Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-11-18 / 42. szám
2012. november 18. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ SZEKSZÁRDI tas4rnap A zene és a régi hangszerek szerelmese SAS ERZSÉBET ROVATA Randevúvendégem a Belvárosi Kávéházban MIKOLA PÉTER. A mérnök végzettségű férfiú tevékenységi körét nehéz röviden összefoglalni. Egy internet szolgáltatónál dolgozik, miközben zenekarban játszik, hangszereket barkácsol, gyűjt, felújít, és nem mellesleg zenét és szöveget ír.- Sokan tüke szekszárdinak gondolnak, pedig messziről érkeztél..- Ha igazán a régmúltba szeretnék visszanyúlni, akkor őseim erdélyi nemesek voltak. Jómagam Ózdon születtem, 44 évvel ezelőtt költöztünk Szekszárdra építész- mérnök édesapámmal, mezőgazdász édesanyámmal és két testvéremmel- Általános iskolás korodból milyen emlékeid maradtak?- Kicsit unalmas volt, mert már 4 évesen folyamatosan olvastam és írtam. A legjobb matekosok között voltam, első tanárom Udvari Józsefné, Erzsi néni volt, aki azt tanította: „Ha nem tudjátok, hogy valamit hogyan kell megoldani, akkor a józan paraszt eszeteket vegyétek elő.” Ez azóta is mindig beválik. A Garay János Gimnáziumban érettségiztem fizika szakos osztályban, ahol osztályfőnököm, matematika-fizika szakos tanárom Lemle Béláné volt. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen ebből a tárgyból sikerült első helyezést elérnem, s ezzel belépőt szereztem a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára, ahol földmérő mérnöki diplomát szereztem.- A zenéhez való vonzódásod mikor az időszakra tehetők az első hangszerbarkácsolásaim is, amelyek azóta szaporodtak. A kollégiumi koncertek folyamán megismerkedtem Sárközy Gergellyel és Kobzos Kiss Tamással, akiknek a személyes példája hatással volt a zenei hobbim folytatására. zetését is elvállaltam, ekkor a harmonikatanulásba is belekóstoltam. Időközben a német kórus egyesületté alakult, és az idén az én párom lett a Mondschein Kórus Egyesület elnöke. Jómagam a kórus kotta- és webmestere vagyok önkéntes munkában. ra jól sikerült, hogy 2008-ig minden évben megrendeztük, de a résztvevőkből már első évben megalakult az Ungaresca Consort. Az együttes azóta is működik - változó intenzitással és némileg megváltozott tagsággal. Többnyire reneszánsz és barokk zenét játszunk, de néha újabb művek, vagy akár népdalok is bekerülnek a műsorba, mint ahogy a tavalyi karácsonyi koncerten történt, vagy ahogy az előkészítés alatt álló „boros” műsorban hallható lesz.- Emlékezetesebb fellépéseitek?Kiket vonz a zenétek?- A legtöbb fellépésünk Tolna megye falvaiban, városaiban volt, de a határon kívül is adtunk már koncertet, így például Krakkóban, vagy Szlovákia magyar lakta területén, Somorján. Legjobban a templomi koncertjeink szólnak, azok is leginkább ott, ahol élő egyházi gyülekezet van. Olyankor mi is érezzük a ránk irányuló figyelmet. Szeretjük a kisebb templomokat, ahol képesek vagyunk hanggal megtölteni a teret, annak ellenére, hogy nem használunk mesterséges hangosítást.- Ebben az esztendőben nem sok renkezdődött?- A zene iránti szeretet és tisztelet mindig ott volt a családban, szüleim fiatalon tagjai voltak az ózdi Kohász Kórusnak. Amikor Ottófi Ernő tanár úr a leendő úttörő zenekarhoz keresett tagokat, beiratkoztam a zeneiskola rézfúvós tanszakára. Id. Véghelyi Miklós tanítványaként nagyon sokat tanultam, mindjárt a legszebb, legnagyobb fúvós hangszeren, a tubán. Egy évre rá, s aztán még sokáig a felnőtt zenekarban is fújtam a basszust. Testvéreim is játszottak a zenekarban, mindketten klarinétoztak. Gimnazista koromban is jártam a zeneiskolába, részt vettem a Magyar Rádió „Verdi és kora” című zenei műveltségi vetélkedőjén. Blázer Júliával és Klézli Jánossal jó csapat voltunk, sikerült közelkerülnünk az opera műfajához, amiért sokat köszönhetünk Husek Rezső igazgató úrnak.