Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-05-12 / 18. szám

. 2013. május 12. MOZAIK , SZEKSZÁRDI 8EFH vasáriapH Párban magányban Babits Mihály és Török Sophie különös házassága Korábban sosem járt Szekszárdon, mégis Babits Mihály révén kitűnő­en ismeri városunkat. Az 1956 óta Londonban élő Sárközi Mátyás, Jó­zsef Attila-díjas író, kritikus, műfor­dító, újságíró pontosan tudja, kik ültek egykor a Babits-ház nappali­jának kanapéján, amin most Odor János Gáborral, a megyei múzeum igazgatójával beszélgetett nemrég megjelent, Babits és Tanner Ilona (Török Sophie) különös házasságát feltáró dokumentumregényéről. Ezt a könyvet - mint az élvezetesen és hi­telesen anekdotázó Sárközi Mátyás mondta - 98 százalékban nem ő írta. Bár családja révén személyes emlékeket is őriz a múlt század első felének irodalmi életéből: édesapja Sárközi György, költő, író, szerkesztő, aki keresztény filozófus­nak is gondolta magát. Dédnagyapja ví­zimolnár volt, a Sárközben volt a malma, ezért választotta magának - valószínűleg Vogel helyett - a Sárközi nevet. Apai nagybátyja publicista volt, míg édesany­ja, Molnár Márta indította újra férje ha­lála után, 1946ban a Válasz című szépiro­dalmi és társadalompolitikai folyóiratot, lakásán rendszeresen irodalmárok be­szélgettek. Hogy a könyv egészen hite­les legyen, mégis sok forrásanyagot gyűj­tött hozzá: naplókból, magánfeljegyzé­sekből, memoártöredékekből és versek­ből állt össze a kötet. Szabó Lőrinc volt a „legintimebb Pista”, mindent leírt ­mondta Sárközi. Ő ajánlotta fel a Centrál Kávéházban már gyűrűvel eljegyzett menyasszonyát Babitsnak, aki nagyon magába zárkózó volt, a nőknek plátói szerelmet váltott, verset írt hozzájuk, de nem volt egy szívtipró típus. Neki már csak annyit kellett tennie, hogy közölte Ilonkával: elveszi feleségüL (Szabó Lő­rinc végül Mikes Klárával házasodott össze.) Szekszárd felé tartva, a vonatűton Török Sophie-nak elnevezett asszony azonban a nőkhöz vonzódott. Jobban tetszett neki Tormay Cécü, viszont - mint mondja - soha nem volt „praktizá­ló leszbiánus”. A verseket írogató Tan­ner Ilona egy nagy költőn keresztül akart belecsimpaszkodni az irodalomba. Bár Babits volt a mestere, soha nem lett be­lőle nagy költő. Mivel svájci családból származott, nem érezte igazán a magyar nyelv lejtését, inkább szabadverseket írt - kevés sikerrel Babits nagyon szeretett volna gyer­meket, akit szerethet és tanítgathat, an­nak ellenére, hogy feleségével ritkán élt házaséletet. Az asszony azonban egy fér­fival viszonyt folytatott, aminek abor­tusz lett a vége, s emiatt aztán nem lehe­tett gyermeke. Ugyanakkor ügyvédboj­tár öccsének kisbabája született egy szol­gálólánytól. Magukhoz fogadták a kis­lányt, Ildikót, így Török Sophie-nak az unokahúga lett a saját gyermeke. Helyes lány volt, de rossz tanuló. Babitsra tekin­tettel átsegítették az érettségin, de az­tán elvadult: villamoskalauz lett. Majd Angliába ment, ahol egy lakókocsiban élt macskák között. Tüdőbajban halt meg 54 évesen. Sárközi Mátyás apja beszélte rá Baum- gartent, hogy alapítson irodalmi díjat, aminek kurátora Babits lett. Borzasztó dolog, hogy az embernek a kezében van egy csomó pénz, amit mindenki szeret­ne elnyerni. József Attila élettársa is a nyakára járt, hogy a költőnek szüksége lenne a pénzre. Ekkortájt történt a vég­zetes vonatbaleset. Azt mondják, hogy József Attila át akart menni két teherva­gon között a Balaton partra, s az egyik véletlenül elindult... Ez alkatom volt arra, hogy Babitsot tegyék meg bűnbaknak. Nem sokkal azelőtt írt verset a tragikus sorsú költő „Hódolattal Babits Mihály­nak” címmel, de már nem lehetett oda­ítélni a díjat a költőnek, aki a Szép Szó szerkesztését kapta volna meg. Szeren­csére az irodalomtörténet megvédte Ba­bitsot. Török Sophie mindent leírt, lefotó­zott, ami Babitscsal történt. Ő találta ki, hogy rögzíti, amint a verseit mondja, és azt majd a rádió lejátszhatja. Egy ilyen