Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-04-21 / 15. szám
1 ü 2013. április 21. RÉGÉSZET-----------_________________-_________ J szekszárdi __________________________ A k özépkortól az újkorig: újabb emlékek kerültek elő „És mi újság a Béla király téren?” - sorozat a város legrégebben lakott területén zajló feltárásokról (4.) A Béla király téri rekonstrukciós munkákkal egy időben zajló régészeti feltárások már eddig is megannyi új információval szolgáltak a szakemberek számára a város, és annak legrégebben lakott településrésze történetéről. Sorozatunk újabb részében a török hódoltság, majd az azt követő újjáépítés időszakát, valamint a XIX. század, a tér | arculatára mind a mai napig meghatáro- E zó nagy építkezéseinek korszakát tekin- o tettük volna át, ám a hosszú tél a sok hó, > majd a beköszöntő tavasz átírta a már ~ korábban eltervezett sorrendet. Az épí- 2 tési munkák előrehaladtával a tér egyes részein már az új burkolat készítése kezdődött el. A rengeteg csapadék miatt a vármegyeháza előtt a talaj cseréje vált szükségessé. Azon a részen, ahol a már bemutatott Árpád-kori temető húzódott. Az építési munkák folytatásához a sírokat fel kellett tárnunk. Az elmúlt két hétben megfeszített erővel folyt a kutatás az érintett területen, hogy minél előbb folytatódhasson a kivitelezési munka. A most feltárt több, mint 20 sír között két különleges, ezen a helyen eddig nem ismert temetési módot figyeltünk meg. Két olyan sír is előkerült a napokban, amelynek oldalai téglákból készültek, és felül is tégla lapokkal zárták le. A terület másik érdekessége, hogy megfigyelhetőek voltak más korok „jelenségei” is. Különböző korokból származó gödör, vagy házmaradvány máshol is előfordult egymás mellett. Ezek különböző időszakra való keltezését a leletanyaguk, illetve ré- tegtani helyzetük árulja el a régésznek. A Béla király tér különböző részein nemcsak a honfoglalás óta laktak, temetkeztek. Már korábban is kerültek elő bronzkorból származó edények, és a vármegyeháza előtti Árpád-kori sírok alatti területen mi is találtunk a bronzkori leleteket. Most azonban nemcsak edénytöredékek, gödörmaradványok kerültek elő, hanem egy sír is. Ebben az időszakban féloldalas, úgynevezett zsugorított pózban temették el az elhunytakat. A kényszerűségből megnyitott terület tehát új adatokat szolgáltatott számunkra mind a magyarok története, mind az azt megelőző időszakra vonatkozóan. Nézzük meg most azt is, hogy mi mindenre bukkantunk még a feltárások során. A vár és a város 1545-ben került török kézre. A török a vár területét is birRégi és új. A Béla király téri építkezéssel párhuzamosan zajlik a feltárás tokba vette, mintegy másfél évszázadra. A várnak erről az időszakáról nagyon keveset tudunk, a hódoltság kora második feléből származik Evlia Cselebi török utazó leírása. Eszerint a vár négyszögletes kőépület volt, nyolc toronnyal alacsony árokkal. Kapuja délre nyílt. A leírtakból régészeti nyomot sajnos nem találtunk. Azt azonban a téren feltárt hombár alakú gödrök leletanyaga alapján tudjuk, hogy török, valamint a törökökkel együtt érkező délszláv lakosság élhetett a városban, minden bizonnyal a vár területén is. A talpas tál jellegzetes török edényforma, a belső felületét mázzal borították. Szintén a korszakra jellemző az a bronz gyertyatartó, amelynek felső része tulipánt formáz. A hódoltság korában a törökökkel a Balkánról érkező népesség kerámiakészítési technikája fejletlenebb volt a helyi lakosságénál A magyarok már gyorskorongon készítették az edényeiket, míg a jövevények kézi korongon. Ilyen technikával készült, kis füllel ellátott edényeket is találtunk. A hódoltság korának végével jelentős újjáépítés kezdődött a városban. 