Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-12-02 / 44. szám
2012. december 2. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ SZEKSZÁRDI „Élete kérdéseire mindenki másképpen keresi a választ” SAS ERZSÉBET ROVATA Randevú vendégem a Belvárosi Kávéházban Kövesdi Mária, akinek életét talán így lehetne összefoglalni: közösségi ember, aki a hozzáfordulóknak életmódtanácsokat ad, amellett, hogy sok más dologgal is foglalkozik. Néha elvonul, hogy megbizonyosodjon arról, jó úton jár. Ezek az elvonulások belső hajtóerők, a kitartásról, teljesítményről, lelki és testi erejének megmérettetéséről szólnak.- A legtöbben a kórházból ismernek, ahol 35 évet dolgoztál Úgy tudom, nem Szekszárdon születtél?- Sárszentlőrinci vagyok. Szüleim földműveléssel foglalkoztak, hárman vagyunk testvérek. Az általános iskolát ott végeztem, majd Szekszárdon gyors- és gépíró képesítést szereztem. Már a kórházban dolgoztam adminisztrátorként, amikor a Garay gimnáziumban estin leérettségiztem.- Mesélted, hogy kiskorodban érdekelt az a hétköznapi megtapasztalás, hogy ha egy Isten van, miért nem egy- vallású mindenki...- Ez a kíváncsiság azért alakult ki bennem, mert édesapám katolikus volt, édesanyám református, a falu többsége viszont - így az osztálytársaim is - evangélikus. Mindent tudni szerettem volna, ezért a katolikus, evangélikus, sőt a református tanításokra is eljártam. Gyermekként jutottam arra a következtetésre, hogy mindenki ugyanoda tart, csak különböző utakon.- A fentiekhez képest a munkahelyeden több évig KISZ-szervező titkárként dolgoztál..- Ennek a fentiekhez semmi köze. Azt gondolom, hogy az optimizmusomnak, a szervezőkézségemnek, a munkaszeretetemnek köszönhettem ezt a feladatot. S talán a manapság annyiszor emlegetett - ám kevés igaz tartalommal teli - szeretetet, amely nálam őszinte volt, azt értékelték a kortársaim. Mindenkivel megtaláltam a közös hangot, tudtam kompromisszumot kötni. Ami nekem ebben a mozgalomban tetszett, hogy működésében értelmes, hasznos időtöltés volt: sport, kirándulás, vetélkedők, karitatív tevékenység.- A kórház természetbarát szakosztályának vezetője vagy. Milyen célokat tűztél ki?- Amikor 1975-ben beléptem, dr. Papp István főorvos úr vezette a szakosztályt. Immár 18 éve, hogy átvettem tőle a vezetést. A legfontosabb célunk ma is az, hogy a kórház dolgozóit „kicsaljuk” a természetbe, amely a legjobb gyógyszer. Friss, tiszta levegő, mozgás. Mi vagyunk Szekszárdon az egyetlen olyan szakosztály, amelynek tagjai nem versenyznek, csak a saját örömünkre túrázunk, az ország minden részét felfedezzük. A nagyobb kirándulásokat a több napos ünnepekre tervezzük, és a 30-35 tagból ilyenkor a többség velünk tart.- Merrejártatok, melyek voltak a legemlékezetesebb túrák?- Lehetetlen lenne itt felsorolni mindet, talán csak az idei utakat említem: Villány, Bükkszentkereszt, Gyenesdiás - ahol a Gyalogtúrázók Országos Találkozóján vettünk részt - Tiszafüred, Bakony, és most készülünk Óbányára.- Voltak, vannak az életedben túrák, amelyeket a szakosztályon kívül egyedül tettél meg...- Én is feltettem magamnak a kérdést, hogy jó úton járok-e az életben. Nagyon régi és erős vágyat éreztem arra, hogy próbára tegyem magam lélkileg és fizikálisán. Sokat hallottam a Tibeti Kailasch (Szent) hegyről. A keleti vallásokban azt a helyet az univerzum közepének, a világ pillérének tartják. A Föld koronacsakrájának is nevezik. A Nagy Himalája hegyláncai között található, a zarándokút néhol 6 ezer méter magasságban halad.