Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-04-28 / 16. szám
2013. április 28. SZEKSZÁRDI Szakfelügyeletre szükség van! Póla Károly: „Gyerekek és unokák nélkül semmit nem érne az élet" Dr. Szegesdi Judit ügyvéd javaslatára most a matematika-fizika szakos középiskolai tanárral, Póla Károly nyugalmazott iskolaigazgatóval beszélgetünk. Az ügyvédnő - a volt tanítvány - így fogalmazott: „hangos szó nélkül tudta kordában tartani a diákokat, s számára becsületbeli ügyet jelentett, hogy tantárgyait elsajátítsuk.”- Milyennek látja a ma pedagógusainak emberi és szakmai presztízsét?- Azért nehéz nekem erre válaszolnom, mert lassan tíz éve kivonultam az iskola világából. Megjegyzem, ez külö- < nősebben nem viselt meg, mert az igen 5 jó eszű, jól tanuló és remek úszó - akkor | gimnazista - Ákos unokámnak olykor azért szüksége volt a nagypapára, gyakran „feladatoztunk" együtt, amit később húgával, Petrával folytattunk. Akkor még volt némi információm az iskolai légkörről.- Újságokból, tévéből és a rádióból is sok mindenről értesül az ember...- Ezekkel óvatos vagyok. Tévét alig nézek, közelebb áll hozzám a rádió. Azért vagyok bajban a pedagóguspresztízzsel, mivel e téren nekem kizárólag jó élményeim vannak, beleértve a diákkoromat és a pályán eltöltött esztendőket is. Bár Rózsi, a feleségem gyakran mondja: a mai generációnak - akit szidnak, vagy illik szidni - a szüleit is mi tanítottuk. Tehát, ha szidjuk őket, magunkat is szidjuk, ha dicsérjük, az önmagunknak is szól Társaságban is tartózkodom a „mai fiatalok” témától, mert nem tudhatom, milyen szerepem volt abban, hogy ők most „ilyenek”.-Igaz, de túlzó is, hiszen a középiskolát megelőzi az általános, illetve az óvoda, és a gyerekeknek családjuk is van...- Persze, de mégsem tehetjük meg, hogy „kívülről” ítélkezzünk. Azt azért hozzáteszem, általában sem vagyok elégedetlen a gyerekekkel. Toronyházban lakom, ahol nem ismer mindenki mindenkit, legfeljebb látásból, de a srácok mindig köszönnek, a bejáratnál előreengednek, és feltehetően nem azért, mert iskolákat igazgattam, hiszen azt nem is tudják. Szóval nincsenek rossz tapasztalataim.- Évtizedekkel ezelőtt egy településen a pedagógus, a pap, az orvos...-... tekintély volt. Mára eltűnt a tekintélytisztelet. Olyan értelemben, hogy az emberek számára közömbös, hogy ki kicsoda, milyen tisztséget tölt be. Legyen szó a közélet szereplőirőL vagy pedagógusokról. Gyakorlatilag elkopott egy csomó olyan dolog, ami generációkon át természetes, magától értetődő volt. Ez nem feltétlenül baj, hiszen az iskolai végzettség, a munkahelyi beosztás, vagy a jó anyagi helyzet önmagában nem vált - és ne is váltson - ki nagyrabecsülést.- Ha dönthetne, milyen új tantárgy bevezetésére kerüljön sor, mire voksolna?- Számomra nem is az új tárgyak bevezetése a leglényegesebb. Meggyőződésem, minden tananyag szerkezetének olyannak kell lennie, ami mentén képes haladni a többség, s ami alapján a diákok garantáltan elsajátítják a tudást. Emlékszem, hogy gyerekkoromban ugyanazokból a tankönyvekből tanultam, mint a bátyáim, s esetleg még a szülők is. Óriási érték volt, hogy a „kötelező" verseket, vagy a fizikai összefüggéseket szüléink is tudták, ami a tanagyag rangját is emelte. Fontos, hogy a tudásnak legyen stabil része, amit az újítási törekvések mellett is egyformán kell tudni. A tanmenet egy részének abszolút értékállónak kell lennie.