Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)

2013-02-24 / 7. szám

2013. február 24.

VASARNAP

K

A gyerekek is mágusokká válhattak

Varázsmatiné a művelődési házban, kutyákkal és bűvésszel

Néhány egyszerűbb mutatványt meg is tanulhattak a gyerekek

Ilyen még nem volt a Babitsban! Az idén különösen rövid farsangi időszak végeztével Varázsmatinét szervezett a művelődési ház. A gyermekeket szüleikkel két barátságos, nyugodt, kedves golden retriever kutya várta a Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza dísztermében február 16-án délelőtt.

A kicsik hamar megszerették a Csiga-Bi- ga Mozgás- és Képességfejlesztő Alapítvány terápiás kutyáit, a sokak által ismert Felhőt és a nála egy évvel fiatalabb társát, Perecet, „akik” még azt is 2 megengedték a gyerekeknek, hogy a hasuk alatt átbújjanak. A Töttősiné Törő Anita gyógypedagógus, gyógytest- nevelő, terápiás kutya felvezető, habil- itációs kutyakiképző, illetve Módos An- . na gyógypedagógus, logopédus által vezetett kutyusoktól cseppet sem kellett tartani, a gyerkőcök hasára tett jutalomfalatot is végtelenül finoman, minden mohóság nélkül vették el. Felhő és Perec annyira engedelmes és fegyelmezett, hogy még a két év körüli apróságok is boldogan és könnyedén vezették őket pórázon. A játékos mozgás- és képességfejlesztő ügyességi feladatok, valamint a bátorságpróba mellett persze sok-sok játék is várt a gyerekekre és a kutyusokra.

A varázslatos kutyák után jött az igazi varázslat, a Bűvész Show. Csongrádi Béla, azaz Káró, a bűvész újabb és újabb csodás trükköket mutatott be a színpadon: a tűz hirtelen fellobbant és egy csapásra elaludt, kislabdák kerültek elő a semmiből, és tűntek el, majd egyre több labda termett a bűvész ujjai között. Káró mutatványai ámulatba ejtették a közönséget, de az igazi szenzáció az volt, amikor kiderült, a közönség soraiban is ül néhány varázsló. Össze is

gyűjtötték a varázsigéket: abraka-dabra macska hatalma, csiribú-csiribá, hókusz-pókusz-fidibusz, priccs-praccs- pruccs. Ezek jól beváltak, miután Káró segítséget kért a gyerekektől. Magasba lendült sok-sok kéz, de Máté úgy döntött, ő inkább egyből a színpadra megy. Nem hiába, ugyanis sok ötvenes csörrent a vödörben. Bár amikor beledobta, még láthatatlan volt, amit előtte a levegőben elkapott. Ákos és Luca egy-egy kártyalapot kapott: egy pirosat, kört, és egy feketét, treffet. Beletették egy-egy zsákba, és csiribú-csiribá a

lapok helyet cseréltek. A sikeres mutatvány örömére jólesik egy kis tea. Na de ki hallott már olyat, hogy az egész közönségnek jusson egy teáskannából. Mit ér a bűvész cilinder nélkül? És a cilinder nyuszi nélkül? Természetesen Kárónak is van cilindere, de egy kis csalódottságot okozott a közönségnek, hogy csak egy laposra összenyomódott papírnyuszi került elő belőle. Sebaj, valami szőrpamacsot azért mégis rejtegetett a cilinder, az élőnek tűnő Zsoltit, a büdösborzot. Miután a műsor végére már egészen felpezsdült a hangulat, a bűvész még mindig nem pihent, a vállalkozó kedvűeknek, tehát mindenkinek, egyszerű mutatványokat tanított befőttes gumival, fonálcsomózássaL A három bűvészpohár és három labdács- ka trükkjeit csak érdekességként mutatta meg, azután a mindenki számára könnyen elsajátítható kupakos toll, majd a kupak eltüntetését és végül, hogy miként megy a zsinór automatikusan a tű fokába.

