Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-03-03 / 8. szám
2013. március 3. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! 9 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vonósnégyes és házibuli Authné Fuchs Márta: „Tizenkétezer órát gyakoroltam eddig” A Szekszárdi Járási hivatal vezetője, dr. Ugodi Andrea javaslatára most Authné Fuchs Mártával, a zeneiskola brácsa- és hegedűtanárával beszélgetünk. A hivatalvezető úgy fogalmazott, hogy a művésztanár hangversenyei mindig óriási élményt jelentenek a közönségnek. Emellett magas színvonalú pedagógia munkát végez, ugyanakkor már-már baráti a kapcsolata a diákjaival és azok szüleivel is.- Tudom, megszokott, hogy legutóbbi koncertjéről is felsőfokon beszéltek. Feldobja a szereplés?- Igen, nagyon is. Bár éppen a minap említettem a tagozatvezetőnek, hogy le kéne tennem a „lantot", abba kéne hagyni a hangversenyezést, mégpedig mostanában, amikor még úgy érzem, a „csúcson" vagyok. És talán a vállammal is jót tennék, hiszen hangszereim - elsősorban a brácsa - nagyon megterhelik... Kiszámoltam, eddig 12 ezer órát gyakoroltam, ami nagyon sok.- Ettől függetlenül további jó gyakorlást! Gyerekei is zenélnek?- Zongorázni tanultak. Lányom - ő most is gyakran ül le a zongorához -11 évig, fiam hat éven át. Adrienn 20 éves és Budapesten, a SOTE-n másodéves, fogorvosnak készül Andris 19 esztendős, az Óbudai Egyetemen tanul gépész- mérnök szeretne lenni, mint a férjem, Zoltán.-Nem csalódott, hogy András az apukáját követi, Adrienn pedig letért a családi utakról?- Abszolút nem keserít el. Noha rajongva szeretem a szakmámat, az anyagi megbecsüléssel nem dicsekszem. Bízom benne, hogy a lányom nálam jobban fog keresni, mert valljuk be, ez sem közömbös. Nagyon szeretném, ha gyermekeink nem szegődnének el külföldre. Már azt is nagyon nehéz megszokni, hogy a fővárosban élnek, bár gyakran jönnek haza, vagy mi ugrunk fel hozzájuk - de mégis. Amúgy szombaton és vasárnap egész hétre főzök magunknak, elsősorban azért, hogy legyen mit pakolni a gyerekeknek.- A hegedű és a brácsa testvérhangszerek. Mitől függ a tanítványok választása?- A brácsát, vagy mélyhegedűt általában mi javasoljuk, ugyanis annak jó megszólaltatásához anatómiailag illenie kell a kéznek. Nem árt, ha nagyobb a kéz, de a legfontosabb, hogy puha és hajlékony legyen.- Márta ezek okán választotta hangszerét?- Szegeden tanultam a konzervatóriumban, ahova új brácsatanár érkezett, és válogatott a hegedűsök közül Ő javasolta a váltást, amit soha nem bántam meg, s nem csupán a jobb érvényesülési lehetőség okán. A zongorát is imádom, érdekes, ha gondom van, vagy öröm ér, azt a zongorával is „megosztom”. Hároméves koromban kezdődött a zenetanulásom, s mivel igen sok a zongorista, később szüleim javaslatára mentem át a hegedűtanszakra, s mint már szó volt róla, ezt a brácsa követte. Budapesten, a Zeneművészeti Egyetemen diplomáztam, brácsa tanszakon.-Mégis elsősorban hegedűt tanít- Jobban érdeklődnek iránta. Voltak ugyan brácsás tanítványaim is, és jövőre is lesznek ketten.- A hozzáértők szerint a hegedű, a brácsa és a cselló is nagyon nehéz hangszer. Miért?- Az intonáció miatt a legnehezebb. Ha valakinek nincs jó hallása, azt egyszerűen nem lehet megtanítani ezeken a hangszereken játszani. Ha már a csellót említette, ott még nagyobbak a távolságok, szóval különös hangszercsalád. Ráadásul lassan jönnek a sikerélmények. Két-háromévnyi „alapozás” a gyerekeknek is sok, a szülőknek meg pláne. Aki ezen az időszakon, majd még több éven túljut, annak megérkezik a kívánt eredmény. Hozzáteszem, hogy a zongora sem könnyű hangszer, de ott mégis konkrét hangok vannak.