Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-02-24 / 7. szám

2013. február 24. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ SZEKSZÁRDI u$4rmp 9 „A dúcban legyen igazi magyar galamb” SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban Hévizi Tibor galambtenyésztő, akivel ennek az elfoglaltságnak a szépségeiről, nehézségeiről, az elért hazai és európai eredményekről, közte a januárban Németországban rendezett kiállításon aratott sikeréről beszélgettünk.-Ritka hobbi, amit művelsz. Mesélnél a kezdetekről?- Vissza kell nyúlnom a gyermekko­romra, amikor itt Szekszárdon, a Tartsay utcában családi házban lak­tunk. Bár minden kisállatot nagyon sze­rettem, a galambok álltak igazán közel a szívemhez. A 2006-os vök az az év, ami­kor ez a gyermekkori „nosztalgia vissza­tért”, s miután a bérházban galambot tartani szóba sem jöhetett, a városon kí­vül vettünk egy kis hétvégi házat mel­léképülettel, ahol a hobbinak induló ga­lambtenyésztésnek hódolhattam. %- S a hobbiból lassan egyre több lett... Honnan szerezted be a szükséges in­formációkat, szakirodalmat?- Felhasználtam a mai technikát: az interneten a galambtenyésztéssel kap­csolatos oldalakat keresgetve nézeget­tem a különböző fajtákat, amikor rá­akadtam arra, ami nagyon megtetszett. % Ez az angol modena fajta vök. Egyszerű- c en beleszerettem a gömb formájába, mert korábban még sosem láttam ilyet. Fehér színben úgy néz ki, mint egy hó­golyó. Ezek kifejezetten kiállítási galam­bok, a szépségük miatt tenyésztik őket.- Hogy mennyire szereted ezt a ga­lambfajtát, az még a ruhádon is lát­szik, hiszen egy hófehér galamb dí­szeleg rajta. Szóval megtaláltad. Mi volt a következő lépés?- Szerencsére legközelebb éppen Tol­nán volt ennek a fajtának a legnagyobb hazai tenyésztő bázisa. Bár Szekszárdon is van díszgalambtenyésztő, de a város­ban ezt a fajtát csak én tenyésztem. A kiállításokat az országban egyesületi szinten rendezik, én a pécsi egyesület tagja vagyok, évente rendezünk egy ki­állítást, valamint más egyesületek is hív­nak vendégkiállítónak. A Magyar Ga­lamb- és Kisállattenyésztők Szövetsége évente egyszer tart országos kiállítást, amelyen minden egyesület minden be­jegyzett tenyésztője részt vehet. Eddig minden évben minden egyesületi és or­szágos kiállításon részt vettem.- A kezdetektől számítva mennyi idő alatt, milyen eredményeket sikerült elérni?- Rövid idő alatt elértem a legmaga­sabb szintet ebben a fajtatenyésztésben. Az eddigi évek munkája alapján az orszá­gos kiállításokon elértem több kiváló mi­nősítést, és a „Bronzkoszorús érdemes tenyésztői” címet is hazahozhattam.- Mit jelent számodra a galambte­nyésztés, a kiállításokon való részvé­tel, a kimagasló eredmények?- Egyrészt egy gyermekkori álmom beteljesülését, s azt, hogy a kisállatok közül egy olyannal foglalkozhatok, amely számomra esztétikai öröm, amellett, hogy mögötte rengeteg mun­ka van. Úgy gondoltam mindig, hogy a galamb egy jelkép, és nemcsak a te­nyésztőnek, de minden embernek. Ezért is lett az egész világon a csőré­ben olajágat tartó galamb a béke szim­bóluma.- Többször említetted a kiállításokat Milyen szempontok szerint történik az értékelés?- Minden fajtának más-más az „ideál képe”, vagy rajza, mely megszabott pa­raméterekkel rendelkezik. Ezt kell a te­nyésztés során a lehető legmagasabb szinten megjeleníteni, így nekünk is az általunk tenyésztett fajtákban.