Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-12-23 / 47. szám

2012. december 23. INTERJÚ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „Legyen ez a karácsony a személyes találkozás ünnepe” Ünnepi beszélgetés Bíró László tábori püspökkel, az MKPK családügyi referensével Bíró László tábori püspök-Püspök úr, napjaink történései tük­rében 2012 karácsonyán mi a keresz­tény világ legfőbb üzenete hívők és nem hívők számára egyaránt?- Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus közel jött hoz­zánk, személy szerint mindannyi­unkhoz. Karácsony titkát hívő és nem hívő ember azzal jeleníti meg, ha az ünnep napjaiban megéljük közvetlen családtagjainkkal, öregje­inkkel, rokonainkkal, barátainkkal azt a közelséget, amit minden nap szeretnénk egymásnak nyújtani. El­foglaltságaink miatt is egyre inkább elszigetelődünk, egyre távolabb ke­rülünk egymástól, családon belül is mindenki fut a maga ügye után. Le­gyen ez a karácsony a személyes ta­lálkozás ünnepe!-Milyen önvédelmi reflexet alakítson ki az ember az elhúzódó társadalmi­gazdasági válság túlélésére? Hogyan érezheti magát boldognak jelentő­sebb anyagiak megszerzése nélkül is?- Egyre világosabban látszik, hogy a gazdasági válság még sokáig tart, és még inkább elmélyülhet. Ami megvédhet bennünket az elkesere­déstől, az kapcsolataink ápolása. Akármilyen szegénység is tör ránk, ha bízhatunk egymásban, ha számít­hatunk egymásra, mégsem borít el bennünket. A Rákosi rendszer pad­lást lesöprő nyomorában hányszor elhangzott öregjeink bátorító szava: „Ne búsulj, míg nekem lesz, addig neked is!” Ez a fajta szolidaritás egy­re szükségesebb napjainkban is. Ve­gyük észre egymás nyomorát, s ahol tudunk, segítsünk. Egy világkong­resszus egyik előadója arról beszélt, hogy a szegénység ellen küzdenünk kell, ugyanakkor arra is fölhívta a fi­gyelmet, hogy a szegénység evangé­liumi érték, tudniillik lemondással jár. Aki nem képes lemondani, az képtelen a szeretetre, hisz a szeretet gesztusait mindig lemondás kíséri.- A Püspöki Konferencia családügyi referenseként milyen érvekkel száll szembe a hagyományos családmo- dellt megújítani szándékozó modem nézetekkel? Kikezdhetőek-e ma a ke­resztény konzervatív gyökerek?- A kérdés tükrözi korunk gondol­kodását. A két fogalom, konzervatív és modern hallatán megfogan ben­nünk a gondolat, hogy utóbbi előre mutat, jövőt hordoz, előbbi pedig a múltba tekint. A szavak egyre kevés­bé fejezik ki az igazi tartalmakat. Sokszor a modern nem vezet seho­va, a konzervatív pedig szilárd jövőt ígér. A keresztény, házasságon ala­puló gondolkodást konzervatívnak szokás bélyegezni. A nagyobb kite­kintéssel bírók azonban egyre hatá­rozottabban állítják, hogy a modern társadalmakban a jövőt igazán a há­zasságon alapuló család hordozza. Olyan szlogenek ismédődnek, mint: „egy nemzetnek annyi jövője van, amennyi egészséges házasság, csa­lád létezik”. A jövőt mindig az igaz értékek hordozzák. Az ideológiák születésükkor erősek, aztán egyik pillanatról a másikra eltűnnek, mint a szappanbuborék, és újak szület­nek. Minél idősebb az ember, annál tisztábban látja ennek igazságát. Az igazi kultúrának gyökerei vannak, s csak az a gondolkodás képes nyitott lenni az igazán modernre, amely nem adja föl saját gyökereit. Gazda­gító párbeszéd csak olyan emberek­től születhet meg, akiknek van iden­titásuk, akik tudják, honnan hova tartanak.- Családpasztorációs tevékenysége so­rán érte-e olyan sikerélmény másutt is, mint amit Szekszárdon tapasztala múlt értékeinek az új generációk által történő továbbvitele kapcsán?