Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-06-23 / 24. szám

2013. június 23. SZEKSZÁRDI Az építészet nem divat kérdése Sebestyén Miklós: „Minden jó, ami jó szándékot takar” Legutóbb Bánné Szűcs Katalin, a Prím cukrászdák létrehozója tett javaslatot, mégpedig Sebestyén Miklós építészmérnökre voksolt. Egyrészt abból az okból, hogy tájé­koztatást kapjunk tőle, mi a divat, s egyáltalán van-e építészeti divat, s miben tér el egymástól a városi és a falusi módi?- Két szekszárdi cégről beszélünk. Édesapja alapította az elsőt Mikor?-Több mint két évtizede, 1991-ben. Ez a Tempera Kft., ahova diplomám meg­szerzése után nyomban beléptem. Élőt- < te középiskolásként - az akkori Ady épí- f tőipari technikumába jártam - nyaranta 2 rendszeresen ott dolgoztam. Minden | szakmunkás csapattal hosszú időt töltőt- 5 tem el, volt alkalmam ellesni minden szakma - kőműves, ács, térköves, burko­ló és így tovább - csínját-bínját.- Melyik szakma állt önhöz a legköze­lebb.- ki ács, s ezzel már jeleztem, hogy na­gyon kötődöm a fához. Ebbe minden bi­zonnyal belejátszik székely származá­som. Építészként viszont nem sokat dol­gozom a fával, e szakterületen a szakrá­lis témákkal (kápolna, kálvária, urnafa­lak...) rokonszenvezek. Diplomamunka­ként is ezt a területet választottam: rava­talozót terveztem Kakasdra. Már ez is kuriózumnak számított, de feldolgoztam a kopjafák történetét a honfoglalástól egészen napjainkig. Mellette az erdélyi települések temetkezési szokásaival is foglalkoztam.- Ezek szerint Kakasdon él a család.- így van, kivéve két nővérem egyikét, aki Törökbálinton lakik. Családunk Bu­kovinából, Andrásfalváról származik. Sorstársaikkal együtt ők is 1940-42-ben menekültek eL Iszonyatos kálváriájukról sokan, sokat olvashattak. Édesapám ti­zenkét testvére közül csak egy nővére született odakint...-Mintha kicsit elszomorodott volna...- Nehéz idők jártak akkor, nem volt egyszerű sem az itt élő sváboknak, sem a menekült székelyeknek. Nagyapám családja megosztva, de egymást megért­ve és segítve használta a sváb ember por­táját az ott élőkkel. Megnyugtató, hogy az évek, évtizedek során sok minden jól alakult, ma már a vegyes házasságok is természetesek.-Miklós és a házasság?- Menyasszonyommal, Zsófival egy éves jegyben járást követően jövő má­jusban fogunk összeházasodni. Ő is bu­kovinai székely származású, Bonyhádon dolgozik, és együtt élünk Kakasdon.- A legszebbeket kívánom! Most tér­jünk rá a saját alapítású cégre. Mi­ben látta ennek szükségességét?- A Badaép Építőipari Kft-t tervezésre és generálkivitelezésre hoztam létre a közelmúltban. Míg édesapám gazdasági társasága - mondhatni, a hagyományok­hoz hűen - széleskörű építőipari felada­tokat végez (építés, felújítás, karbantar­tás, műszaki vezetés), addig az általam alapított vállalkozás tervezéssel és teljes­kivitelezéssel foglalkozik.- Vagyis az „első cetlitől” a, füstöl a kéményig” mindennel?- Pontosan. A megrendelő közli, hogy ilyen és ilyen épületet szeretne. Erre 2009 óta - az önerő mellett - jelentős uniós tá­mogatási pénzeket használnak feL A pá­lyázaton való induláshoz és az egész le­folytatásához elengedhetetlen a mérnöki háttér. A támogatást akkor lehet tökélete­sen elszámolni, ha a kivitelező és a beru­házó között megvan a mérnöki jelenlét, il­letve felügyelet. Ebbe minden beletarto­zik, akár az alvállalkozókról való gondos­kodás is. Megjegyzem, a cégemnek nin­csenek alkalmazottai, de mindig ugyan­azokkal a megbízható alvállalkozókkal dolgozom, illetve feladatom szerint belé­pek a megrendelő és az alvállalkozó közé, igyekszem úgy működni, hogy mindenki­nek a lehető legjobb legyen, és minden a törvényeknek megfelelően működjön.