Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-12-16 / 46. szám

1

2012. december 16.

KÁVÉHÁZI RANDEVÚ

SZEKSZÁRDI

VASÁRNAP

A magunk készítette ajándék a legértékesebb- Honnan érkeztek Szekszárdra? Mesélne a városunkba vezető útról?- Budapestről jöttünk, és Balázsi Zoltán tiszteletes urat már régebbről ismerjük, neki köszönhetően Szekszárdon is jártunk már. A párommal a börtönklkészi munka közben ismerkedtek meg, s kötöttek barátságot. Már évekkel ezelőtt felmerült a gondolat, hogy ha ő nyugdíjba megy, akkor mi léphetnénk a helyébe. Mindketten a fővárosi Református Egyetemen végeztünk, és házasságkötésünk után 2001-től három évig Németországban töltöttük a segédlelkészi éveinket. Friss házasként mentünk ki és két gyermekkel tértünk haza. A párom elkötelezett börtönlelkész, ebből doktorált, aztán tanítani kezdett gyakorlati teológiát és lelki gondozást, jómagam pedig a gyermekeinkkel voltam otthon.- Nem lesz furcsa Budapest után egy csendes kisváros?- Egyrészt mindketten kisvárosban töltöttük a fiatal korunkat, másrészt többször voltunk itt vendégségben, s kértük az Úristent, hogy mutassa meg nekünk az utat, nyissa ki az idevezető kaput, hogy az előző helyünkön bezárhassuk a magunk mögött lévőt. Rövid ideje vagyunk itt, ennek ellenére már több kedves ismerőst üdvözölhetünk az utcán, ami nagyon jó érzés.-Advent időszakát éljük, ami a várakozást jelenti.- A reformátusoknál az advent szó igazából az úton létet jelenti. Azt, hogy Isten elindult felénk, a megérkezés pedig a karácsonyjézus megszületése. Ahogy Ő, úgy mi emberek is elindulunk felé, készülünk a találkozásra. Ez a készülődés, az elindulás a mi családunk életében is az: elindultunk Szekszárdra, találkozni a gyülekezettel, s együtt menni tovább, hogy közösen készítsük a lelkünket és a testünket a nagy találkozásra Bár Istennel műidig találkozunk, de az ünnep a kesze-kusza életünknek keretet ad. Ezért viselem ebben az időben ezt a nyakláncot is, amit a páromtól kaptam: a téglalapba zárt fémszálak találkozása az utakat jelképezi.-A református közösségben való részvétele ilyenkor advent idején bizonyára szorosabb, mint az év más időszakában...- Minden pénteken van egy „Adventi esténk”, amikor szép számmal összejövünk, és más-más módon keressük az Isten közélteiét. Egyik ilyen szimbólum a koszorú. Mindenki hozott magával egy fenyőágat,

SAS ERZSÉBET ROVATA

Kávéházi randevú vendégem a Belvárosi Kávéházban KASZÓNÉ KOVÁCS KAROLA lelkész, aki férjével, dr. Kaszó Gyula lelkésszel Balázsi Zoltán református tiszteletes nyugdíjba vonulása után a szekszárdi gyülekezet szolgálatába lépett.

amiből egy közös koszorút készítettünk. Máskor énekszóval kerestük Isten közelségét, egy újabb esten pedig próza-, vers- és novellaolvasással, majd imádsággal várjuk a találkozást. Összekovácsolódunk ezen az úton, és a vasárnapi istentiszteletek a közeledés jegyében telnek.- Négygyermekes édesanyaként a szolgálat ebben az időszakban bizonyára nem egyszerű. Mennyi idősek a gyerekek?- Győző Gyula 10, Dorka Sára 8 és fél, Ilka Hanna 5 és fél, Borka Luca pedig 4 éves. A költözéssel járó izgalmak és a hideg idő miatt az egész családon végigment egy vírus, éppen most gyógyultunk meg. A költözés miatt számunkra ez az év különleges. Az előző években korábban szoktuk kezdeni az adventi készülődést, mindjárt a szilvalekvárfőzéssel, amivel a mézeskalácsot töltjük. Ezt adjuk ajándékba a szomszédoknak, barátoknak. Jó együtt lenni ilyenkor sütés közben: beszélgetünk a nyárról, az őszről, s ez a közös emlékezés nagyon felértékelődik. Nagyobb élmény a gyerekeknek és nekünk, mint bármilyen ajándék.

A Kaszó család Szekszárdon találhat új otthonra- Apropó, ajándék. Önöknél ki hozza?- Nálunk nem a Jézuska hozza az ajándékot. Mi adjuk a gyerekeknek, ők nekünk, s ezzel az ajándékozás öröme beléjük ivódik. Azért nem Jézus, mert aki megszületett ezen az estén, s meghalt, majd feltámadott, él és uralkodik, mi azon a szent estén az Ő születését ünnepeljük. Szenteste Isten szerete- te mutatkozik meg, Jézus az Ő ajándéka nekünk embereknek. Az ajándékok pedig attól értékesek, hogy saját

magunk készítjük. Miközben valakinek ajándékot készítünk, arra gondolunk, akinek majd adni fogjuk. Időben kell elkezdeni az ajándékkészítést, mert az is az ünnepre való ráhangolódás része, miként a lakás rendbetétele, vagy a bevásárlás. Az ünnepre lelkileg és testileg is fel kell készülni.-Az ünnepek alkalmával minden családban kialakulnak az étkezési szokások. Önöknél mi kerül az asztalra karácsonykor?- Eddig mindig a férjem édesanyjához utaztunk Kárpátaljára. Egy 400 km-es, izgalommal teli út végén igazi meglepetés volt a karácsonyfa, s számomra nagy könnyebbség, mert nem kellett főznöm. Azt kértük anyósomtól hogy estére ne főzzön többfogásos meleg ételt, hogy ő se legyen nagyon fáradt szenteste. Egy könnyű estebéd után a gyerekek műsort adtak, ők osztották szét az ajándékokat. Fontos a finom étel de szenteste sokkal fontosabb az együttlét öröme. Ebben az esztendőben édesapám jön hozzánk a nővéremékkel Szekszárdra. Ez megint egy szép, de más együttlét tesz, mint az eddigiek.-Amikor szenteste a karácsonyfa mellett állunk, nemcsak az esztendő szép vagy szomorú pillanataira gondolunk, sokszor kívánságokat is megfogalmazunk...- Mi szeretnénk Szekszárdon otthonra találni. Szívünk kívánsága, hogy betölt- hessük azt a küldetést, amiért idejöttünk. Maradjon velünk az Isten, ez a mi kívánságunk.- A gyülekezetnek, a város lakóinak mit kívánnak, mit üzennek az ünnep felé vezető úton?- Advent az eljövetel az úton lét nagy lehetősége. Isten közeledik felénk, és mi is közeledünk felé. Azt kívánom mindenkinek, hogy legyünk bátrak vállalkozni a tudatos elindulásra, hogy életet gazdagító találkozásaink lehessenek. Legyünk bátrak magunk felkészítésére testben és lélekben, hogy megérkezhessünk az ünnepbe, ne csak beessünk oda fáradtan, megcsömörlötten. Mert az ünnep a nagy találkozás csodája lehet: találkozások embertársainkkal útitársainkkal és a minket magánál is jobban szerető, hozzánk közeljövő Istennel. így legyen áldott az ünneplésünk!- S az Önök szolgálata ami városunkban, Szekszárdon!

I