- Több mint 18 éve munkálkodom püspökként a házasságért, csalá­dért, életvédelemért. Ren­geteg előadás, személyes beszélgetés van mögöt­tem. Öröm számomra, hogy nem fogy el körülöt­tem a lelkesedés, sőt egyre többen kapcsolódnak be ebbe a munkába. A házas­ság és család gondozása a törődés középpontjába került. Örülök, ha egy-egy házasság megújul, kikerül a válságból, ha bátran vál­lalja az új életet, ha a nem­zedékek összetartása, egy­másra figyelése erősödik családjainkban. Ezen je­lenségeken át valósul meg a társadalom közjava.- Az oktatásban történt vál­tozások, az egyházi iskolák várható megerősödése hatására, mennyi idő­nek kell eltelnie a hőn óhajtott „új em­ber" megjelenéséig?- Nagy reménységekkel tekintünk az iskolai keretek megújulása, a hit- és etikaoktatás kötelezővé válása fe­lé. Hogy mikor lesz kézzel fogható eredménye, azt ember nem jósolhat­ja meg. Először arra kell koncentrál­nunk, hogy helyesen éljünk az ala­kuló lehetőségekkel, hogy felismer­jük ezeknek a jövőt formáló erejét, és a szülők felelős döntéssel, példa­adással irányítsák gyermekeiket a helyes útra.- Tábori püspökként hol fordult meg az idén a nagyvilágban? Milyen ho- zadéka volt ezeknek az utakiuik misz- sziós szerepe szempontjából?- Nehéz lenne minden élményt fölsorolni, amellyel az esztendő so­rán gazdagodhattam. Örömmel emlékezem vissza egy lelkészi kon­ferenciára Szarajevóban, „Európa Jeruzsálemében”. Ebben a város­ban együtt él a szerb ortodoxia, a horvát katolicizmus és a muszlim vallás. Sok szép tanulságtétel hang­zott el a felekezetek küzdelmes és gyümölcsöző együttmunkálkodá- sáról. Felejthetetlen emlék marad számomra a Don-kanyarban tett áprilisi zarándoklatunk is, ahol öt elesett magyar hősnek adtuk meg a végtisztességet. Mély érzéseket kel­tett bennem ott állni a Don mellet­ti frontvonalnál, ahonnan édes­apám, ha sebesülten is, de haza tér­hetett.- Talán a legjelentősebb idei ese­mény a Családok 7. Világkongresszu­sa és Találkozója volt Milánóban. A konferencia üzenete volt, hogy ha az ünnep nem fullad bele a fogyasztás­ba, a munkát nem uralja el a profit­szerzés, ha mindkettő emberköz­pontú marad, akkor családépítővé válik a munka is és az ünnep is. Nem szabad, hogy a cél és az eszköz össze­keveredjenek életünkben. A cél mindig az ember.-Mit üzen a szekszárdiaktuik az újév­re? Kivel, miért dolgozik együtt a szü­lőváros boldogulásáért, mint annak Pro Urbe-díjasa?- Mindig öröm számomra otthon lenni, szinte szimbiózisban élek az Alsóvárosi Katolikus Egyesülettel. Jó érzéssel tölt el, hogy - ahogyan én nevezem - az Alsó utca az évszázad­ok alatt kialakult paraszti kultúra ér­tékeit igyekszik megőrizni, átadni a következő generációknak. Ennek a munkának az eredményét minden hazaérkezésem során megtapaszta­lom. Felemelő élmény, hogy farsang idején összejövünk, beszélgetünk és hálózunk, mint hajdanán. Jövőre, február 9-én már a 14. találkozót tartjuk.- Fontos lenne, ha a néprajzosok, a helytörténészek elkötelezettsége jó­voltából a paraszti kultúra szekszár­di tárgyi emlékei, a hangban, kép­ben meglévők, a még megörökíthe- tők összegyűjtésre, rendszerezésre kerülnének. Nagyszerű dolognak tartom a Szent László kultusz feltá­masztását, azokat a kutatásokat, amelyek föltárták jeles királyunk szekszárdi létét. Igyekszem a magam lehetőségeivel e városi ünneppé vált esemény sikeréhez hozzájárulni. Visszatérve a kérdéséhez: igyek­szünk méltóképpen megemlékezni a haltottainkról, október végén, vagy éppen november elsején misét tar­tunk a belvárosi templomban. Beve­zettük a Szent Család Vasárnapok melynek keretében a kerek évfordu­lós házasságok újra megerősíttet- nek. Mindig büszke leszek a gyöke­reimre. Szeretném, ha szülőváro­som úgy ápolná a múlt értékeit, hogy abból boldog jövő épülhessen. Bálint Győri')'

Next

/
Thumbnails
Contents