- Milyen a fizetési morál?- Teljesen rendben van, mert az elszá­molás csak akkor lehet sikeres, ha minden a támogatási szerződés szerint történik. Ebbe beletartozik az alvállalkozói számlák kiegyenlítése is. Ha ez nem sikerül, akkor a beruházótól a teljes támogatást megvon­ják. Természetesen nem családi házakról, vagy nyaralókról van szó, hanem az állami és a vállalkozói szféra beruházásairól.- Szakterületén tapasztal némi kis élénkülést?- Valamelyest. Napjainkban - a multikat leszámítva - azok tudnak építkezni, akik pályázati támogatáshoz jutnak. Nagyon ritkán fognak bele például családi ház épí­tésébe. Bár épp nemrég terveztem Bony­hádon egy házat, aminek erdő adja a hát­teret, így a praktikus ötletek mellett oda­illő faburkolatot alkalmazhattam. S ami még nagyon jó volt, hogy a megrendelő­vel rendre találkoztak a gondolataink.- Divatozzunk egy kicsit- Szerintem az építészet nem divat kér­dése. A divat pedig nem azonos a stílus- irányzattal Azt gondolom, a használható­ságnak, a fenntarthatóságnak és a megje­lenésnek kell harmonikusan összefonód­nia. Ha mégis divatozunk: vannak például kedvelt homlokzati megoldások, ám ez a divat képes megjelenni nagyon jól és na­gyon rosszul is. A mostani időszakot felte­hetően kicsit meghatározhatatlan építé­szeti stílusnak fogja titulálni az utókor.-És ez baj?- Csak az, hogy a sok jó mellett sok rossz is született, születik. Álláspontom szerint az jó, ami egy törekvést képvisel Másképpen: minden jó, ami jó szándékot takar, persze ez nem csupán az építé­szetre igaz. A szakmámban az is jelentő­séggel bír, hogy mindenki, aki részt vett a munkafolyamatban az fel tudja vállal­ni a részleteket és a végeredményt.- Reklámozzák a cégeket?- Nem, nem szeretem a körítést, a rek­lámot. A munkám legyen a meghatáro­zó. Ebben, mint olvastam, Katalinnal ha­sonlítunk egymásra. Engem mindig úgy találtak meg a lehetőségek, hogy a ko­rábbi partneremtől hallották a megren­delők, hogy „jó volt velünk dolgozni”.- Vannak még fontos területek, ame­lyek meghatározzák mindennapjai teljességét A foci, amit ma is aktívan űz, valamint a népzene és a néptánc- Megnyertem egy gyerek szólótánc ver­senyt, azt követően hívtak meg a Bartinába Éltem a lehetőséggel, és 14 esztendősen be is álltam, először a nálam fiatalabbak közé. Pár hónap múltán már a saját kor­csoportomban, majd az idősebb generá­ció csapatában táncolhattam szólót. Húsz éves bartinás pályafutásom - éppen mos­tanában hagytam abba - alatt rengeteg szép élményben volt részem.- A díjairól és egyéb sikereiről se fe­lejtkezzünk eL- Fülöp Ferenc szólótánc-díjat kaptam 26 évesen. Véglegesen nem szakítottam a tánccal, a Bukovinai Székelyek Orszá­gos Szövetsége alkalomszerűen összehí­vott tánckarának vagyok oszlopos tagja. Ez azért is boldogító, mert a hagyomány- őrzés is a szívem csücske. Ha már rákér­dezett a sikerekre, elmondom, megnyer­tem az első Sebestyén Bada Ferenc em­lékverseny fődíját. Egyébként a nagy hí­rű, 99 évesen Kakasdon elhunyt Sebes­tyén Bada Ferenc famíliájába tartozunk mi is, ő a dédnagyapám testvére volt.- Sajnos, több betű nem fér ebbe a ro­vatba.- Szívesen olvasnék a felnőttoktatásról. Ezért választottam Kocsisné Hangonyi Juditot, az Edutop Szakközépiskola és Szakiskola igazgatóját. Úgy tudom, hogy a középfokú mellett jelenleg még felsőfo­kú végzettség is megszerezhető az intéz­ményben. V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents