Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-08-25 / 29. szám
2013. augusztus 25. HÉTRŐL HETRE , szekszárdi VASARNAP 5 „Gyógyító, gyógyuló Magyarországra van szükség!” Felemelő honosítási ünnepség a belvárosi katolikus templomban Az esküt tevők és az érdeklődők megtöltötték a belvárosi templomot Száznégy határon túli magyar nemzettársunk tett állampolgári esküt városunkban Szent István királyunk ünnepén, augusztus 20. alkalmával. A többek között Lúgosról és Déva környékéről, valamint a Vajdaságból érkezett honfitársaink a városházáról vonultak át a belvárosi római katolikus templomba, ahol megkezdődött a szívet melengető, felemelő szentmise és állampolgársági eskü, amelyen több százan vettek részt. A meghitt hangulatú eseményen elsőként Bacsmai László köszöntötte a leendő állampolgárokat. A katolikus plébános beszédében kiemelte: Szent István királyunk egyszerre volt férj, édesapa és államférfi, akinek hálát adva megköszönhetjük, hogy még a Kárpát-medencében élünk. Hálát adhatunk azért is, hogy a magyar nemzet teste újra gyarapodhat a kettős állam- polgárság felvételének lehetőségével. Szent István nem alkudott meg az ellenséggel, hanem távol tartotta magát és népét a rombolók hadától.- Első szent királyunk abban is erényes volt, hogy nem csupán saját erejében bízott, hanem Istenbe vetette bizodalmát - hangsúlyozta a plébános, aki arra is felhívta a figyelmet: húsz éve csökken a házasságkötések száma, s évente egy kisvárossal vagyunk kevesebben. Örömteli ugyanakkor, hogy az új kormány családpolitikája arra ösztönzi az embert: a családok merjenek (egyel) több gyermeket vállalni!- Tettekben mennyien vagyunk keresztények? - tette fel a kérdést Bacsmai László, majd felhívta a figyelmet arra: sokan úgy élnek, mintha Isten nem is létezne. Az új alkotmányról szólva Szek- szárd plébánosa kiemelte: fontos, hogy az Isten nevével kezdődik, s az alapvető emberi értékeken, azaz a család méltóságán, s a férfi és nő életközösségén alapul. Bacsmai László végezetül, Szent István király közbenjárását kérve, áldást kért nemzetünkre. Ezt követően dr. Kaszó Gyula református és Sefcsik Zoltán evangélikus lelkészek a plébánossal közösen megáldották az új kenyeret. A következőkben Parrag Katalin, Szekszárd önkormányzatának anyakönyvvezetője köszöntötte a jelenlévőket. Megköszönte, hogy a jelenlévők Szekszárd városát választották eskütételük színhelyéül. „Ameddig élünk, magyar ajkú népek, megtörni lelkünk nem lehet soha. Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, legyen a sorsunk jó, vagy mostoha...” Ezzel, a Székely himnuszból vett idézettel kezdte ünnepi beszédét Szekszárd polgármestere. Horváth István úgy fogalmazott: megtisztelő, s felemelő érzés, hogy 104 nemzettársunknak adhatja át a magyar állampolgárságot igazoló dokumentumot Szent István szentté avatásának 930-ik évfordulóján. A polgármester emlékeztetett: immár három ünnepi alkalommal érkeztek városunkba eskütevők az elcsatolt területektől egészen Ausztráliáig. Horváth István kiemelte: az 1920. június 4-i trianoni békediktátum igazságtalan és méltánytalan volt nemzetünkkel szemben. Mindennek ellenére népünk mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt megerősödni! A polgármester úgy látja, gyógyító, gyógyuló Magyarországra van szükség, ahol az önbecsülés, a haza és a nemzettudat, s a szeretet játssza a főszerepet! „Minden szekszárdi, minden