Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-10 / 9. szám
2013. március 10. RÉGÉSZET , SZEKSZABDI VASÁRNAP A régmúlt „És mi újság a Béla király Szekszárd főterének átalakítása, megújulásának folyamata lassan fél éve tartja izgalomban a város lakóit. Az egyik izgalomra okot adó kérdés, hogy milyen lesz a tér a felújítás után, a másik pedig, hogy mi történik a kerítésen belül. A területen időről időre kisebb-nagyobb csapatok jönnek-mennek. Felbontják a járdát, eltüntetnek eddig a szemünk által megszokott részeket, árkot ásnak. Teszik mindezt kézzel, géppel A téren dolgozók között ott van a régész is, aki arra kíváncsi, hogy a sok átalakító munka közepette mi bukkan elő a föld alóL A régész arra kíváncsi, milyen maradványai vannak letűnt koroknak a mai járószint alatt. Az emberek tevékenységükkel nyomot hagynak a környezetükben. Laknak valahol, élik az életüket, meghalnak, eltemetik őket. Ez ismétlődik évtizedről évtizedre, évszázadokon, ezer éven keresztül Akad, ahol ezek a nyomok egymás mellé kerülnek, máshol ugyanarra a helyre telepedve a később élők teljesen, vagy részben eltüntetik korábbi korok nyomait. Egy-egy város főtere, központi része általában az adott település legrégebbi része is. így van ez Szekszárdon is. Mindenki tudja városunkban, hogy I. Béla király apátságot alapított itt 106l-ben. Az uralkodó azonban nem puszta területen hozta létre a bencés apátságot, hanem egy településen. Erről írásos adatok, oklevelek alapján tudunk. Az apátságról, az apátsági templomról azonban régészeti kutatások alapján vannak ismereteink. A feltárt maradványok a mai vármegyeháza udvarán láthatóak. Szekszárd legrégebben lakott területe Városunk mai főtere és környéke évezredek óta lakott terület volt. Erről már az eddigiek során is tudomásunk volt, kisebb-nagyobb részletei már előbukkantak korábbi munkák során. Az úgynevezett szekszárdi szarkofágot 1855-ben a közelben találták. A megyei múzeum alapítója, Wosinsky Mór a 19. század végén arról tudósított a helyi újságban, hogy a megyeháza előtt, a járda mellett, fa telepítése közben falmaradványokat találtak. Minden valószínűség szerint az egykori vár maradványai kerültek akkor elő. Az 1930-as években a vármegyeháza udvarán vízvezetékek fektetésekor a múzeum akkori igazgatója, Csatog József figyelt fel a már említett apátsági templom marad„helyszínelői” terepen és íróasztalnál téren?” - sorozat a város legrégebben lakott területén zajló feltárásokról (1.) ványaira az árkokban. Az egészségház építésekor Mészáros Gyula tárt fel Árpád-kori gödröket, házmaradványokat. Néhány adatunk tehát már eddig is volt a város központi ter(ület)éről, de nem voltak rendszeres kutatások. A jelenlegi munkák, a térrendezés földmunkákkal járó része lehetőséget adott arra, hogy azokon a helyeken, ahol a burkolat alatti részen munkát végeznek, megvizsgáljuk a területet. A téren dolgozók közül a régész és munkatársai olyan föld alatti nyomokat, maradványokat keresnek és tanulmányoznak, amelyek az egykor itt élt emberek életével hozhatók összefüggésbe. Ezek a maradványok igen sokfélék lehetnek: különböző típusú házak, gazdasági épületek, templomok, kolostorok, várak, kastélyok maradványai rejtőzhetnek a föld alatt. Ezek az építmények korszakonként mások és mások. A maradványok sorában munkaeszközök, dísztárgyak, személyes tárgyak is vannak. Az emberek a lakóhelyük építése közben, a földművelés során, a mindennapi életük során a talajba gödröket, árkokat ásnak. Használat után föltökik őket, gyakran szintén a napi élet hulladékával, már nem használt