Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-01-27 / 3. szám

2 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MÉSZÖLY EMLÉKNAP 2013. január 27. A haza nem ebben a világban van Beszélgetős délután a Mészöly Miklós emlékházban az idei kitüntetettekkel A díjazottak, Németh Judit és Győrffy Gábor a beszélgetésen A tizedik Mészöly Miklós emléknap délutánján az Irodalom Házában el­sőként a 2013-as év Mészöly Miklós díjasával, Győrffy Ákossal beszélge­tett Jankovics József irodalomtörté­nész, a Mészöly Miklós Egyesület al- elnöke és Szörényi László irodalom- történész, a Mészöly Miklós Egyesü­let elnöke népes és aktív közönség előtt. A díjazottat leginkább tavaly megjelent első, Haza című prózakö­tetéről kérdezték és rávilágítottak a mészölyi párhuzamokra. Jankovics József elsőként arra volt kíváncsi: mit jelent Győrffy szá­mára a Börzsöny. Hiszen ahogy pró­zájában megjelenik: akárcsak Mé­szöly, ő is képes egészen feloldódni a természetben, a mohában, egy páfránylevélben, vagy az ezüstösen csillogó keskeny ösvényben, ame­lyet egy meztelen csiga hagy maga után. Mindemellett Jankovics sze­rint Győrffy nem érzi jól magát az emberek között. A szülőhelyéről, Vácról Börzsönyligetre költözött, közvetlenül az erdő mellé. Kivonul a vadonba. A munkája viszont az, hogy hajléktalanokat gondoz. Győrffy Ákos cáfolta ezt: nem igaz, hogy ő az emberektől el akar vonulni, akkor nem lenne családja, felesége, egy 3 hónapos és egy 4,5 éves fia. Ha már úgy kell, hogy az ember munkálkodjék, akkor annak legyen értelme az ő számára. Szoci­ális munkásként segít a hajléktala­noknak például az elveszett iratai­kat pótolni, emellett népkonyhát és hajléktalanszállót tartanak fenn. Mi­vel ismeri őket, természetesen kö­szön nekik, ha találkozik velük az ut­cán. Ezért nagyon hálásak, mert őket senki sem veszi emberszámba. Arra, hogy visszavezesse őket a tár­sadalomba, úgy gondolja, nem ő a megfelelő ember. Korábban moz­gássérült általános iskolásokkal fog­lalkozott. Akkor még nem láthatta ezt színről színre... Jankovics József visszatért a Bör­zsönyhöz: a csonka Magyarországon belül ez az egyetlen vadon — mond­ta. Nem teljesen - válaszolta Győrffy -, de ez a legnagyobb lakatlan terüle­te Magyarországnak. Az utóbbi idő­ben nem sokat vonul ki a Börzsöny­be, hajnalonta néhány órát. Szörényi László nógrádverőcei gyermekkori emlékeit felidézve elmondta, hogy elég egyszer megtapasztalni a vadon élményét, az egy életre szól Aztán a Haza című prózakötetre terelődött a szó, amelynek köszön­hetően Győrffy Mészöly-díjat kapott. Először is: mit jelent az író számára, hogy haza? Az igazi otthon és a haza nem ugyanaz - válaszolt a díjazott. Nem itt, nem ebben a világban van a haza, és Szent Pálra utalt, a sátorra és a vándorbotra. Szörényi szerint Mé­szöly is így gondolkodik erről Ké­sőbb a könyvre utalva arról beszélt, hogy az Adriánál egy szigeten van a haza, ami jelenti a csonka Magyaror­szágot, a dédpapa tekintetét... Quarnero volt Magyarország tengeri kijárata. A szlovének úgy gondolják, azok az országok, amelyeknek nincs tengerük, szomorú országok. Jankovics szerint Győrffy Ákos a katolikus esztéticizmushoz kötő­dik. Őt a legmélyebbről a keresz­ténység mint olyan érintette meg - válaszolta. Állandó harcban áll vele. Ha van egy út számunkra, akkor az a kereszténységen át kell, hogy ve­zessen. A miáltalunk fenntartott egészben pedig abszolút nincs ben­ne a