magyar ember számára öröm ez a nap” - mondta Horváth István, s ez alkalomból a tiszteletbeli szekszárdi polgár címet adományozta az esküttevő új honfitársainknak. Az állampolgársági eskü a Szózat hangjaival zárult - Kollár Tamás orgonakíséretében. Határon túli nemzettársainkat a későbbiekben oklevél-átadás és fogadás várta a Városházán, ahol Ács Rezső alpolgármester is köszöntötte az új állampolgárokat. Mint mondta, büszke rá, hogy Szekszárdon él, amely város igen befogadó településsé vált. Kitűnik ez abból is, hogy más vidéki városok nagyságrendjéhez viszonyítva lényegesen több esküt tudott befogadni a település. „A szekszárdiak szívesen fogadják a nemzettársakat!” -jelentette ki, majd, az immáron tiszteletbeli szekszárdi polgárok előtt úgy fogalmazott: ha visszatérnek, haza fognak érni mindenkor! Gyimóthy Levente Magyarokként léphetünk át a határon Varga Anasztázia férjével, Dániellel és két kislányukkal, Imolával és Villővel érkeztek a vajdasági Óbecséről Szekszárdra. - Az, hogy megkaptuk e lehetőséget, nagyon jó érzés volt, hiszen mi is magyarok vagyunk, voltunk és leszünk is, bár a Vajdaságot és Magyarországot országhatár választja el. Megtisztelve éreztük magunkat, hogy ismét, igazából, végre magyarokként tudunk átlépni e határt, s az, hogy úgy' érezhetjük: a Trianon okozta sebek gyógyulnak - mondta el lapunknak az édesanya. A család többször járt már Szekszárdon rokonlátogatáson, hisz több szállal is ide kötődnek. Anasztázia óvónő, férje, Dániel pedig egy' helyi kisiparos cég asztalos műhelyében dolgozik. Gyermekeik iskolások: Imola hamarosan felső tagozatos lesz, Villő harmadik osztályba jár. A kislányokról megtudtuk, mindketten az óbecsei Petőfi Sándor magyar kultúrkörben táncolnak, de szavalnak is. Utóbbiról tanúbizonyságot adtak az állampolgársági esküt követő városházi fogadás során, ahol Imola Majthényi Flóra: Mi a haza? című versét, Villő pedig Schrenk Éva: Magyar táj című költeményét mondta el gyönyörű magyarsággal. Nem fogadtak el minket magyarnak A már nyugdíjas Burján házaspár, Erzsébet (Elisa- beta) és István (Stefan) fiúkkal, István Mártonnal (Stefan-Martin) érkezett a dél-erdélyi Pusztakalánból Vajdahunyad mellől.- Egy kicsit rosszul esett, hogy akkor nem fogadtak el bennünket magyaroknak, habár mi oda tartoztunk mindig - mondta az idős hölgy a gyalázatos, 2004. december 5-i népszavazásról - Amikor 2010- ben az új magyar kormány meghozta a kettős állam- polgárságról szóló törvényi:, azt gondoltuk, végre jött valaki, aki javítást akar tenni, s lehetőséget ad, hogy állampolgárok legyünk mi is. Az állampolgársághoz vezető adminisztratív út ugyan hosszú, de örömmel csináltuk végig. Köszönhetően annak, hogy sok rokonunk él Szekszárdon, Bonyhádon és Somberekén, arra gondoltunk, itt tesszük le az állampolgársági esküt. Amikor eljöttünk a városba, Parrag Kati anyakönyvvezető nagyon szépen útba igazított bennünket - mesélte az előzményeket Erzsébet. Fiúk, István korábban mérnökként dolgozott Temesváron, jelenleg gyógyszertári ügyintézőként tevékenykedik. Szülei Vajdahunyadon dolgoztak: István és Erzsébet is almérnök volt a helyi vasfeldolgozó kombinátnál. A férfi alpolgármester is volt Vajdahunyad városában, a román forradalom után, '90-ben az RMDSZ egyik alapítója volt. Az ifjabbik Istvánnak is van már családja: felesége ugyan román anyanyelvű, de négyéves kisgyermekük szintén magyar állampolgár.