1686 után ugyan a bencés szerzetesek nem tértek vissza a városba, de Mérey Mihály szekszárdi apát (1693-1719) meghatározó szerepet játszott az újjáépítésben. Ugyanígy fontos szerepe volt utódjának, Trautsohn János apátnak (1757- 1775) is az építkezésekben. Az átalakítások, újjáépítések régészeti nyomai a mai vármegyeháza XVIII. századi újjáépítése kapcsán keletkezett bontási-építési törmelékek, amelyekkel a téren lévő mélyedéseket töltötték fel tereprendezés során. Ezekbe a törmelékekbe a korszak jellegzetes edénytöredékei is belekerültek. A tér arculatát ma is meghatározó épületek a városban 1794-ben pusztító tűzvész után épültek fel. A lángok pusztításának nyomai fekete, faszenes csíkokként voltak megfigyelhetők az árkok metszetsoraiban. Fontos a tér történetében, hogy a tűzvész után, 1802- 1805 között épült fel az új templom. A keleti oldalán ásott csapadékvízárok tanúsága szerint ez a hely egy kiemelkedés volt a téren. Az új templom és az egykori vár fala közötti területet feltöltöt- ték, és eltűnt a várfal nyugati oldalán húzódó sáncárok. Olyan sírok is előkerültek, amelyek oldalai téglákból készültek A tér arculatában szintén jelentős változást hozott a megyeháza, melynek építése már közel egy évszázada napirenden volt. Az események 1826. után gyorsultak fel igazán, és Pollack Mihály tervei alapján 1836-ra fel is épült a vármegye új háza. Az építéséhez köthető a mai bejárattól délre részben feltárt mészégető kemence. A díszvilágítás vezetékének árkában került elő egy ovális alakú, ferde lejárattal rendelkező kemence. Minden bizonnyal a téren már feleslegessé vált vár falaiban lévő mészköveket égették ki mésszé. A bejárattól északra pedig téglalap alakú, medenceszerű gödör volt, amelyet a nyomok alapján a mész oltására használtak elődeink. Mindennapi életünk kényelmét a közművek, az ivó-, szenny- és csapadékvíz elvezetése biztosítják. Munkáink során a korábbi évszázadok vezetékeivel azok maradványaival is találkoztunk. A vizet a Bartina forrásaitól cserépből készült csöveken vezették a városközpontba. A csöveket kavicságyra fektették, oldalukat és tetejüket téglával burkolták. Igen érdekes jelensége volt a tér több részének a téglából készült, boltozatos csatornák hálózata. Ezekkel a dombokról lezúduló vizet vezették eL A Béla király téri rendszer szerves egységben van a vármegyeháza korai periódusában készült, szintén téglából készült szennyvízelvezető csatornákkal. Sok mindenről esett már szó a Béla király téren megtalált leletek kapcsán, de sok minden kimaradt ezekből a rövid ismertetésekből hiszen a részletes feldolgozás még csak ezután következik. A terepmunkák lassan lezárulnak, az elkészült naplójegyzeteket, rajzokat, fotókat feldolgozzuk, a leletek mosásra, majd restaurálásra kerülnek. Az összes adat egyeztetésével, elemzésével fogjuk kidolgozni a tér, a város történetének új fejezeteit. A leleteket kiállításokon mutatjuk be - egy kamarakiállítás ma is látható a múzeum folyosóján -, előadásokat tartunk, szak- és népsze- rűsitő tanulmányok készülnek a munka során. Összefoglalásként elmondhatjuk: a Szekszárd megújuló főterén végzett munkákkal együtt járó régészeti megfigyelések, feltárási munkák eredményei jelentős, új ismeretekkel gazdagítják a város lakóit. Dr. Vizi Márta Ph.D. régész-főmuzeológus Wosinsky Mór Megyei Múzeum
