Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-03-03 / 8. szám

2013. március 3. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! 9 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Vonósnégyes és házibuli Authné Fuchs Márta: „Tizenkétezer órát gyakoroltam eddig” A Szekszárdi Járási hivatal vezetője, dr. Ugodi Andrea javaslatára most Authné Fuchs Mártával, a zeneisko­la brácsa- és hegedűtanárával be­szélgetünk. A hivatalvezető úgy fo­galmazott, hogy a művésztanár hang­versenyei mindig óriási élményt je­lentenek a közönségnek. Emellett magas színvonalú pedagógia munkát végez, ugyanakkor már-már baráti a kapcsolata a diákjaival és azok szü­leivel is.- Tudom, megszokott, hogy legutóbbi koncertjéről is felsőfokon beszéltek. Feldobja a szereplés?- Igen, nagyon is. Bár éppen a minap említettem a tagozatvezetőnek, hogy le kéne tennem a „lantot", abba kéne hagy­ni a hangversenyezést, mégpedig mosta­nában, amikor még úgy érzem, a „csú­cson" vagyok. És talán a vállammal is jót tennék, hiszen hangszereim - elsősor­ban a brácsa - nagyon megterhelik... Ki­számoltam, eddig 12 ezer órát gyakorol­tam, ami nagyon sok.- Ettől függetlenül további jó gyakor­lást! Gyerekei is zenélnek?- Zongorázni tanultak. Lányom - ő most is gyakran ül le a zongorához -11 évig, fiam hat éven át. Adrienn 20 éves és Budapesten, a SOTE-n másodéves, fogorvosnak készül Andris 19 eszten­dős, az Óbudai Egyetemen tanul gépész- mérnök szeretne lenni, mint a férjem, Zoltán.-Nem csalódott, hogy András az apu­káját követi, Adrienn pedig letért a családi utakról?- Abszolút nem keserít el. Noha ra­jongva szeretem a szakmámat, az anyagi megbecsüléssel nem dicsekszem. Bí­zom benne, hogy a lányom nálam job­ban fog keresni, mert valljuk be, ez sem közömbös. Nagyon szeretném, ha gyer­mekeink nem szegődnének el külföldre. Már azt is nagyon nehéz megszokni, hogy a fővárosban élnek, bár gyakran jönnek haza, vagy mi ugrunk fel hozzá­juk - de mégis. Amúgy szombaton és va­sárnap egész hétre főzök magunknak, elsősorban azért, hogy legyen mit pakol­ni a gyerekeknek.- A hegedű és a brácsa testvérhang­szerek. Mitől függ a tanítványok vá­lasztása?- A brácsát, vagy mélyhegedűt általá­ban mi javasoljuk, ugyanis annak jó megszólaltatásához anatómiailag illenie kell a kéznek. Nem árt, ha nagyobb a kéz, de a legfontosabb, hogy puha és hajlékony legyen.- Márta ezek okán választotta hang­szerét?- Szegeden tanultam a konzervatóri­umban, ahova új brácsatanár érkezett, és válogatott a hegedűsök közül Ő java­solta a váltást, amit soha nem bántam meg, s nem csupán a jobb érvényesülési lehetőség okán. A zongorát is imádom, érdekes, ha gondom van, vagy öröm ér, azt a zongorával is „megosztom”. Há­roméves koromban kezdődött a zeneta­nulásom, s mivel igen sok a zongorista, később szüleim javaslatára mentem át a hegedűtanszakra, s mint már szó volt ró­la, ezt a brácsa követte. Budapesten, a Ze­neművészeti Egyetemen diplomáztam, brácsa tanszakon.-Mégis elsősorban hegedűt tanít- Jobban érdeklődnek iránta. Voltak ugyan brácsás tanítványaim is, és jövőre is lesznek ketten.- A hozzáértők szerint a hegedű, a brácsa és a cselló is nagyon nehéz hangszer. Miért?- Az intonáció miatt a legnehezebb. Ha valakinek nincs jó hallása, azt egysze­rűen nem lehet megtanítani ezeken a hangszereken játszani. Ha már a csellót említette, ott még nagyobbak a távolsá­gok, szóval különös hangszercsalád. Rá­adásul lassan jönnek a sikerélmények. Két-háromévnyi „alapozás” a gyerekek­nek is sok, a szülőknek meg pláne. Aki ezen az időszakon, majd még több éven túljut, annak megérkezik a kívánt ered­mény. Hozzáteszem, hogy a zongora sem könnyű hangszer, de ott mégis konkrét hangok vannak.