tárgyakkal. Ezek a megfigyelések és az előkerült tárgyak adják a régész munkájához az alapot. A régész munkája is igen sokrétű, és több helyszínen zajlik. A fő helyszín az egykori élet színtere. A terepen - városban, falun, szántóföldeken, dombokon- hegyeken, szakszóval a lelőhelyeken - megfigyeléseket végeznek, ezeket naplóban rögzítik, az észlelt jelenségeket” megtisztítják, dokumentálják. A dokumentálás része a már említett naplóban való szöveges leírás, de a leletek, maradványok fotón, mozgóképen való rögzítése is. Ezen kívül pontos, méretarányos rajzok is készülnek a megfigyelt dolgokról,'és a lelőhelyet geodéziai méréssel is rögzíttetik. A terepmunka után következik a feldolgozás. Ez a régész munkájának következő fő területe. A terepről begyűjtött információk és az ott talált leletek elemzése igen komoly, összetett és időigényes munka. A feldolgozó munkát megelőzően az ásatásról behozott leleteket tisztítani és restaurálni kell Ez a restaurátorok munkája. A begyűjtött információkból az adott terület történetének megírása tehát a múzeumban, a kutatói szobákban folyik. A dokumentációk, a tárgyraktárakban tárolt anyagok összevetése, elemzése során készül el történeti munka. A ma kedvelt tévés sorozatokból nyert ismeretekkel felvértezett egyik diák - látva a téren végzett munkát - így kiáltott fel: „Ez olyan, mint a Helyszínelők!” Valóban hasonlít a munka a nyomozókéra, hiszen a terepen gyűjtött információkból, töredékekből, mintegy kirakós játék darabkáiból kell rekonstruálnunk a múltunkat. Ehhez azonban a régésznek az ásatás során feltártakat, megfigyelteket rendszerezés után össze kell vetnie a más forrásokból ismert adatokkal, addigi tapasztalataival, sokszor évtizedek alatt felhalmozott tudásával A régész tehát olyan, történelemtudománnyal foglalkozó kutató, akinek a forrásai a föld alatt vannak. A föld alatti emlékek az élet olyan apró részleteiről szólnak, amelyekről például a levéltárakban található oklevelekben nem esik szó. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül: hogyan fűtötték a házakat egyes időszakokban, milyen edényeket, evőeszközöket használtak különböző korokban, milyen ékszereik voltak, milyen temetkezési szokásokkal találkozhatunk koronként, változik-e ez a társadalmi helyzet a kor függvényében? Oldalakat tölt- hetnénk meg a megválaszolandó kérdésekkel, de a válaszokkal is. A kérdésekre adott válaszokat, a munka eredményét kezdetben kiállításon tárjuk a látogatók elé. Itt hívom fel az olvasók figyelmét, hogy a múzeumban látható az „És mi újság a Béla téren?” című kiállítás, amely apró „mozaikokat” mutat az eddigi munkából A kiállításokhoz tárlatvezető írást szoktunk készítem, amely röviden összefoglalja a tudnivalókat. A feldolgozás további időszakában az érdeklődőknek előadásokon is bemutatjuk az új ismereteket. A szakmai közönség kutatók számára pedig publikációk készülnek, amelyeket konferenciákon tárunk a nyilvánosság elé, és kiadványokban is megjelennek. Ez azonban gyakran évekbe telik. Igen sok apró mozzanat, nagyobb összefüggés elemzése történik meg ezalatt a külső szemlélő számára gyakran már nem látható időszak alatt. A kutatások eredménye időnként a helyszínen is láthatóvá válik. Ez főként épületek, falmaradványok esetében történik meg. Mindenki ismer különböző korokból helyreállított épületeket, templomot, várat. Reméljük, hamarosan a Béla király téren is az egykori szekszárdi vár egy faldarabkája mellett sétálgathat a városlakó és a turista egyaránt. Dr. Vízi Márta régész-főmuzeotógus A temető feltárása a vármegyeháza előtt