- Hogy alakult a kapcsolatod a zenével az egyetemi évek alatt?- Játszottam a BME szimfonikus zenekarában, megtanultam kürtön játszani, s ott kezdtem ismerkedni a furulyával és a gitárral is. A sokféle nemzetiségű diáktársaimmal szívesen zenéltem, így pánsípoltam a bolíviaiakkal, énekeltem a vietnamiakkal, jódliztam a németekkel Erre- A diploma megszerzése után - annak ellenére, hogy szüleid visszaköltöztek Ózdra - Szekszárdot választottad, és a zene továbbra is fontos szerepet kapott az életedben...- Földmérőként kezdtem dolgozni, beléptem a madrigálkórusba, ahol csodálatos zeneművek előadásában vehettem részt Jobbágy Valér karnagy irányítása alatt. Közben tubáztam a fúvószenekarban, és a német nemzetiségi kórust is megtaláltam, ahol gitáros-jódliénekes- ként szerepeltem. Megismerkedtem „Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenéhez.” (Kodály Zoltán) egy rendkívüli lánnyal Patocskai Évával aki azóta életem párja. A családalapítás után abba kellett hagynom pár dolgot, de nem sokáig tudtam nyugton maradni. 1996-ban megírtam a Kabóca zenefüzetet öntevékeny zenetanulóknak, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárba is bekerült. Fél évre a német kórus ve- A laikus számára furcsa kombináció a műszaki érdeklődés és a zene iránti ilyen hőfokú rajongás. Te minek tulajdonítod ezt?- Nem ritka jelenség és szerencsés párosítás. Egyfelől amit nem találok meg az egyik tevékenységben, azt megtalálom a másikban, másrészt a műszaki szakmákban megkövetelt szigorúság, igényesség nagyon hasznos akár a zenei gyakorlás folyamán, akár az alkotómunkában. A hangszerbarkácsoló hobbihoz pedig különösen jól jön egy kis statika, és egy kis geometria. Olyan hangszereket készítek, amelyeket nem lehet boltban kapni, illetve tönkrement, régi hangszereket élesztek újji Újabb hobbim a dalszövegfordítás: néhány külföldi szám szövegét már lefordítottam vagy újraírtam. Egyszer kiadom ezeket, csak még szeretném gyarapítani a számukat.- Éppen 12 éves az Ungaresca Con- sortegyüttes, ahonnan tégedalegtöb- ben ismernek. Hogy alakultatok, milyen zenétjátszotok?- Tamási János barátom, akivel régebben a madrigálkórusban szólamtársak voltunk, 2000-ben szólt, hogy Pálfán tartanának egy nyári régizenei tábort, vol- na-e kedvem részt venni? A tábor annyidezvényen találkozhatott veletek a közönség viszont számodra tartalmas időszak volt. Az utóbbi hónapokban zeneszerzőként is bemutatkoztál..- Idén volt Garayjános születésének 200. évfordulója. Erre az alkalomra rendhagyó születésnapot terveztem. A nyár munkával telt, megzenésítettem három Garay verset, és a város támogatásával kiadtam a kottákat egy kis könyvecskében. Az évforduló napján ezek közül kettőnek megtörtént az ősbemutatója is. Az egyik az Ungaresca Consort előadásában a Garay gimnáziumban tartott ünnepi koncerten, a másik kétszer is elhangzott: előbb a könyvtárban, a Garay vándorkiállítás megnyitóján, majd pedig a Garay téren, a város kórusainak közös énekével rézfúvós együttessel és szakadó esővel kísérve.- Az alma nem esik messze a fájától szól a közmondás. Te is a szülői házban szívtad magadba a zene szerete- tét, és gyermekeitek is ezt látták.- Lilla lányunk gitározni tanult Erősné Szőr Márta növendékeként, Péter fiunk pedig Kovács Zsolt tanítványaként előbb tenorkürtön, majd harsonán, később tubán játszott. Mindketten játszottak zenekarban is. Azóta felnőttek, egyetemen tanulnak, és kezdik saját életüket élni.