al­katommal a nyolcéves Ildikó vette észre: „Apa, olyan nagyon lélegeztél” Máig tisz­tázatlan, hogy Babitsnak pajzsmirigy-, vagy gégerákja volt. Rudolf Nissen pro­fesszor sikeres operációt hajtott végre a Sárközi Mátyás «N-r* Párban magányban A könyv borítóján Székely Aladár nagyszerű felvétele Babits Miháfy- ról és feleségéről, Török Sophie-ról költőn, aminek köszönhetően egy dara­big újra tudott beszélni. Felesége oda- adóan ápolta súlyos beteg férjét, mind­végig kitartott mellette. A költő 1941. au­gusztus 4-én bekövetkezett halála után azt szerette volna, ha Babits temetése is olyan nagyszabású lenne, mint Adyé, a nemzet nagy költőjéé, de akkor már más világ járta. A temetésen az Akadémia és a baráti kör képviseltette magát. A Párban magányban című kötet Ady temetésével kezdődik, és Babitséval fe­jeződik be. Ahogy Sárközi Mátyás mondta, Babits legnagyobb műve ajónás könyve, amely- lyel figyelmeztette az embereket: itt vala­mi nagy baj közeledik. Kovács Etelka Észak-Erdély katonai közigazgatása Az észak-erdélyi berendezkedésről szóH Szavári Attila történész Teleki Pál politikájáról indított sorozatá­nak harmadik része az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban. AII. bécsi döntést követően, 1940. szeptember 14-én éjfélkor katonai közigazgatás lépett életbe a vissza­csatolt részeken. A katonai ellenőr­zés Észak-Erdélyben 1940. novem­ber 26-ig tartott Werth Henrik ve­zérkari főnök irányításával a végre­hajtás operatív felelőse Náray Antal ezredes volt. A bevonulást követő­en hármas fokozatú katonai igazga­tási rendszert építettek ki: létrejöt­tek a járási (városi) katonai pa­rancsnokságok általános és szak- igazgatásért felelő, rendőrhatósági és jegyzői irányítással felruházott jogkörrel rendelkező főszolgabí­rókkal valamint városi polgármes­terekkel és közigazgatási tisztség­viselőkkel Vármegyei szinten a ka­tonai parancsnok a tábornoki kar­ból került ki, és alispáni jogkörök­kel bírt. Közegészségügyi, erdőtisz­ti, vagy útügyi előadókat is kinevez­tek. A harmadik szintet a hadsereg katonai közigazgatási csoportja je­lentette, amely közvetlen felügye­lő, irányító hatósága volt a megyei és a városi parancsnokságoknak, egyben Észak-Erdély feljebbviteli hatóságaként is működött. A kato­nai közigazgatás főbb feladata az igazgatásrendészeti és államrendé­szeti szolgálat ellátása, gazdasági in­tézkedések folyamatainak elindítá­sa (pl. földkérdés) volt, de a közel­látásról való gondoskodás, a szociá­lis ügyek kezelése, a közoktatás és a menekültek ügyeinek intézése is alá tartozott. A közbiztonságért a magyar királyi csendőrség felelt. Székelyföld viszonylagos elzártsá­ga miatt a katonai közigazgatás az adódó közellátási problémákat ve­tőmag-és állatállomány-javító intéz­kedésekkel próbálta kiküszöbölni. A közigazgatás foglalkozott a dél-er­délyi menekültek állami alkalmazás­ba helyezésével is. Ez nem Teleki koncepciója volt, mivel a miniszter- elnök pontosan tudta, ha onnan az orvosok, mérnökök, hivatalnokok áttelepülnek, a dél-erdélyi magyar­ság ' ellehetetlenül. Az átmeneti rendszerre a gyors, bürokratizmus­tól mentes intézkedések voltak jel­lemzőek. Ez a szervezeti nehézsé­gek és problémák kezelésében, az élelmezési gondok megoldásában, az útjavításokban, a tehergépkocsi- forgalom megszervezésében, vala­mint a gyárak és üzemek életben tartásában, hitelnyújtásban és az ér­tékesítésben mutatkozott meg. A menekültek elhelyezése, a munkák folyamatos biztosítása, megfelelő munkabérek kifizetése, az árak és a bérek anyaországi szinthez való iga­zítása, sőt, az elbocsájtások meg­szüntetése, vagy a valutaüzérkedés felszámolása szintén jellemző volt erre az időszakra. Teleki és a náciba­rát Werth Henrik között ellentét hú­zódott. Werth például meggátolta, hogy a miniszterelnök nemzetiségi politikáját végrehajtsák, vagy egy- egy megbízottját nem engedte be Észak-Erdélybe. (Folytatjuk.) Gyimóthy Levente

Next

/
Thumbnails
Contents