kereszténység. Szörényi felhív­ta a figyelmet, hogy ez szerepel Győrffy karácsonyi interjújában és egy korábbi karácsonyi interjúban Mészöly is hasonlóan beszélt. Családja jó kapcsolatot ápolt Mészöly Miklóssal Németh Judit, a Mészöly Miklós em­lékplakett idei kitüntetettje - mint el­mondta - előbb hallotta Mészöly (Molnár) Miklós nevét, mint ahogy olvasni tudott Családja összejárt vele, édesapja jól ismerte az írót. Mindig tudott arról, mikor jön meg Szek- szárdra a vonattal. A gimnázium ud­varán is tapogatták egymás vállát Mé­szöly elhozta ide az orosz nagyköve­tet is, és irodalmi kérdésekről beszél­gettek a művelődési házban. Németh Judit 1992. és 2005. kö­zött a Szekszárdi Vasárnap újságíró­ja volt. Ez adott lehetőséget arra, hogy interjút készítsen Mészöly Miklóssal. Sebesen jegyzetelt, hogy ne maradjon le egyetlen fontos mondatról se. Mészöly szép emlé­kekről mesélt, végül azt mondta: szlovák-magyar határ nincs. Az em­berek közt nincs határ, azt csak a térképek jelölik. Az álmokról őszintén A beszélgetések után posztumusz könyvbemutató következett: a Polcz Alain álmait és azok magyará­zatát tartalmazó Álomnaplót Ablonczy Anna szerkesztő, Mészöly Miklós feleségének egykori munka­társa mutatta be. Elmondta, hogy 2001-ben került Polcz Alaine mellé, s az Álomnapló nagyon őszinte ka­zettáit gépelte le. A pszichológusnő ezt egy ismeretlen emberre szerette volna bízni. Ablonczy fontosnak tar­totta elmondani, hogy ő személyi titkár, művelődésszervező, így Polcz Alaine pszichológiai, tanatológiai munkájába nem folyt bele, abban más segített neki. Alain erős kisugárzású, közvetlen személyiség volt. Soha nem fáradt, tele volt energiával, de eközben mindenféle testi bajjal, makulade- generációval, ízületi problémákkal küzdött. Ablonczy számára ezzel a munkával inspiráló, érdekes idősza­ka kezdődött el az életének. Az Álomnaplónak több köze van Alaine-hez, mint az összes többi könyvének. Ez volt az utolsó, amivel szeretett volna foglalkozni. A haldok­lók álmaival van tele. Alaine is álmo­dott Ablonczy Anna rácsodálkozott, hogy miért foglalkozik az álommal, amikor tőle is megkérdezte: „An­nácska, mit álmodtál?”. A sajátjaival ellentétben Alaine álmai többnyire színesek, érdekesek voltak, és hozzá­írta az értelmezést is. 1961-től jegyez­te le rendszeresen az álmait, akkor 39 éves volt. A kiadó vezetője, Csor­dás Gábor szerint ezek az álmok ma­gukban is megállják a helyüket aki Polcz Alaine-t olvassa, az tudja, hogy mit kezdjen velük. Francia kutatók megállapították, hogy éjszaka legalább hat álmunk van. Az állatok is álmodnak, a macs­kák kétszer. Ilyenkor a személyisé­günket is programozzuk: töröljük a fejünkből a fölösleges dolgokat, ezért jó. Polcz Alaine úgy tartotta, hogy az álom nekünk, rólunk szól, mi tudjuk értelmezni. Segíthet gyógyíthat alko­tó forrás lehet Polcz Alaine évről évre megrende­zett tombolája után a tizedik Mé­szöly Miklós emléknapról senki nem távozott üres kézzel, hiszen akik nem nyertek a tombolán, a Jelenkor Kiadó jóvoltából ezúttal azok is kap­tak könyvajándékot Kovács Etelka élt és alkotott több, mint 50 éven át ö POLCZ ALAINE (1922-2007) és MÉSZÖLY MIKLÓS (1921-2001) Január 19-én, Mészöly Miklós születésnapjának évfordulóján emléktáblát lepleztek le Budán, az egykori Nyugat Irodalmi Emlékmúzeum falán, a volt Basch villában, ahol Mészöly és felesége, Polcz Alaine több, mint 50 évig éltek és alkottak.

Next

/
Thumbnails
Contents