Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-08-11 / 27. szám
2013. augusztus 11. szekszárdi tasArmap 9 KÁVÉHÁZI RANDEVÚ A gyermek megismerése a nevelés alapja SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban Kaltenecker Andrásné, aki 32 évig vezette a városi bölcsődét, s néhány hete munkatársai és a város vezetői köszöntötték nyugdíjba vonulása alkalmából.- Virágok, kö nnyek, emlékező szép szavak, köszönő és köszöntő beszédek hangoztak el az ünnepen. Negyvenhat évi munkaviszony, harminckétévi vezetői munka után pihenésre készülsz.... Nagyon jólesett, s felejthetetlen emlék marad számomra, hogy a kollégáim, ilyen szép ünnepséget szerveztek, búcsúbeszédüket, szavalataikat, ajándékaikat megkönnyeztem. Megtiszteltetés volt, hogy Szekszárd város vezetői is eljöttek és ők is megerősítettek abban, hogy nem volt hiábavaló ez az elmúlt 32 év. Nyugodtan adom át a vezetést és az egész bölcsődét, volt helyettesemnek Rimái Rudolfnénak és minden volt munkatársamnak, tudom, jó kezekben hagyom. Szerencsés ember vagyok, mert egész életemben mindig olyan kollégákkal és főnökökkel dolgozhattam, akikkel megértettük egymást.- A gyermekek iránti vonzódásodat, a velük való kapcsolat kiteljesedését a saját családodra vezetted vissza... Varsádon, egy hatgyermekes családban születtem, negyedik gyermekként, így megtapasztalhattam idősebb testvéreim babusgatását, s a nálam kisebbekért való gondoskodást. Szülőfalumban jártam általános iskolába, majd a Gyönki Gimnáziumba, amit felcseréltem a budapesti Balassa János Egészségügyi Szakközépiskolával, ahol felnőtt ápolóként végeztem.- Mi volt az az erő, ami rávett, hogy ott-hagyd a fővárost? Inkább ki volt. Dunaharasztiban egy május elsejei mulatságon, megismerkedtem azzal a fiúval, aki a férjem lett. Ott laktunk és ott is helyezkedtem el egy vadászkastélyból átalakított 40 férőhelyes bölcsődében, amelynek Pócza Gézáné, Margit néni volt a vezetője. Nagyon sokat tanultam tőle szakmailag és emberileg is. Kilenc évig dolgoztam ott, s akkor jöttünk Szekszárdra lakni, amikor már a szüleim, húgom, s a többi testvérem is a környéken találta meg új otthonát.- Itt, hogy sikerült a már nagyon megszeretett hivatásodban elhelyezkedni? 1979-ben még több bölcsőde volt a városban, elkezdtem érdeklődni, nézelődni. A Mérey utcai bölcsőde, mint módszertani intézmény, vonzó volt számomra. Először gondozónőként, majd csoportvezetőként dolgoztam, közben elvégeztem a gyermekgondozói szakot s a vezető Kovács Pálné Ancika ajánlásával kineveztek vezetőnek az akkor VI-os számú Perczel utcai bölcsődébe.- Abban az időben 3 évig maradhattak otthon az anyukák GYES-en, mennyire használták ezt ki? Érdekes ez a visszatekintés. A jogszabály szerint bölcsődés lehet egy gyermek 6 hónapos kortól 3 éves koráig. Régebben 8-10 hónapos korukban hozták a gyerekeket, aztán volt másfél évtized, amikor már csak akkor hozták, amikor a gyermek már ment, és érezhetően vágyott a korosztálya társaságára. Amikor megjelent a GYED, akkor 2 éves kortól hozták hozzánk a szülők kicsinyüket, hogy visszame- hessenek munkahelyükre.- Mi ösztönzi az anyukákat, a szülőket arra, hogy előbb, vagy később adják bölcsődébe gyermeküket? A munkahely megtartása, vagy éppen megélhetési gondok. Az utóbbi tíz évben az is belejátszott döntésükbe, hogy az anyukák a GYES alatt valamilyen képzésre járhattak. A bölcsőde sokat fejlődött az évek során, új és új kihívásoknak kellett megfelelni, nagy változást hozott az a szakmai kihívás, hogy alternatív megoldásokat kínáltunk. Létrehoztuk a Pipitér játszóházat, a bölcsődén belül, amely a nem bölcsődés gyerekeknek az óvodai felkészítést jelenti. Manuális foglalkozásokat hirdettünk meg klub formában gyerekek és szülők részére. A főiskolán felvállaltuk a jövendő pedagógusoknak, a kisgyermek - nevelői szak gyakorlati részét.- Úgy kérdezek, mint egy laikus, holott magam is mint szülő, és mint nagyszülő is megtapasztaltam, mit jelent az, hogy legnagyobb kincsünket adjuk mások kezébe. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy csecsemő és gyermekgondozónak? Empatikusnak, szakmailag felkészültnek, tudatosnak, következetesnek kell lennie, mindezt párosítva szeretettel. Óriási felelősséget vállalnak, ennek szakmai tudással kell párosulnia, hiszen rengeteg ismeretet itt tanulnak meg a gyerekek. A gondozónők megterveznek mindent, a gyermek egész napját, az étkezést, a foglalkozásokat, a viselkedési szabályokat, s mindezt játékos körülmények közé ágyazva tanítják meg, úgy hogy a gyerek közben jól érezze magát. Nincsenek akadályok, tiltások, a bölcsőde olyan eszközökkel van felszerelve, amely a gyermekek szellemi, lelki, testi fejlődését a legjobban szolgálja.- Meg lehet fogalmazni, hogy mi a gyermeknevelés alapja? A gyermek megismerése. Ez egy folyamat. Erre nagyon jó a fokozatos beszoktatás, akkor ugyanis jelen van az anya, aki a gondozóknak információkat ad, szóban és tettekben is. A gyermek és a szülő kapcsolata sokat elárul a gyermek egyéniségéről, hiszen minden gyermek más külső és belső tulajdonságokkal rendelkezik. Ezek az alkalmak nagyon fontosak a gondozónőnek, az akkor szerzett információra tud építeni. Sokat számít a szülői felkészítés. Segít, ha a gyermek azt hallja, hogy a bölcsődében szívesen várják őt, szeretettel fogadják a többi gyerekek, hogy sok játékkal játszhat. Két-három hét múlva a csoport már olyan lesz számára, mint második otthona. A szülői felkészítés pedig bizalomra épül, a gondozónők felé irányuló bizalomra. S szülőkkel való szoros kapcsolat, ami családi délutánokkal, ünnepek, évzárók rendezésével megvalósul, mind a gyermek érdekét szolgálja.- Negyvenhat év, ebből harminckettő vezetőként. Ahogy mondani szokás, letetted a névjegyed a város asztalára. Az elkövetkező évek terveit szövögeted, bár ahogy mondtad a szívedfélig még a bölcsiben van, kollégáid és a gyerekek között... Két gyermekem van és négy unokám. A legnagyobb Eszter 22 éves, a legkisebb András - sorban a negyedik Kaltenecker- szóval unoka napok következnek. Miután sok unokatestvér van, a találkozások, az együttlétek alkalmával igazi testvéri közösség alakult ki köztük. Az egész család mindig is szeretett és szeret ma is kirándulni, utazni. Szeretem a természetfilmeket, s talán ezért is ragaszkodom, hogy a gyerekek velünk jöjjenek a kirándulásokra, mert a természet felfedezése, s ahogy meglátják annak szépségét, az számomra a legnagyobb öröm.
