Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-12-09 / 45. szám

2012. december 9. ÖNARCKÉP ÉRTÉKKEL SZEhSZÄRDI vasArmüp|| Születésnapi köszöntő és útravaló a nyugdíjas évekre Az „Önarckép értékkel” sorozat vendége: Baky Péter festőművész A születésnapos Baky Péter (jobbról) barátját, Lányi Péter zongo­raművészt hallgatja A Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza „Önarckép érték­kel" című sorozatának november 28-i vendége Baky Péter festőmű­vész volt, akit születésnapján és nyugdíjba vonulásának alkalmából is sokan köszöntöttek. Zsúfolásig megtelt a művelődési ház díszterme, amikor az est háziasszo­nya, Simon V. Zita felkonferálta az , est vendégét, Baky Péter festőmű­vészt, művésztanárt, a Művészetek Háza igazgatóját. Baky Péter Budapesten született, de életében meghatározó szerepet játszott a nagyszülők városa. „Ki let­tem csapva Szolnokra, ott nőttem fel a Tisza-parton” - meséli. A kivetítőn egy szelíd arcú, szőke fiú cseperedé- sét láthatták a nézők. Péter ötödik osztályos volt, amikor egy ajándékba kapott fényképezőgép elindította benne a fotós, filmes „vonalat”. A képzőművészeti gimnázium filmes szakára jelentkezett. A középiskolás évek számára a szabadság évei vol­tak, viszont a fotós része kemény munka, ahol egy számára csodás vi­lágot ismerhetett meg. A négy év meghatározó barátokat is hozott, ilyen volt Maros Zoltán rajzfilmes és a külföldön élő Oláh Tamás, aki videóüzenetben küldte el születés- napi jókívánságát: „Te kalandvágyból otthon maradtál, én itt hirdetem büszkén a magyarságomat. Isten él­tessen a születésnapodon, s bár most nyugdíjba mész, ne felejtsd válasz­tott városod, ne szakítsd meg az ott szerzett barátaiddal a kapcsolatot!”. Bármerre sodródtak, barátságuk megmaradt, s a mai napig közös ben­nük a foci szeretete. Az 1963-as érettségi után először a filmművészeti főiskolára, majd az iparművészetire jelentkezett, végül a képzőművészetin kötött ki. A főisko­lai évekből Dienes Gáborra, mint kor­társára emlékezik szívesen? Do- manovszky Endre osztályába került, aki „eldöntötte a sorsomat, amikor azt kérdezte: miért akar maga reklám­grafika szakra menni? Maradjon csak maga festő. Ezt azóta sem bántam meg, mert a festészet az, ami pluszt ad nekem, és már akkor éreztem, jó dolgokat fogok csinálni”- emlékezett Baky Péter. Barcsay Jenő Kossuth-dí- jas és Somogyi Győző Munkácsy-díjas festőművészek voltak a mesterei. Meglepetésvendég érkezett: a ré­gi barát, Varga-Amár László nagyon kedvesen indított: „Aki Budáról jön Szekszárdra, és két órán belül nincs bíborpír az arcán, az ne is jöjjön.” A barátság már 1975 óta tart, s Varga- Amár így jellemezte Baky Pétert: „A legjobb másokért élő embernek tar­tom.” Az újabb születésnapos gratu­láció után az est vendége érezte, meg kell osztania a jelenlévőkkel, hogyan is tervezi a nyugdíjas éveket: „Innen Balatonkenesére megyek, állandó la­kosnak. Ez Lacinak is köszönhető, ugyanis a 37 éve tartó barátság, a vi­torlástúrák oda vonzzanak.” Baky Péter útja Budapesttől Szek- szárdig nem volt egyenes. Amikor 1974-ben lediplomázott, megnősült. Felesége, dr. Görgényi Klára fogor­vos Zom bán kapott állást, majd ami­kor Szekszárdra került, Péter ide is követte. Zomba jelentős állomás volt az életükben, hiszen ott szüle­tett két lányuk, és ott kötött örök és igaz barátságot dr. Rappai Józseffel A következő meglepetésvendég nem is lehetett más, mint az állator­vos. A kiváló humorérzékkel és em­lékezőtehetséggel megáldott barát elmesélte, hogy szerinte ember még nem esett annyit a Dunába, mint Baky Péter, bármilyen évszak is volt. Kedves, vidám történetek kö­vetkeztek közös élményeikről ami­ből a festőművész pironkodva a kö­vetkezőképpen vágta ki magát: „Sze­rencsére a vízzel is olyan jó a kap­csolatom, mint a borral”. Az ünne­pelt keresztlánya, Rappai Virág a Honfoglalás című film betétdalát hozta el ajándékba. Gyönyörű szü­letésnapi köszöntő, egy gazdag, tar­talmas élet üzenete, és egy szívhez szóló útravaló a pihenés éveire. Szekszárdon először a húsipari vál­lalatnál volt reklámgrafikus, s közben persze festett. Molnár-Mózsi György festőművésszel Lengyelországban is járt művésztáborba. A Művészképző elvégzése után felvették a Művészeti Alapba, elkezdett tanítani az Illyés Gyula főiskolán, ahová Farkas Pál Ju­hos László, Méry Éva és Szabó Géza hívta. Kalandos volt számára az az időszak. Lányi Péterrel - akivel már korábban barátságot kötött - és Ko­csis Imre Antallal 1986-ban kezdett tanítani. Az újabb meglepetésvendég természetesen Lányi Péter volt, aki­vel 20 éve igaz barátok. A zongora- művész mézeskalácsból készült bo­rosüveget hozott ajándékba, majd egyre másra törtek fel az emlékek a főiskolán töltött évektől egészen napjainkig. Lányi persze elképzelhe­tetlen zongorajáték nélkül akárcsak Kis Pál István - az újabb meglepetés vendég-vers nélkül Ketten egy kup- léátdolgozással - Heltai Jenő szövegét átdolgozva Hetényi Albert zenéjére - a Modell című verset adták elő szüle­tésnapi köszöntésként. A dal refrén­je csodásán hangzott, ugyanis a hát­só sorokban „megbúvó” Muslinca férfikar tagjai kitettek magukért. Baky Péter munkásságának kö­vetkező állomása a Művészetek Há­za lett, ahová igazgatónak hívták. „Újfent olyan szerencsém volt, hogy miután Méry Éva megalapoz­ta a ház színvonalát, csak tovább kellett vinnem. Ezt köszönhetem annak, hogy olyan csapatba kerül­tem, ahol öröm volt dolgozni.,, A ház vezetése mellett tanítványok­kal is foglakozott, akik közül az egyik, Vágóné dr. Iván Katalin volt a következő meglepetésvendég. „Mindig érdekelt a festészet, és bol­dog vagyok, hogy Baky Pétertől ta­nulhattam. Ő az én mesterem, és én vagyok az ő gyógyszerésze” - mondta a tanítvány és átadta aján­dékát, egy vitamincsomagot. Az 1960-as években a legendás Fe­rencvárosi Pincegalériában volt Baky Péter első kiállítása, amelyet a szakma is jegyzett. A később tönkre­ment, majd újjáéledt galéria vezeté­sére 1996-ban kérték fel Jelenlegi ve­zetője, Illés Klára volt a következő vendég, aki videóüzenetben küldte el jókívánságait, és emlékezett a kö­zös munkára. A borról már esett szó az esten. Fe­renc Vilmos, a Dicenty Kertbarát Kör elnöke a 2000. év Szent György napi bor ünnepén, a kadarka hajtásá­nak lefestésére kérte fel az est fősze­replőjét, s ez azóta évről évre ismét­lődik. Baky Péter elmondta, hogy a Művészetek Háza nem működhetett volna ilyen jól a kiváló szekszárdi bo­rászok támogatása nélkül akik akár kiállításmegnyitó, akár hangverseny volt, mindig kínálták a résztvevők­nek boraikat. Az est zárásaként Matókné Kapási Julianna köszöntötte az ünnepeltet születésnapja, illetve nyugdíjba vo­nulása alkalmából A művelődési ház igazgatója nem is hozhatott volna méltóbb ajándékot, mint a Bartina kiváló táncosainak műsorát. A város nevében Csillagné Szán­thó Polixéna, a humán bizottság el­nöke egy Márai idézettel köszöntöt­te Baky Pétert. „Bár a naptár lapjai fogynak, az életed naptára viszont napról napra egyre gazdagabb, tar­talmasabb lett, mindannyiunk örö­mére” - mondta. Aztán jöhetett egy óriási torta, amely egy fehér vásznat mintázott, s rajta tűzijáték hirdette az ünnepet. „Boldog voltam ebben a megyé­ben, ebben a városban. Bárhol dol­goztam, kiváló barátok és munkatár­sak vettek körül Ezután igyekszem csak a festésnek és a családomnak él­ni. Köszönöm szépen, hogy veletek lehettem!” - köszönt el Baky Péter. Sas Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents