Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-02-17 / 6. szám
6 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2013. február 17 Készülnek a Szekszárd-Eger viadalra A Borászok Céhe kiválasztotta a legjobbnak ítélt tizenöt bikavért Huszonkét bikavért kóstoltak végig, ezekből választották a legjobbakat Tizenöt szekszárdi és húsz egri bikavér (és borász) csap össze február 23-án Budapesten, a Gerbeaud Cukrászdában. A nagy eseményre már készülnek a szekszárdi borászok. Kedden este a Szekszárdi Borászok Céhének tagjai a soros rendezvényükön borkóstolás közben választották ki a legjobbnak ítélt 15 Bikavért. „ £ EszterbauerJ ános, a céh elnöke elmond- | ta, egy jó hangulatú, sikeres rendezvény- ~ re számítanak, ahol mindkét borvidék f csak nyerhet. Szekszárd abból a szempontból hátrányban van, hogy több mint harminc évig nem használhatta a bikavér nevet, így ez a borfajta az egriekhez a köztudatban jobban kötődik. Az egriek hátránya pedig az, hogy nem csak a prémium minőségű bikavér köthető hozzájuk, hanem az olcsóbb kategóriájú is. Hiszen Egerben több mint ezer család megélhetése kötődik ehhez a borhoz, így a piacon már 500 forintért is kapható egri bikavér. A Gerbeaud Cukrászdába a Szekszárd- Eger viadalra a nagyközönség mellett a borkereskedőket, vendéglátós szakembereket és a szakújságírókat is várják. Eszterbauer János szerint jó alkalom ez a párbaj arra, hogy a két borvidék közötti barátság tovább erősödjön. M. I. Fotópályázat Szekszárd Megyei Jogú Város Ön- kormányzata megbízásából a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. fotópályázatot hirdet „Négy évszak a Szekszárdi Borvidék dűlői között” címmeL Pályázni a Szekszárdi borvidék dűlőit, szőlőtermő területeit bemutató, kizárólag saját készítésű digitális, vagy digitalizált tájképpel lehet (évszakonként minimum két fényképpel). Nevezési díj: 2500 Ft/pályázó. Amatőr és profifotósok egyaránt pályázhatnak. A képek készítésének ideje 2010. évnél nem lehet korábbi. Beküldési határidő: 2013. augusztus. 31. További részletek az interneten: www.vagyonkezetokft.hu „Nem elég kimondani a bűvös szót, kadarka” Kétszáznál is több minta a kertbarátköri borversenyen Egyre növekszik azoknak a száma a szekszárdi Diczenty kertbarát körön belül, akik a megszokottnál több borral neveznek a versenyre. Ezt jelzi a beküldött 215, zömmel vörösboros minta, amelynek elbírálása egy hétköznap délelőttjén nem volt egyszerű. Ahhoz, hogy délután egy órára végezzen, az ismert borászainkból álló zsűrinek ugyancsak igyekeznie kellett. A még hátralevő ünnepélyes eredményhirdetésen fi arany-, 87 ezüst és 55 bronzérem kerül majd kiosztásra. Mivel egy alapvetően jó, de mégis ellentmondásos év volt a 2012-es - az előző pedig, mondhatni remek -, így a kistermelők kíváncsisága is a tavalyi évjárat felé irányult. Száznyolcvan minta érkezett, s ebből mindössze ötöt-hatot kellett kizárni. Az összes aranyérmes borból 33 az idei évjáratból került ki, amely jelzi: a gazdák egy része képes volt úrrá lenni a szüret időpontjának helyes megválasztása dilemmáján, a bírálók nagyon szép borokat, köztük fehéreket is kóstolhattak. Az összkép azonban ezúttal - a mögöttünk hagyott felettébb problémás év miatt - mást mutatott. Mint az a bizottsági elnökök értékelőjéből kiderült: jó és értékes, hosszan elálló fehérbort nehezebb volt készíteni, mint vöröset. Mosonyi Pál az olaszrizling készítésének nehézségeire külön is kitért. „Fajtajelleges fehérbort bizony nem volt könnyű készíteni. Kistermelőknél nehéz megoldani a must hűtését, s maga a szüretelt alapanyag is problémás lehetett... Aki azonban jól nyúlt a fajtához, és az élesztőt is jól használta, annak aranyérmes lett a bora. Összességében kellő számú, tiszta, jól iható olaszrizlinggel és chardonnay-val találkoztunk, amelyek ezüstöt és bronzérmet érdemeltek. Kritika az „érted haragszom” jegyében Vesztergombijózsef egy másik bizottság élén a fehérborok kapcsán nem tudott sok jót mondani a hozzájuk került, zömmel vegyes fehérborokról. A több termelőhöz köthető probléma fölemlegetése kapcsán megjegyezte: „maradjunk annyiban, hogy a fehérborok készítésének kultúrája - legalább is kistermelő szinten - még nem érkezett vissza a borvidékre.” Persze ez nem mindenkire vonatkozik, mert volt olyan bizottság, ahol az egyetlen aranyérmes éppen egy olaszrizling lett, és Mosonyi Pál három fehér cuvée-t is példaként említett. Ellenben a rosékkal kapcsolatosan szinte mindenki jó véleménnyel volt. A bírák öt-hat olyan tétellel is találkoztak, amelyek bárVesztergombi József kóstol hol megállnák a helyüket, de üdeségével, zamatával a minták nagy része is a szekszárdi rosék hírnevét öregbíti. A kadarkának, mint tájfajtának nem ártott meg a tavalyi tartós légköri aszályt produkáló „őrült” mediterrán év. Aki akart és felkészült volt rá, az képes volt produkálni. A borverseny tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy a termelők többsége nem tudott felnőni a feladathoz. „A 17 tételből, három átlagon felülit találtunk, a többi hemzsegett a különböző problémáktól: erjesztési hiba, hordóhiba és így tovább” - kezdte a kadarkában felettébb igényesnek és autentikusnak számító Vesztergombi József. „Kollégák, higgyétek el, nem elég kimondani a bűvös szót: kadarka! Egyes tételekre csak ráírjuk, hogy az kadarka, de nem az! Sokszor rutinból kellő felszerelés hiányában készülnek, és hibás borok lesznek, amelyekkel ártunk a kadarka ügyének” - nyomatékosított a borász, akit nem csak a hibás tételek bosszantottak fel de az is, amikor más fajtával is házasított bort is kadarkaként neveztek meg.” A kelleténél több kénhiányos, oxidációs problémájú, bizonytalan hordóból tároló eszközökből származó tételekről tett említést egy másik bizottság képviseletében Módos Ernő, aki a rá jellemző türelemmel ma is sokat tesz a kistermelők tudásának fejlesztésért. „Tudom, hogy a hordó kicserélése a mai világban kistermelői szinten nem megoldható feladat, de a tárolóedények váltása, s úgy általában a nagyobb pincehigiénia kialakítása is sokat segíthet.” Új generációs borászaink közül Vesztergombi Csaba arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy a világfajták közül sokkal több jó mertot-val találkozott, mint cabernet-vel, ifjabb Márkvárt János pedig a gyakran