- Mit jelent az embereknek ez az út? Mi az, ami arra indítja őket, hogy megtegyék?- Mindenki más-más indittatásból vág neki. Akad, aki az egészségéért, mások a szeretteikért, sokan a lelki fejlődésükért. Ma már nem csak vallásos emberek teszik meg ezt az utat, egyre többen olyanok, akik keresik önmagukat, a választ az életük kérdéseire.- Milyen hosszú az út?- Magának a hegynek a körbejárása három napos, 55 km-es túra. Mi viszont az egész Tibeti fennsíkot átszeltük, ami 18 napig tartott úttalan utakon. Négyen indultunk útnak, egy indiai házaspár és jómagam a barátnőmmel Az indiai házaspár öszvérrel, mi gyalog tettük meg a hegy körüli utat. Segítőnk egy tibeti ser- pa lány volt, ő vitte a csomagjainkat. Oxigénpalackot is vittünk, de végül nem kellett használnunk. Amikor felértünk a Kailasch-sal szemközt lévő hegy csúcsára, kitűztük a magyar zászlót és szekszárdi borral „szenteltük” meg a hegyet.- Nehéz út lehetett, hogyan bírtad lelkileg, fizikailag?- Rendkívül szélsőséges az időjárás, a talajt szegényes növényzet borítja, fák nincsenek. Egyszer hóviharba kerültünk, majd elkapott bennünket egy jégeső. Akkor kiborultam, de aztán arra gondoltam, hogy ezért jöttem, hogy kipróbáljam az erőmet, mit bírok ki. Amikor már azt hittem, semmi energiám nincs, akkor észrevettem, hogy „megy a testem”, pedig úgy éreztem, nem is én mozgatom. így haladtam 4 órán keresztül s akkor tudtam: megkaptam a választ, amiért ezt az utat végigjártam. A válasz pedig az, hogy rengeteg erő és hit van bennem, magam és mások életének szebbé és jobbá tételére.- Az idén újra hosszú útra keltél..- Ez az út a sokak által ismert El Camino, azaz a Szent Jakab út. Egy ősrégi zarándokút, Jeruzsálem és Róma után a zarándoklatok legfontosabb célpontja. Az egy hónapos úton mindenki más motivációból indul Akad, aki betegség, egy nagy trauma után jönnek el vannak, akik szeretnének magukra találni, hinni magukban.- Milyen útvonalon fulladtál?- A francia St. Jean Pied de Port-ból indultam. Az út Spanyolországba, Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A Pireneusokat megjárva, 650 kilométert gyalogoltam, többnyire egyedül. Imádkoztam, énekeltem, gyönyörködtem a természetben, és gyalogoltam a „csendben". Számomra ez az út próbatétel és élmény is volt egyszerre. A végállomáshoz érve, a katedrá- lis tövében megpihenve, majd az útról szóló oklevelet átvéve, végighallgattam egy zarándokmisét, ahol köszönetét mondtam az égieknek mindenért: El Caminoért, a családomért, a sok nagyszerű barátért, a felém sugárzó önzetlen sze- retetért. Újabb megerősítést kaptam, hogy jó úton járok, és amit teszek, tanácsolok a hozzám fordulóknak - miszerint minden testi baj, probléma, betegség lelki eredetű - az igaz.- Kik kémek tanácsot tőled?- Miután elvégeztem egy természet- gyógyász főiskolát, masszírozok, nordic walkingot oktatok, sok emberrel találkozom. Az emberek izomzata sok mindent elárul, ezt elmondom a betegeknek, s azt, hogy mit kell változtatniuk az életükben. A test ugyanis jelez, hogy valamit másképpen kell csinálnunk, nem jó felé megyünk. Ha megtesszük, amire a jelzés utal, akkor meggyógyulunk.- Mások leikével testével egészségévelfoglalkozol Mivel tököd a szabadidődet?- Szekszárdon élek, nem hiányozhat számomra sem a szőlő. Van egy kis területem, azt művelem. Ez is meditálás és ter- mészet-közeliség ami a legjobb gyógyszer. „Legyen előtted mindig út, Fújjon hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S míg újra találkozunk, Hordozzon Téged tenyerén az Isten" (Ősi ír mondás)