- Észrevetted, hogy többes számban válaszoltál?-Ami természetesen nem véletlen, hi­szen most szeretném elmondani, hogy ez a fajtatenyésztés már nem hobbi, ha­nem életforma, amely „átragadt” a fele­ségemre, Zsuzsira is.-Hogy kerül a csizma, akarom mon­dani a fodrászolló a galambdúcba? Köztudott, hogyfeleséged Szekszárd egyik kiválófodrászmestere.- Ahogy a házasságunk alatt végig mindenben támogatott, úgy ebben a kezdeményezésben is, és akarva akarat­lanul „beleszeretett” a galambokba. Ő viszont nem azt a fajtát tenyészti, amit én, ugyanis közösen úgy gondoltuk, hogy megvalósítjuk a galambtenyész­tők íratlan szabályát, vagyis a dúcban le­gyen egy igazi magyar kitenyésztésű fajta. Ez pedig a tollalakzatos csoportba tartozó magyar pávagalamb, amely megjelenésében gyönyörű. Úgy gondoltam mindig, hogy a galamb egy jelkép, és nemcsak a tenyésztőnek, de minden em­bernek. Ezért is lett az egész vi­lágon a csőrében olajágat tartó galamb a béke szimbóluma.- Ezek szerint együttjártok a kiállítá­sokra is... Láttam fotókat a honlapo­tokon, hát bizony ott csak egy hölgy áll a férfiak között- Igen, büszke is vagyok rá. A felesé­gem is bekerült a galambtenyésztői „vérkeringésbe”, és 2012-ben ő is el­nyerte „A magyar galambtenyésztők mestere” címet.- Milyen kapcsolatokat ápoltok a töb­bi tenyésztői egyesületekkel?- Az itthoni sikereknek köszönhető­en kapcsolatba kerültünk az európai modenatenyésztőkkel, így egyedüli ma­gyarként tagja lettem a németországi angol modenaklubnak is, ahol élen járó tenyésztője vagyok ennek a fajtának. Eredményeimnek köszönhetően már nem csak hazai, de európai kiállítások­ra is rendszeresen kapunk meghívást, amit örömmel elfogadunk, és lehetőség szerint el is utazunk rá. Általában sike­rekkel térünk haza, legutóbb januárban éppen Németországból- Mit jelent számodra ez a lehetőség?- Folyamatosan figyelemmel kísérem ennek a fajtának a legmagasabb szintű tenyésztését, a német és francia társak munkája alapján. A magyar tenyésztési eredményeket pedig a mi galambjain­kon keresztül mutatom meg az ottani te­nyésztőknek, akik elismerik az eredmé­nyeinket. Mi azonban tudjuk, hogy hoz­zájuk képest még hová kell fejlődnünk.- Gondoltad volna, hogy egy gyermek­kori álomból indult hobbival egyszer idáigjutsz?- Valóban hobbinak indult, ma már tudom, hogy mennyi munka, energia, szervezés, utazás, idő van benne. A szépségén túl pedig fájó pont, hogy so­kan még a tenyésztők közül sem isme­rik el a fajták népszerűségéért tett erő­feszítéseket.- Stílszerűen mondhatnám, hogy a galambok azt csiripelték, hogy a sa­ját tenyésztéseteken túlmenően fele­lősek vagytok mások munkájának el­bírálásáért is...- A feleségemmel úgy éreztük, hogy ezeknek a fajtáknak a tenyésztése so­rán eljutottunk egy olyan szintre, hogy el tudjuk bírálni más tenyésztők mun­káját, eredményességét. Ezt megerősí­tendő, mindketten sikeresen elvégez­tük egy galambbíráló tanfolyamot, s ma már képzett bírálóként várjuk az egye­sületek felkérését.- Szép sikerek, de mit szólnak mind­ehhez a felnőtt gyermekeitek?- Nem kérjük őket arra, hogy ebben az életformában osztozzanak velünk, Tamás és Betti a saját területükön szin­tén sikeresek. Számunkra két szép gye­rekünk is siker. Sőt, van még egy nagy elismerés: 3 éves unokánk, Antira a hó­fehér angol modena galambot elnevez­te Gombóc Artúrnak. Hát ez is siker.

Next

/
Thumbnails
Contents