- Persze, a matematika és a fizika esetében a dolog - mondhatni - egyszerűbb. Hiszen abba sem a politika, sem a recesszió nem szólhat bele.- A diák azonban kérdezheti, mikor lesz szüksége az összefüggésekre, a képletekre. A matematika arra is tanít, hogy gondolkodnunk kell. Ehhez pedig meg kell tanulni olyan elemeket is, amit a gyerek az adott életkorában nem tart fontosnak. A szakfelügyeletnek, amit napjainkban gyakran emlegetnek, mindig nagy jelentősége volt: fontos odafigyelni, hogy mit ad fel házi feladatnak a tanár, s hogy azt egyáltalán ellenőrizte és kijavította, vagy csak osztályozta. A szakfelügyelet, de még az igazgató feladatkörébe is tartozik annak az ellenőrzése, hogy a tanár egy meghatározott logika szerint oktatja, illetve számon kéri-e az ismereteket. Ennek minden iskolatípusban szabályozott rendben kell folynia. Ezt tapasztalataimmal is megerősíthetem, hiszem több évig az akkori megyei tanács tanulmányi fdügyelő- jeként is működtem.- Úgy emlékszem, a megyénél vezette a művelődési osztályt -Jól emlékszik, de az elején kezdem. Az egyetem elvégzését követően a Garay János Gimnázium volt az első munkahelyem. Nálam csupán néhány évvel voltak fiatalabbak a tanítványaim. Akkoriban eszembe sem jutott - és itt csatolok vissza dr. Szegesdi Judit szavaihoz - felemelni a hangomat. Később ugyan elő-előfordult, hogy hangosabban szóltam, vagy valakit erélyesebben intettem rendre, de ez nem volt jellemző. Az emlitetteken kívül több éven át voltam az 505-ös szakmunkásképző - a mai Szent László Szakképző Iskola -, majd a „Rózsa”, azaz az I. Béla gimnázium igazgatója. Innen mentem nyugdíjba.-Elmosolyodott...- Sok kollégám, barátom óvott attól, hogy nyugdíjasként visszamenjek oda tanítani, ahol első számú vezető voltam. Nyilván működött a hiúságom is, s úgy gondoltam, lesz, ami lesz, belevágtam.- Mitől tartottak ismerősei? Jogos volt afélelmük?- Sorra azt prognosztizálták, hogy majd nagy fájdalmak érnek, hogy esetleg „cikiznek” a volt beosztottaim, meg ilyesmi. Hála Istennek, nem így történt.-Jó ismerőse és tisztelőjeként azt gondolom, hogy emberi tartása és szakmai kvalitásai voltak az őrangyalai- És főként a kiváló kollégáim, de mondok mást még a korábbi időbőL Dolgozatot írattam a gyerekekkel s az osztály jó részéé pocsék lett. Közöltem, két nap múlva újrázunk. Néhányan azt kérdezték, több lesz a fizetésem, ha ismét megírják a dogát? Természetesen nem - mondtam nekik - ám nektek ezt tudnotok keU, nekem pedig az a dolgom, hogy megtanítsam nektek ezt és a többi anyagot is.-Azt is tudom, hogy büszke összetartó családjára. Bemutatja őket?- Szívesen, de előbb leszögezem: gyerekek és unokák nélkül semmit nem érne az élet. Feleségem, Rózsi szintén tanár. Két gyermekünk van: a jogi végzettségű Zoltán pénzügyi tanácsadó céget vezet Szekszárdon, felesége, Márta óvónő. Gyermekeik közül Ákos főiskolás, a jól éneklő és remek nyelvérzékű Petra gimnazista. Éva lányunk egy gyógyszergyárban vegyész, családjával Gödöllőn élnek. Férje ugyancsak vegyész végzettségű, de informatikával foglalkozik. Az ő három gyermekükre is jogosan vagyunk büszkék: Réka most érettségizik, Áron középiskolás, Tamás pedig felsős.- Elérkezett az utolsó kérdés.- Első tanítványaim egyikéről, a kórház radiológiai osztályának három szakvizsgás vezető főorvosáról, dr. Sík Erzsébetről olvasnék szívesen. Különösen, mint hűséges és odaadó szekszárdiról V. Horváth Mária
