Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-10-28 / 39. szám
2012. október 28. 1956 3 SZEKSZÁRDI VASÁRNAPI ‘56 hősei hittek a nemzet erejében Városi emlékünnep az 1956-os forradalom évfordulóján Folytatás az 1. oldalról- Függetlenséget követeltek egy olyan korban, amikor életüket kellett áldozniuk céljaikért. A mai ünnepen- folytatta a polgármester - nem szabad elfelejteni azokat a bűnöket sem, amelyeket az elnyomó kommunista rendszer a magyar nemzet ellen tett, s, hogy ennek elmulasztása az 56-os hősök küzdelmének és önmagunk meghazudtolása lenne. Horváth István hangsúlyozta, 2012-ben ismét csikorog Európa és a világ fogaskereke, de most nem a fegyverek rémisztő terrorja, vagy kegyetlen diktatúra tartja félelemben az embereket, hanem a mindenkit A történelmi egyházak képviselői is elmondták ünnepi gondolataikat gyötrő gazdasági válság. „Mi, magya rok ismét a megszokott helyünkön szerűen bólogatok táborában, hanem azok között, akik tettekkel, erőfeszítésekkel igyekeznek megmaradni a gazdasági válság hullámverésében” - vélekedett a polgármester. Beszédét követően a Kis Pál István rendezte irodalmi műsort tekinthették meg az összegyűltek, amelyet az I. Béla Gimnázium diákjai adtak elő. Az összeállítás után a történelmi egyházak képviseletében Sefcsik Zoltán evangélikus és Lemle Zoltán református lelkész, illetve Bacsmai László katolikus plébános mondta el ünnepi gondolatait. A program koszorúzással és gyertyagyújtással zárult. V. B. „A szabadság fekete-fehér; nincs árnyalata” - részletek Horváth István ünnepi beszédéből Kedves Barátaim ! Tudjuk, hogy a történelem ritkán ismétli önmagát. Vannak azonban események, amelyeknek ugyanaz a jelentése történelmi távlatból tekintve. Az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom között is sok különbség van, több mindenben mégis hasonlítanak. Abban mindenképpen, hogy azt üzenték a világnak: egy kis európai nép a döntő történelmi pillanatokban méltósággal kezébe vette a sorsát, és „megbűnhődve múltat és jövendőt’’, véráldozat árán kivívta szabadságát. Abban is hasonlítottak egymásra, hogy világos értékek melletti elkötelezett, igazságos forradalmak voltak, de sajnos a fegyveres túlerő vérbe fojtotta mindkettőt, és bár a világ mindig elismerte, de mindig magára, cserbenhagyta őket. A történelem azonban bebizonyította, hogy az igazságos forradalmak mindig győznek. Olykor levertük- ben még inkább, mert megváltoztatják a jövőt, megreformálják a társadalom életét, intézményrendszerét, öntudatát. Ez történt 1956- ban, 1956-tal is ! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mai ünnepen ... nem mehetünk el amellett, hogy a forradalom véres leverése után a nemzet tragédiája is megjelenik azáltal hogy a megtorlás kettészakította a nemzetet. Az egyik része gyászolt és szenvedett, a másik meg gyorsított eljárással hozta a halálos ítéletet, zárta országszerte börtönbe a szabadságharcosokat. Nem szabad elfelejtenünk a bűnösöket és a bűnöket sem, nem felejthetjük el azokat a bűncselekményeket, melyeket az elnyomó kommunista rendszer a magyar nemzet ellen tett. A felejtés 56 hősei küzdelmének és önmagunk meghazudtolása lenne. A szabadság fekete-fehér, nincs árnyalata. „Kádár alatt a párt átvette az ítélkezés jogát” A fiatalítás fontosságát hangsúlyozta dr. Pálos Miklós a Pofosz ‘56-os rendezvényén „Ötvenhatodik éve annak, hogy forradalmunk történelmi fejezetet nyitott” - fogalmazott a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezetének ünnepi rendezvényén dr. Pálos Miklós október 23-án, a szekszárdi városháza dísztermében. A megyei szervezet elnöke ünnepi beszédében a szervezeten belüli megújulásra, a fiatalításra hívta fel a figyelmet. Mint mondta, fontos, hogy megszólítsák a társadalom legszélesebb rétegeit az 1956-os forradalom és szabadságharc tekintetében. Hogy a rendszerváltáskor azt akartuk-e, ami végül bekövetkezett? Nem biztos - válaszolt dr. Pálos Miklós az általa feltett kérdésre, amellyel a jelenlévő ötvenhatosok is láthatóan egyetértettek. Az elnök szerint 1956 a forradalmi ifjúság diadala volt, azoké a húsz, harminc, negyven éves fiataloké, akik vállalták a megpróbáltatásokat, s akik sokszor - a Kádár kormány hazug amnesztia-ígéretében bízva - hazatértek önként vállalt száműzetésükből, és elítélték őket. Kádárra kitérve hangsúlyozta: aluliskolázott ember volt, aki felvállalta a hóhér szerepét, s aki a forradalom leverése után ellentmondást nem tűrően irányította az országot. Regnálása alatt a párt átvette az igazságszolgáltatástól az ítélkezés jogát, s az ‘56-os forradalmárok ügyében a büntetéseket előre megírták. Idén a POFOSZ „Világító Forradalmunk Lángja” kitüntetését az 1956 októberében a helyi nemzeti bizottság tagjaként tevékenykedő dr. Tollár Tibor kapta, akit a Kádár rezsim 2 év hat hónap börtönbüntetésre ítélt, és annak ellenére, hogy jogász volt, szabadulása után sokáig csak fizikai munkásként tudott elhelyezkedni. Szintén e díjjal jutalmazták Bencze Sándor özvegyét, Ilonka nénit és Darvas Ferenc költőt. Rajtuk kívül Kovács János ny.á. alezredes, nemzetőr vezérőrnagy a szervezet arany érdemjelvényét vehette át. Pálos Miklós kiemelte: megyénkből Fetzer Lőrincnek az idei 1956-os évfordulón a harmadosztályú Honvédelemért kitüntető címet adta át Hende Csaba honvédelmi miniszter, amely elismerést heten kapták meg országosan. Az ünnepi rendezvényt követően a résztvevők megkoszorúzták a Polgármesteri Hivatal aulájában található 1956-os emléktáblát. Gyimóthy Levente állunk a történelem színpadán: nem a némán sodródók és a kötelesség-
