés segíthet az olyan rossz évjárat problémájának áthidalásában, mint amilyen például a 2010-es volt” - mondott egy újabb érvet a városatya a fajta reneszánsza mellett. Kovács Josip egy-egy 2009-es bor párban való összehasonlító kóstolgatása után kérdezés nélkül közérdekűvé tette első benyomását: „Mindkettőnél édeskés íz is maradt a kóstolás végén, bizonyára a merlot miatt, ezért a hölgyeknél biztosan nagy sikert aratnak ezek. Összességében én, mint amúgy szekszárdi és villányi cabernet-rajon- gó, kellemes meglepetéssel fogadtam a bikavéreket, megeshet, hogy keresni is fogom.” Gál Lajos, az Egri Borászati Klaszter vezetője állandóan mozgásban van, hol a borvidékük egészéről beszél, hol a saját standjánál kóstoltat. Örül annak, hogy folyamatosan „időzavarban” van. „Óriási siker, ennyi érdeklődőre, hozzáértő fogyasztóra egyikőnk sem számított” - lelkendezett, s a jó kedélyén nagyot dobott az, amikor az egyik nála járó borínyenc valami indiai fűszer érzetéről számolt be neki. „Mennünk kell tovább közösen a szekszárdiakkal ezen az úton” - jelenti ki, s aztán félbeszakítva a gondolatát, gyors ismeretterjesztésbe kezd, amikor valaki vékony jelzővel illeti a bikavéreket. “Kérem szépen, nem vékony ez, csupán nem tanninos. A tanninos és a vastag vörösbor fogalma nem ugyanaz. Nem minden tanninos vastag vörösbor, és nagyon sok úgymond vastag vörösbor van, ami nem tanninos, és helytelenül vékony bornak nevezik. A kadarka és/vagy a portugieser tannin nélkül is alapvetően vastag bor. A bikavér nem tannin-hangsúlyos, de attól még, könyörgöm, vastag bor! Ez is nagy cuvée! Oké?!” - zárja monológját. Visszatérve a jövőt fürkésző kérdésre, újra szót kér az egri vezető: - A világban nagy harc folyik a földrajzi névvel ellátott és az úgynevezett újvilági márkaborok között. A bikavérrel nekünk, egrieknek és szekszárdiaknak meglátásom szerint szerencsénk van, mert ez a bor jelez egy-egy termőhelyet, de vele együtt egy úgynevezett brandet is. De nem olyant, amilyent ez a szó jelent ma a borral kapcsolatosan a nagyvilágban: azonos, előbb-utóbb unalmassá váló borokat. Nálunk két termőhely eltérő ízvilága jelenik meg, ráadásul ezen a néven tudtommal még senki sem hozott forgalomba valamilyen fajtájú bort, esetleg cuvée-t. Heimann Zoltán szekszárdi borásznak, a Szekszárdi Borvidék elnökének a szokásához híven máris van ötlete arra, hogy a jövő évi pesti demonstrációig történjenek még közös megmozdulások. Mint hírlik, legközelebb Nyíregyházán öt-öt borász jelenik, s jövőre akár havi rendszerességgel is elindulhat a bikavért népszerűsítő országos projekt.- Azon dolgozunk az egriekkel közösen, hogy ezt az egészet a borklubok bevonásával országos mozgalommá fejlesszük, s a bajai borklubbal már tettünk is lépéseket a bikavér ügye érdekében - avatott be a részletekbe Heimann Zoltán. - A még nyers elképzelések szerint adott időpontban minden borvidék megvehetne valamilyen kedvezményes áron egy-egy bikavérsort, illetve egyfajta visszacsatolásként nekik egy hiteles értékelést kellene leadniuk, ami alapján eldőlhet: például melyik a legjobb 12 bor.- A bikavér kuriózum, de ne essünk át a ló túlsó oldalára: aligha lehet a borvidéken meghatározó, amolyan zászlóshajós szerepe. Most úgy százezer palacknál tartunk összborvidéki szinten, ami nagyságrendekkel aligha növelhető - vetem fel a borvidék elnökének.- Ez valóban a reális - válaszolt Heimann Zoltán. - A bikavér nem a volumenében, hanem minőségében egy magas kategóriájú bor, az itteni terroir-nak egy valóban jó leképeződése. Két fontos dolog van szerintem: megmutatni a kulturált borfogyasztónak, hogy ez a cuvée miről is szól. A másik pedig rólunk, a borászokról szól: itt egy újabb kihívás, hogy ki tudjuk alakítani az egyéni hozzáadott értékek mentén az egységes szekszárdi stílust, ami megint együttműködést kíván, hogy megtaláljuk azokat a kompromisszumokat, amelyek egy irányba visznek bennünket. S ezen a téren, úgy gondolom, nem csak bikavér-ügyben számolhatunk be pozitiv változásokról.- Fél kilenc van, zsúfolásig tele a terem. Aligha lesz itt fél órán belül záróra - jegyzem meg a Szekszárdi Borvidék Nkft. elnökének.- De biztos vagyok benne, hogy lesz. Addigra ugyanis szinte biztosan elfogynak a borok! - hozta fel a legnyomósabb érvet a vezető. Bálint Sz. György
