Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-02-03 / 4. szám

MOZAIK 2013. február 3. n Nyolcvanéves a pedagógusokat képző pedagógus Dr. Deli Istvánt 1983-ban nevezték ki a szekszárdi főiskola igazgatójává Nyolcvanéves a szekszárdi taní­tóképzés nesztora, DR. DELI IST­VÁN. Az egykori tanítóképző fő­iskola igazgatója egy-egy elő­adást még ma is tart és szakcik­keket publikál.- Még számon tartanak. Felkérnek egy- egy előadásra, és publikálok is, szaklap­okban, elsősorban didaktikai problé­mákkal kapcsolatos cikkeket - mondja dr. Deli István, aki nem szakad el a pe­dagógiai munkától még 80 évesen sem. Meggyőződése, hogy a szakmai problé­mákkal csak a gyakorlat során szembe­sülhet a pedagógus, nem a folyosói be­szélgetésekből. Ezért tanított folyama­tosan, akkor is, amikor már nem lett volna muszáj, amikor már nyugodtan ücsöröghetett volna az igazgató széké­ben a szekszárdi főiskolán. Nem szívlel­te a susmusoló kollégákat, nem általuk akart információkhoz jutni. Először kereskedelmi végzettséget szerzett - apja kívánságára, aki boltot akart nyitni -, egy ideig a járási tanács igazgatási osztályán is dolgozott, de mindezekkel párhuzamosan egyre töb­bet foglalkozott a tanítással. Két diplo­mát szerzett, Szegeden, illetve Budapes­ten, részben levelező, részben nappali tagozaton: orosz nyelvtanárit és peda­gógiait. Ez utóbbinak vette nagyobb Diplomák, elismerő oklevelek. Dr. Deli István egy hosszú, tartal­mas élet emlékei között hasznát, ugyanis az ötvenes évek legvé­gén induló tanítóképző főiskoláknak nagy szükségük volt pedagógiai vég­zettségű kollégákra. Szakmai pályafutását Kaposváron kezdte, 1960-ban, 28 éves korában már tanszékvezető volt. Három évvel ké­sőbb pedig igazgatóvá nevezték ki. Nyugdíjba hetvenévesen vonult a pedagógusokat képző pedagógus. Meg­élt több intézményátszervezést, össze­vonásokat és különválásokat, hol Pécs­hez, hol Kaposvárhoz tartozást. Erről az a véleménye, hogy a szervezet-össze­vonás csak első látásra olcsóbb, mint az önálló gazdálkodás. Hosszú távon min­dig bebizonyosodik, hogy az ügyinté­zés nehézkesebb, és a pedagógusok in- gáztatása sem kifizetődő. A szekszárdi főiskola - az egykori igazgató szerint - a hazai felsőoktatás egy kellemes szigete volt a hetvenes­nyolcvanas években. Intrikáktól men­tes, a szakmai munkára összpontosító kollektíva alakult ki, olyan tanáregyéni­ségekkel, mint dr. Horváth Béla, a jelen­legi dékán, vagy Kocsis Imre Antal, aki több cikluson át ült a polgármesteri székben. Vadásztak a kiváló pedagógu­sokra, hívták őket a felsőoktatásba.- Horváth Béla például Bonyhádon tanított, amikor sikerült megnyernünk - idézi emlékeit dr. Deli István. A beiskolázottak zöme eleinte a tol­nai és a bonyhádi gimnáziumból érke­zett. A szekszárdi középiskolásoknak kellett egy kis idő, mire észrevették, hogy az ő városukban is működik főis­kola. Néhány év elteltével a minőségi munka meghozta gyümölcsét: már más megyékből is felvételiztek növendékek a szekszárdi tanítóképzőbe. A felvétel­nél némi előnyt élveztek a kistelepülé­sekről érkezők. A falvakban, 20-30 év­vel ezelőtt még sok volt a képesítés nél­küli tanár; ezen az arányon akartak vál­toztatni. Abban bíztak, hogy aki példá­ul Bogyiszlóról jön, az szívesebben visz- szamegy oda tanítani, mintha egy szek­szárdinak kéne „kijárni”. A korszerű képzéshez persze nem­csak a személyi, de a tárgyi feltételeken is javítani kellett a főiskolán. A techni­kai fejlesztések szinte mindig zöld utat kaptak. Ezért - dr. Deli István szerint - mindenekelőtt a megyei tanács akkori osztályvezetőjének, Póla Károlynak jár köszönet. A nyolcvanéves, nyugállományú főis­kolai igazgatónak - ahogy kortársai többségének - ma már a viszonylagos egészségmegőrzés a legfőbb gondja. Örömét leli a szakcikkek publikálásá­ban és persze a családjában: két gyer­mekében, öt unokájában. Fácánkertről indult, Szekszárdon telepedett le. Fele­sége tolnai, tehát gyakorlatilag hazai pá­lyán „versenyeztek” az elmúlt nyolc év­tizedben. Itt történt meg velük az a cso­da, amit prózai írásokban csak úgy szo­kás emlegetni, hogy „az emberi élet”. Wessely Egy kattintással sok száz kiskutya életét mentheti meg! Szavazatukkal ötmillió forintot szerez­hetnek a Szekszárdi Kutyamenhelynek azok, akik a szerv ezet Facebook-oldalára látogatnak, és az ottani instrukciók alap­ján a Tolna Megyei Állat- és Természetvé­dő Alapítványra (Szekszárdi Kutyamen- hely) szavaznak. Mint azt Fiáth Szilvia, az alapítv ány el­nöke elmondta, a Tesco az állatokért el­nevezésű kampányba húsz pályázó állat­védő szervezet közül öt jutott be, közöt­tük a szekszárdiak. Amelyik szervezet a legtöbb szavazatot kapja a március 31-ig tartó kampány során, az nyeri el az ötmil­lió forintos díjat. A tét nagy, mert ez a pénz igen sokat jelentene a menhelynek. Kölyökkutya- elkülönítőt, valamint a balesetet szen­vedett kutyák számára lábado­zót szeretnének létrehozni belő­le. Aki segíteni akar, az keresse fel a közösségi portálon a Ku- tyamenhely Szekszárd oldalt, és ott mindent megtalál majd a szavazással kap­csolatban. A brit szépirodalom legjava Új kiállítás nyílt a megyei könyvtárban Az Egyesült Királyság nemzetközi kul­turális és oktatási intézete, a British Council és szekszárdi partnerintézmé­nye, a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyv­tár közös könyvkiállítást rendezett az utóbbi évek brit szépirodalmának leg­javából. A tárlat 2013. január 28-án nyílt meg a megyei könyvtár portagalériá­ján, ahol március 1-ig, nyitvatartási idő­ben tekinthető meg. A látogatók színes szórólapot kapnak a kiállított kötetek megjelenési adataival, rövid könyvis­mertetőkkel, illetve egy rejtvényt tar­talmazó űrlapot, aminek helyes meg­fejtésével egy éves könyvtári tagság nyerhető.

Next

/
Thumbnails
Contents