Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-01-20 / 2. szám

8 , SZEKS7AHDI VASÁRNAP MOZAIK 2013. január 20. Családban marad A Kristály Lélekvédő Egyesület so­rozatának soros alkalmával „Csa­ládban marad? Családban marad! Avagy, párválasztás, párkapcsolatok, család és újrakezdés” címmel Har­tung István pszichológus előadását hallgathatják meg az érdeklődők ja­nuár 23-án (szerda) 17 órakor, a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermében. Az előadás ingyenes, a hallgatósá­got egy kis büfével várjuk! Az ökumenikus imahét szekszárdi alkalmai 2013. január 21-26.: „Mit kíván tőlünk az Isten?” (Mikeás 6,6-8) Január 21. hétfő, 17.00 óra: a bel­városi római katolikus templom­ban református igei szolgálat Január 22. kedd, 17.00 óra: a re­formátus templomban római kato­likus igei szolgálat Január 23. szerda, 17.00 óra: az evangélikus templomban baptista igei szolgálat Január 24. csütörtök, 17.00 óra: a metodista imaházban evangélikus igei szolgálat Január 25. péntek, 17.00 óra: az újvárosi római katolikus templom­ban metodista igei szolgálat Január 26. szombat, 17.00 óra: az evangélikus templomban római katolikus igei szolgálat (házigazdák a baptisták) Szeretettel hívnak és várnak min­den kedves érdeklődőt! E heti rejkényünk megfejtését január 2Sig vajuk szerkesztőségünk címére: (Szekszárdi Vasárnap, Polgármesteri Hivatal, 7100 Szekszárd, Béb kiál/ ter 8.). A helyes megírást beküldők kozott könyvjutaknat sorsolunk ki. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, meg­jelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Pé­ter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. ” Még be­szélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!’ (Mt 17,1-5) A vízkereszt utáni időszak végének egyik klasszikus bibliai jelenete vezet át minket a böjtelő hétköznapjai­ba: Jézus megdicsőülésének története. Péter, Jakab, János látása és hallása kap itt megerő­sítést - s velük együtt most a mi hitünk is. A hegyte­tőn a Mester megmutatja szemmel látható módon is Is­teni dicsőségét. Mert a tanítványok tekintete talán már Evangélium Isten dicsősége felragyog túlságosan is megszokta Jézus fáradságtól szürkült ar­cát, egyszerű ruháját. Most egy pillanatra megrázó erővel lehet övék újra a felismerés: mi tényleg az Isten Fiával járunk, hiszen most szemünkkel is látjuk felra­gyogni rajta Isten dicsőségét! A hegyen túl, a völgyben a hétköznapok vannak, ahol a szem nem mindig, csak a hit ragadja meg ugyanezt a csodát - velünk vándorol az Isten Fia. Di­csőségét máshogy kell látni, máshol kell keresni: nem csak a fehér ragyogásban, hanem a csendes hét­köznapi hűségben, az engedelmességben, a szenve­dés felvállalásában, bűnt gyógyító irgalmában, ördög és halál hatalmát megtörő vérverejtékes küzdelmei­ben, türelmében is. De akár hegytetőn, akár a völgy­ben - az Isteni dicsőség ugyanaz! És a tanítványok szeme mellett a fülére is hatással van ez a különle­ges tapasztalat, hiszen mennyei szózatot hallanak: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” Isten tudta jól, hogy a tanítványokat újra és újra megkörnyékezi a kísértés, hogy saját el­gondolásuk alapján akarják megismerni az Urat. Csakhogy nincs más út: Őrá hallgassatok! - mutat a bizonyságtétel Krisztusra. Mintha azt mondaná: Csak Őrá hallgassatok, mert őbenne, Jézusban, teljesül minden ígéretem, Őbenne én cselekszem, Őbenne én mutatom meg szándékaimat, hatalmamat, igazságo­mat és kegyelmemet. Őfelé fordul minden, ami az Ószövetségben volt: a Törvény és a Próféták, Ő volt az első szó, az Ige, és Őbenne van az utolsó szava is en­nek a világnak. Őbenne és Ővele Isten dicsősége ragyog fel, akár hétköznapi, akár ünnepi módon. Akár látványos cso­dában, akár csendes szavakkal. Akár fergeteges győ­zelmekben, akár a szenvedés keresztjét hordozva. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész j

Next

/
Thumbnails
Contents