-A zeneiskolaifelvételkor mi alapján hozzák meg a döntést?- Énekeltetjük a kicsiket, ritmust tapsoltunk vissza. Ebből már sok minden megállapítható. A kezüket is meg szoktam nézni, bár az nem olyan mérvadó, mert később változhat a rugalmassága, hajlékonysága. Minden szempontból nagyon fontos a zenetanulás, nem csak azért, hogy a gyerekek művészekké váljanak. Tudni kell viszont, hogy menet közben vannak hullámvölgyek, amikor a szülők támogató segítségét kérem. A lényeg, hogy a gyerkőcöket erősítsük, bíztassuk, nehogy elforduljanak a hangszertől. Bevallom, olykor magam is csalódom, a kudarcot nem könnyű feldolgozni, viszont sikerek is vannak, amikor például eljutunk az egyetemi felvételire való felkészítésig. Egyik volt tanítványom Miskolcon tanít, egy másik pedig a kolléganőm, ami nagy öröm számomra. Persze ez a pálya is telített, nagyon nehéz elhelyezkedni.- Hány növendéke van?- Most 21, valamint egy csellista, aki játszik a vonósnégyesünkben is. Egyszerűen imádom a kamarazenét, nyilván sokakkal együtt, s ezért is arathatott nagy sikert a tavalyi koncertünk, s ezért is kapunk szereplési lehetőségeket, de kihasználjuk a versenyzési lehetőségeket is. Emellett minden évben két hangversenyt rendezek, amelyen valamennyi tanítványom föllép. A szülők ezt nagyra értékelik, boldogok.- Nem csak diákjai, hanem szülei is kiváló tanárnak tartják. A családi házuk udvarán tartott év légi „házibuli” - úgy mondják - frenetikus volt- Jó ezt így visszahallani! A tanévzáró utánra szerveztem a laza összejövetelt, s minden tanítványomat hangszerével illetve szüleikkel együtt meghívtam. Délután zenei vetélkedőket tartottunk, s közben ettünk, ittunk, szórakoztunk. Két zeneművet is megtanultunk, s mire koraeste megérkeztek a szülők, az új darabokkal leptük meg őket.- Férje értékelte a föffbrdulást?- Nem zavarta, sőt ő is meghallgatta. Egyébként fellépéseinkre, fellépéseimre mindig eljön, s örül a sikernek.- Hasonlóképpen szülei is?- Édesapám sajnos már régen meghalt, így édesanyám már 18 éve ide költözött Szekszárdra. Nagyon sokat segített a gyerekek nevelésében, zenei előmenetelükben és mindenben. Szüleim mindketten zenetanárok voltak. Édesanyám hangszere a hegedű, édesapámé a zongora volt. Sőt ő igazgatta a kalocsai zeneiskolát is. Abszolút zenei közegben nőttem fel.-A zenét kövesse a tánc...- Zoltánnal mindketten nagyon szeretünk táncolni, bő évtizede járunk rendszeresen a paksi táncklubba. Kedvencünk a rocky, a mambó, a csacsacsa. Korábban egyikünk sem tudott igazán táncolni aztán egy „ülős” bál után döntöttünk: megtanulunk. Már akkor Paksra jártunk a tánciskolába, s azóta is ott ropjuk. Közben barátaink is lettek, számos közös programunk van. Aztán a men- helyről örökbe fogadtuk Füge kutyust.-És?- Kevesebb idő jut a táncra, mert Fügére sok időt fordítunk. A fehér nyakkendőd koromfekete kutya családtag lett, még a lakásba is bejöhet. Minden este nagyot sétálunk, kutyaiskolába járunk. Mindannyian nagyon szeretjük.- Várom az ötletét- Szívesen ajánlom Angyal Györgyöt, a TOP-DOG kutyaiskola vezetőjét. Beszélhetne az iskoláról az agility versenyekről no és a gazdi-kutya kapcsolatról V. Horváth Mária
