Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-11-18 / 42. szám

2012. november 18. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ SZEKSZÁRDI tas4rnap A zene és a régi hangszerek szerelmese SAS ERZSÉBET ROVATA Randevúvendégem a Belvárosi Kávéházban MIKOLA PÉTER. A mérnök végzettségű férfiú tevékenységi körét nehéz röviden összefoglalni. Egy in­ternet szolgáltatónál dolgozik, miközben zenekarban játszik, hangszereket barkácsol, gyűjt, felújít, és nem mellesleg zenét és szöveget ír.- Sokan tüke szekszárdinak gondol­nak, pedig messziről érkeztél..- Ha igazán a régmúltba szeretnék vissza­nyúlni, akkor őseim erdélyi nemesek vol­tak. Jómagam Ózdon születtem, 44 évvel ezelőtt költöztünk Szekszárdra építész- mérnök édesapámmal, mezőgazdász édesanyámmal és két testvéremmel- Általános iskolás korodból milyen emlékeid maradtak?- Kicsit unalmas volt, mert már 4 évesen folyamatosan olvastam és írtam. A leg­jobb matekosok között voltam, első taná­rom Udvari Józsefné, Erzsi néni volt, aki azt tanította: „Ha nem tudjátok, hogy va­lamit hogyan kell megoldani, akkor a jó­zan paraszt eszeteket vegyétek elő.” Ez az­óta is mindig beválik. A Garay János Gim­náziumban érettségiztem fizika szakos osztályban, ahol osztályfőnököm, mate­matika-fizika szakos tanárom Lemle Béláné volt. Az Országos Középiskolai Ta­nulmányi Versenyen ebből a tárgyból si­került első helyezést elérnem, s ezzel be­lépőt szereztem a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára, ahol föld­mérő mérnöki diplomát szereztem.- A zenéhez való vonzódásod mikor az időszakra tehetők az első hangszerbar­kácsolásaim is, amelyek azóta szaporod­tak. A kollégiumi koncertek folyamán megismerkedtem Sárközy Gergellyel és Kobzos Kiss Tamással, akiknek a szemé­lyes példája hatással volt a zenei hobbim folytatására. zetését is elvállaltam, ekkor a harmoni­katanulásba is belekóstoltam. Időköz­ben a német kórus egyesületté alakult, és az idén az én párom lett a Mond­schein Kórus Egyesület elnöke. Jóma­gam a kórus kotta- és webmestere va­gyok önkéntes munkában. ra jól sikerült, hogy 2008-ig minden év­ben megrendeztük, de a résztvevőkből már első évben megalakult az Ungaresca Consort. Az együttes azóta is működik - változó intenzitással és némileg megvál­tozott tagsággal. Többnyire reneszánsz és barokk zenét játszunk, de néha újabb művek, vagy akár népdalok is bekerül­nek a műsorba, mint ahogy a tavalyi ka­rácsonyi koncerten történt, vagy ahogy az előkészítés alatt álló „boros” műsor­ban hallható lesz.- Emlékezetesebb fellépéseitek?Kiket vonz a zenétek?- A legtöbb fellépésünk Tolna megye fal­vaiban, városaiban volt, de a határon kí­vül is adtunk már koncertet, így például Krakkóban, vagy Szlovákia magyar lakta területén, Somorján. Legjobban a temp­lomi koncertjeink szólnak, azok is legin­kább ott, ahol élő egyházi gyülekezet van. Olyankor mi is érezzük a ránk irá­nyuló figyelmet. Szeretjük a kisebb templomokat, ahol képesek vagyunk hanggal megtölteni a teret, annak ellené­re, hogy nem használunk mesterséges hangosítást.- Ebben az esztendőben nem sok ren­kezdődött?- A zene iránti szeretet és tisztelet min­dig ott volt a családban, szüleim fiatalon tagjai voltak az ózdi Kohász Kórusnak. Amikor Ottófi Ernő tanár úr a leendő út­törő zenekarhoz keresett tagokat, beirat­koztam a zeneiskola rézfúvós tanszakára. Id. Véghelyi Miklós tanítványaként na­gyon sokat tanultam, mindjárt a leg­szebb, legnagyobb fúvós hangszeren, a tubán. Egy évre rá, s aztán még sokáig a felnőtt zenekarban is fújtam a basszust. Testvéreim is játszottak a zenekarban, mindketten klarinétoztak. Gimnazista koromban is jártam a zeneiskolába, részt vettem a Magyar Rádió „Verdi és kora” című zenei műveltségi vetélkedőjén. Blázer Júliával és Klézli Jánossal jó csapat voltunk, sikerült közelkerülnünk az ope­ra műfajához, amiért sokat köszönhe­tünk Husek Rezső igazgató úrnak.- Hogy alakult a kapcsolatod a zené­vel az egyetemi évek alatt?- Játszottam a BME szimfonikus zeneka­rában, megtanultam kürtön játszani, s ott kezdtem ismerkedni a furulyával és a gi­tárral is. A sokféle nemzetiségű diáktársa­immal szívesen zenéltem, így pán­sípoltam a bolíviaiakkal, énekeltem a viet­namiakkal, jódliztam a németekkel Erre- A diploma megszerzése után - an­nak ellenére, hogy szüleid visszaköl­töztek Ózdra - Szekszárdot választot­tad, és a zene továbbra is fontos szere­pet kapott az életedben...- Földmérőként kezdtem dolgozni, be­léptem a madrigálkórusba, ahol csodá­latos zeneművek előadásában vehettem részt Jobbágy Valér karnagy irányítása alatt. Közben tubáztam a fúvószenekar­ban, és a német nemzetiségi kórust is megtaláltam, ahol gitáros-jódliénekes- ként szerepeltem. Megismerkedtem „Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenéhez.” (Kodály Zoltán) egy rendkívüli lánnyal Patocskai Évá­val aki azóta életem párja. A családalapí­tás után abba kellett hagynom pár dol­got, de nem sokáig tudtam nyugton ma­radni. 1996-ban megírtam a Kabóca ze­nefüzetet öntevékeny zenetanulóknak, amely a Magyar Elektronikus Könyvtár­ba is bekerült. Fél évre a német kórus ve­- A laikus számára furcsa kombiná­ció a műszaki érdeklődés és a zene iránti ilyen hőfokú rajongás. Te mi­nek tulajdonítod ezt?- Nem ritka jelenség és szerencsés páro­sítás. Egyfelől amit nem találok meg az egyik tevékenységben, azt megtalálom a másikban, másrészt a műszaki szakmák­ban megkövetelt szigorúság, igényesség nagyon hasznos akár a zenei gyakorlás fo­lyamán, akár az alkotómunkában. A hang­szerbarkácsoló hobbihoz pedig különö­sen jól jön egy kis statika, és egy kis geo­metria. Olyan hangszereket készítek, amelyeket nem lehet boltban kapni, illet­ve tönkrement, régi hangszereket élesz­tek újji Újabb hobbim a dalszövegfordí­tás: néhány külföldi szám szövegét már le­fordítottam vagy újraírtam. Egyszer ki­adom ezeket, csak még szeretném gyara­pítani a számukat.- Éppen 12 éves az Ungaresca Con- sortegyüttes, ahonnan tégedalegtöb- ben ismernek. Hogy alakultatok, mi­lyen zenétjátszotok?- Tamási János barátom, akivel régeb­ben a madrigálkórusban szólamtársak voltunk, 2000-ben szólt, hogy Pálfán tar­tanának egy nyári régizenei tábort, vol- na-e kedvem részt venni? A tábor annyi­dezvényen találkozhatott veletek a kö­zönség viszont számodra tartalmas időszak volt. Az utóbbi hónapokban zeneszerzőként is bemutatkoztál..- Idén volt Garayjános születésének 200. évfordulója. Erre az alkalomra rendhagyó születésnapot terveztem. A nyár munká­val telt, megzenésítettem három Garay verset, és a város támogatásával kiadtam a kottákat egy kis könyvecskében. Az év­forduló napján ezek közül kettőnek meg­történt az ősbemutatója is. Az egyik az Ungaresca Consort előadásában a Garay gimnáziumban tartott ünnepi koncerten, a másik kétszer is elhangzott: előbb a könyvtárban, a Garay vándorkiállítás megnyitóján, majd pedig a Garay téren, a város kórusainak közös énekével rézfú­vós együttessel és szakadó esővel kísérve.- Az alma nem esik messze a fájától szól a közmondás. Te is a szülői ház­ban szívtad magadba a zene szerete- tét, és gyermekeitek is ezt látták.- Lilla lányunk gitározni tanult Erősné Szőr Márta növendékeként, Péter fiunk pedig Kovács Zsolt tanítványaként előbb tenorkürtön, majd harsonán, később tu­bán játszott. Mindketten játszottak zene­karban is. Azóta felnőttek, egyetemen ta­nulnak, és kezdik saját életüket élni.

Next

/
Thumbnails
Contents