Akik elsőre nem fértek az asztalhoz, azok színezhettek, és papírból készíthettek cilindert, hozzá beleülő nyuszit, varázspálcát, hogy ők is bűvésznek érezhessék magukat. Kovács Etelka

Verselt, zenélt és csak mesélt a művészcsalád

Ritka esemény, hogy egy azon családból egyszerre négy generáció képviselteti magát egy rendezvényen. Zsíros Ari festőművész, a Zsari Galériában zajló művészeti sorozat szervezője megoldott egy, szinte lehetetlennek tűnő feladatot: február 15-én este a Decsi Kiss család négy tagját, János bácsit, a nyolcvanhat éves dédnagyapát, János fiát, a 2013-ban A Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett képzőművész-újságírót, unokáját, a gitártanárként és -művészként működő Andrást, és András 12 éves fiát, Ádámot ültette egy asztalhoz. A két fiatalabb családtag gitárjátékával kápráztatta el a közönséget, míg az idősebbek fiatalos lendülettel anekdotáztak, verseltek. Az eseményre zsúfolásig megtelt a galéria, ahol legutóbb is az irodalomé, a zenéé és a képzőművészeté volt a főszerep. A rendezvényen Biszák László festőművész magyar gőzhajókat ábrázoló festményeit is bemutatták. Ezek közül az egyik legérdekesebb az 1817-ben, az óbudai hajógyárban készített, 250 utast fogadni képes Árpád gőzhajóról festett alkotás, de többek között a Kisfaludy, vagy a Jókai gőzöst vászonra „álmodta” a festő. „Ha jó, ha nem: mi következünk” - jegyezte meg humorosan Biszák László köszöntőjét követően Decsi Kiss János, majd a festőművészt méltatta:

Biszák Kecskemétről Szekszárdra kerülve a rendőrségi munkája mellett hódolt a festészetnek. Témáin a valóság leegyszerűsített, elvonatkoztatott látványával találkozhat a néző - utalt a művész képalkotására, akit a térbeliség, a forma alakítható világa is megérintett alkotófolyamata során. Képeinek láttán úgy érzi az ember, sehová sem akar sietni, hisz - annyi tragédiába fulladt élet láttán is - le szeretné fékezni a rohanást. Tájképein folytonosan újraéli a pülanatot, ugyanakkor gondolatiságára jellemző, hogy számára egy csokor virág a szemetesvödörbe kerülésekor válik művészivé - fejtette ki az újságíró.

„A fiam más húrokat penget, mint én" - célzott András fia gitárművész voltára az apa. „Ha a munkám apám szavát tükrözi anyám szorgalmával, akkor boldog vagyok” - hallhattuk János kedvenc mondását, aki mindehhez hozzátette még: boldog, ha zenélni, énekelni látja fiát és unokáját. András és Ádám a sok kellemes dallam meüett egy olyan szerzeményt is előadott, amelyben olyan fontos gondolatok kerültek felszínre, minthogy keüenek a szavak, a hit, a megbocsátó lélek, de keü ünnep, és tempbm, „mindez kell, hogy ember legyek” - hallhattuk.

Kiderült, a dédnagyapa az esemény kedvéért kórházi ágyát hagyta el: „Valaki jár a fák hegyén / ki gyújtja, s oltja csillagod (...) mondják, úr minden porszemen, / mondják, hogy maga a remény / mondják, maga a félelem” - idézte fel János bácsi Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén című versének sorait, de szavalt ÁprÜy Lajos és Nagy László költeményeiből is. Az öt unokával megáldott János bácsi egy számára igen kedves emlékről is beszélt: Andris unokájának „madárlátta" gondolatokat vitt haza születésnapjára, amelyeket kedvenc diófája alatt fabrikált.

Az est végeztével egy szerencsés nyertes.- kinek széke aljára írták fel szerencséjét - E. Nagy Mária festőművész egy alkotásával gazdagabban térhetett haza. Gyimóthy Levente