-A zeneiskolaifelvételkor mi alapján hozzák meg a döntést?- Énekeltetjük a kicsiket, ritmust tap­soltunk vissza. Ebből már sok minden megállapítható. A kezüket is meg szok­tam nézni, bár az nem olyan mérvadó, mert később változhat a rugalmassága, hajlékonysága. Minden szempontból na­gyon fontos a zenetanulás, nem csak azért, hogy a gyerekek művészekké vál­janak. Tudni kell viszont, hogy menet közben vannak hullámvölgyek, amikor a szülők támogató segítségét kérem. A lé­nyeg, hogy a gyerkőcöket erősítsük, bíz­tassuk, nehogy elforduljanak a hangszer­től. Bevallom, olykor magam is csaló­dom, a kudarcot nem könnyű feldolgoz­ni, viszont sikerek is vannak, amikor pél­dául eljutunk az egyetemi felvételire va­ló felkészítésig. Egyik volt tanítványom Miskolcon tanít, egy másik pedig a kollé­ganőm, ami nagy öröm számomra. Per­sze ez a pálya is telített, nagyon nehéz el­helyezkedni.- Hány növendéke van?- Most 21, valamint egy csellista, aki ját­szik a vonósnégyesünkben is. Egyszerű­en imádom a kamarazenét, nyilván so­kakkal együtt, s ezért is arathatott nagy sikert a tavalyi koncertünk, s ezért is ka­punk szereplési lehetőségeket, de ki­használjuk a versenyzési lehetőségeket is. Emellett minden évben két hangver­senyt rendezek, amelyen valamennyi ta­nítványom föllép. A szülők ezt nagyra ér­tékelik, boldogok.- Nem csak diákjai, hanem szülei is kiváló tanárnak tartják. A családi há­zuk udvarán tartott év légi „házibu­li” - úgy mondják - frenetikus volt- Jó ezt így visszahallani! A tanévzáró utánra szerveztem a laza összejövetelt, s minden tanítványomat hangszerével il­letve szüleikkel együtt meghívtam. Dél­után zenei vetélkedőket tartottunk, s közben ettünk, ittunk, szórakoztunk. Két zeneművet is megtanultunk, s mire koraeste megérkeztek a szülők, az új da­rabokkal leptük meg őket.- Férje értékelte a föffbrdulást?- Nem zavarta, sőt ő is meghallgatta. Egyébként fellépéseinkre, fellépéseimre mindig eljön, s örül a sikernek.- Hasonlóképpen szülei is?- Édesapám sajnos már régen meghalt, így édesanyám már 18 éve ide költözött Szekszárdra. Nagyon sokat segített a gye­rekek nevelésében, zenei előmenetelük­ben és mindenben. Szüleim mindketten zenetanárok voltak. Édesanyám hangsze­re a hegedű, édesapámé a zongora volt. Sőt ő igazgatta a kalocsai zeneiskolát is. Abszolút zenei közegben nőttem fel.-A zenét kövesse a tánc...- Zoltánnal mindketten nagyon szere­tünk táncolni, bő évtizede járunk rend­szeresen a paksi táncklubba. Kedven­cünk a rocky, a mambó, a csacsacsa. Ko­rábban egyikünk sem tudott igazán tán­colni aztán egy „ülős” bál után döntöt­tünk: megtanulunk. Már akkor Paksra jártunk a tánciskolába, s azóta is ott rop­juk. Közben barátaink is lettek, számos közös programunk van. Aztán a men- helyről örökbe fogadtuk Füge kutyust.-És?- Kevesebb idő jut a táncra, mert Fügé­re sok időt fordítunk. A fehér nyakken­dőd koromfekete kutya családtag lett, még a lakásba is bejöhet. Minden este nagyot sétálunk, kutyaiskolába járunk. Mindannyian nagyon szeretjük.- Várom az ötletét- Szívesen ajánlom Angyal Györgyöt, a TOP-DOG kutyaiskola vezetőjét. Beszél­hetne az iskoláról az agility versenyek­ről no és a gazdi-kutya kapcsolatról V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents