Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-02-12 / 6. szám

SZEKSZÁRDI YASARNAP HÉTRŐL HÉTRE 2012. február 12. Szekszárd a Művészetek Palotájában Mit hoz a bor? Február 19-én vasárnap Szekszárd lesz a vendég a Művészetek Palotájá­ban. A „Cifra Palota - Hetedhét or­szág" címmel futó, elsősorban a csa­ládokat és a fiatalokat megszólító ren­dezvénysorozat évek óta biztosít le­hetőséget vidéki városoknak kultúrá­juk megismertetésére. A szervező Babits Mihály Művelő­dési Ház és Művészetek Háza két és fél órás szerkesztett színpadi műsorral ké­szül - hangzott el az esemény hétfői sajtótájékoztatóján. Közönségeié lép a Bartina Néptáncegyüttes, a Tücsök Ze­nés Színpad Sebestyén István mese­mondó, a Csurgó Népzenei Együttes és a Szekszárd Big Band is. A művelő­dési ház igazgatója, Matókné Kapási Júlia tájékoztatójából kiderült, hogy a színpadi produkciókkal párhuzamo­san filmeket vetítenek Szekszárdról 3D-ben és angol nyelven is. A gyerekek játszósarokban és kézműves-foglalko­zásokon népi iparművészek segítsé­gével kóstolhatnak bele a különböző mesterségekbe a kosárfonástól a hangszerkészítésig. „A színes összeál­lításból Szekszárd és a Sárköz kulturá­lis jegyei egyaránt kidomborodnak - mondta el Matókné Kapási Júlia. A sajtótájékoztatón Horváth Ist­ván örömmel nyugtázta a lehetősé­get, amely szerinte jó hatással lehet a város turisztikai és gazdasági életé­re egyaránt. „Minél többet meg sze­retnénk mutatni magunkból a fővá­rosban. Köszönjük a lehetőséget a Művészetek Palotájának" - hangsú­lyozta Szekszárd polgármestere. A rendezvényre - melynek „arca” Rákay Philip, a Magyar Televízió szek­szárdi származású intendánsa lesz ­érkezőket a Szekszárdi Turisztikai Kft. munkatársai ingyenes színes ki­adványokkal várják. A négyórás csalá­di programra a Gemenc Volán és a szekszárdi önkormányzat három busszal segíti a közel 150 közreműkö­dő eljutását. A tolnai megyeszékhely­ről elszármazottakat az internet se­gítségével próbálják mozgósítani a szervezők. Gyanúsítottként hallgatták ki Juhász Ferenc volt minisztert Gyanúsítottként hallgatta ki a Köz­ponti Nyomozó Főügyészség Juhász Ferenc szocialista országgyűlési kép­viselőt jelentős vagyoni hátrányt oko­zó hűtlen kezelés megalapozott gya­núja miatt. Az ügyészség Budai Gyu­la elszámoltatási kormánybiztos felje­lentése után tavaly februárban ren­delte el a nyomozást. A gyanú szerint Juhász Ferenc 2002 májusától 2006 júniusáig tartó honvédelmi minisz­tersége alatt jóval áron alul adott el egy állami tulajdonban levő zuglói la­kást F. László közigazgatási államtit­kárnak. Juhász döntése alapján 2005 májusában a Honvédelmi Minisztéri­um a főváros XIV. kerületében talál­ható, több mint 65 millió forint érté­kű, újonnan beszerzett állami tulaj­donú bérlakást lakhatásra biztosítot­ta F. Lászlónak.A közigazgatási állam­titkár a lakást később meg akarta ven­ni, erre Juhász 2006 júniusában lehe­tőséget is biztosított az ingatlan érté­kének harmadáért, valamivel több mint 22 millió forintért. A vagyonke­zelési szabályok megszegése miatt a honvédelmi tárcát több mint 43 mil­lió forint vagyoni hátrány érte. Juhász Ferenc a kihallgatáson panasszal élt a gyanúsítással szemben, tagadta a bűncselekmény elkövetését, és meg­tagadta a vallomástételt. Félszáz családon segítettek Szekszárd város önkormányzata és a Gemenc Erdő- és Vadgazdaság Zrt. régi jó kapcsolatának köszönhetően ötven rászoruló család jutott térítés nélkül tűzifához a héten. A Gemenc Zrt. a rendkívüli hideg időre tekintettel ajánlott fel 10 ton­na, a pörbölyi fűrészüzemből in­gyen elszállítható fát. A fűtőanyag Szekszárd város önkormányzata szervezésében, a Humánszolgáltató Központ kollégái által összeállított lista alapján jutott el a leginkább rá­szoruló családokhoz, egyedülálló idős emberekhez. A „megajándéko­zottak” nagy örömmel fogadták a se­gítséget, a két-két mázsa tüzelő la­kásmérettől függően négy-öt napig, vagy' akár egy hétig is meleget adhat a rekordhidegben. Az akció keddi sajtótájékoztatóján Horváth István hangsúlyozta: a rászo­rultak köre sajnos jóval szélesebb an­nál, mint akik most ingyen juthattak tűzifához. A polgármester tisztelettel kér minden céget és magánszemélyt, hogy' akinek lehetősége van, további tüzelő felajánlásával segítsen. Néhány évé egy delegációval egy né­met kisvárosban jártam, ahova a mi szü­reti napunkhoz hasonló Winzerfestre hívták meg a külföldi vendégeket né­hány napra. A pati­nás városkát bejár- va egy' különös do­logra csodálkoz­hattunk rá. A fesztivál ide­jén az üzletek még este nyolckor is nyitva tartottak, és nem volt olyan kirakat, amely ne hirdet­te volna a helyi borok nagyszerűségét. Borospalackok kínálták magukat még a papírbolt, a kozmetika és a hentes íz­lésesen feldíszített kirakatában is. Itt az egyik pincészeté, ott a másiké, volt, ahol egymás mellett több borászaté is, s hozzá kelyhek, dugóhúzók, kulcstar­tók, pólók, mind a borra emlékeztetve. Az egész város egységesen azt sugall­ta: a mi borunk jó, büszkék vagyunk rá, vedd meg! Holott (isten bocsássa meg nekem), de igencsak „guggokis” volt némelyik. De nyilván felismerték a helyiek, hogy ha már a környező dombokon szőlő terem, s abból bor lesz, az oda­vonzza más vidékekről is azokat, akik szívesen kortyolnak sör helyett a hegy levéből. S ha már fesztiváL akkor az oda- csődülő több tízezer látogatónak azt kell mutatni: ez a város borfellegvár. Példás összefogás volt, az ottaniak látha­tóan felmérték, hogy egy hajóban evez­nek: a bor és a borászok sikeréből min­denki profitálhat. Ez jutott eszembe a hétfői Léleképí- tőn a három szekszárdi borászt, Vida Pétert, Takler Ferencet és Veszter- gombi Ferencet hallgatva. Ők ugyan­is lelkes lokálpatriótaként, hazafiként és világot járó szakemberekként osz­tották meg velünk tapasztalataikat, s beszéltek sok egyéb mellett arról, mi mindent hozhat - nemcsak a boros­gazdáknak, hanem egész Szekszárd- nak - ez az istenadta kincs: a bor. Ba­rátságokat, ismertséget, idegenforgal­mat - fellendülést. Az itt megforduló illusztris vendégek vagy borturisták ugyanis elviszik váro­sunk és kitűnő boraink hírét. S aki egy­szer itt volt, legtöbbször újabb vendége­ket is küld. A borászok és a többi város­lakó közös érdeke tehát az összefogás. Hiszen, ha Szekszárd jól kiaknázza kitű­nő természeti adottságait, borai nép­szerűsítésével (akár eg)7 borhotel meg­építésével is) egyre több látogatót csa­logathat ide, akik ha itt időznek, pénzt is költenek majd nálunk. Nemcsak a borpincékben, hanem éttermekben, kávézókban, butikokban, vagy akár fodrásznál, kozmetikában, autómosó­ban is. Ezért - a számtalan egyéb érték mellett - Szekszárdon nem lehet eleget beszélni a borról. Mi fogunk továbbra is, ígérem. Cser Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents