Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-11-18 / 42. szám

6 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2012. november 18 Visszatekintés a múltba és a jelen új útjai Konferencia a 175 éves óvóképzés tiszteletére a PTE Illyés Gyula Karán „Neveljünk nálunk jobb sarjadékot édes Hazánknak.” A fent idézett szavakkal nyitotta meg Gróf Feste­tics Leo Magyarország és Közép- Európa első „óvóképző és pél­dányintézetét” Tolnán, 1837. októ­ber 7-én. Ezt a mondatot választot­ta mottójául a jogutód, a Pécsi Tu­dományegyetem Illyés Gyula Kara „Hidak és párhuzamok a 175 éves közép-európai és magyarországi óvóképzés történetében” címmel megtartott nívós nemzetközi kon­ferenciájának és emlékülésének. A konferencia főszervezője, dr. Kurucz Ró­zsa CSc főiskolai tanár, dékánhelyettes la­punknak elmondta: Tolna mellett Belacz és Szekszárd is szerette volna, hogy náluk alakuljon meg az első óvóképző. A szek­szárdiak el is mentek egy tanulmányútra 1836-ban az óvóképzés és kisgyermekne- velés terén akkor példát jelentő Skóciába, mégsem ők kapták meg a képzés jogát, mert Festetics Leo időközben felajánlotta tolnai házát erre a célra, és egyesületi inté­zetként ott alapították meg az óvóképzőt. Az intézmény 1843-ig működött Tolnán, majd áthelyezték Pestre. Tolna megyé­ben ezután csak a XX. század közepén, Hő- gyészen jött létre ismét óvóképző. A november 8-9-i konferencia idejére azonban Szekszárd vált a magyarországi óvóképzés központjává. Húsz különböző székhelyű, óvóképzést folytató főiskola és egyetem- köztük három külföldi is-kép­viseltette magát a tudományos tanácskozá­son. Sokrétű előadások hangoztak el a ple­náris programokon, a tolnai emlékülésen és a hét tematikus szekcióban. Tolnán újabb emléktáblát is avattak az egykori óvóképző épületének helyén álló emlék­oszlopon és megkoszorúzták azt. A konferencia előadásainak többsége azt vizsgálta, hogyan ível át, miképp kap­csolódik egymáshoz a múlt és a jelen. „Ez egy történeti konferencia, mégis a jelen­nek szóló üzeneteket hordoz” - tájékozta­tott dr. Kurucz Rózsa. Az óvóképzés nagy­jai alapjaiban már mindent meghatároz­tak a tartalmi kérdéseket illetően, amire a mai képzés támaszkodni tud Az alapítók a reformkor kiemelkedő személyiségei: Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Wargha István, a tolnai óvóképző igazgatója, azu­tán Augusz Antal, Bezerédj István, Feste­tics Leo, Bezerédj Amália, Brunszvik Te­réz, Szentkirályi Móricz, Franz Adolf, F. Schober, Kacskovics Lajos és Csapó Dáni­el voltak. A konferencia első napjának délelőtti plenáris ülésén rangos szakemberek - dr. Dr. Podráczky Judit PhD főiskolai docens tart előadást Podráczkyjudit főiskolai docens, tanszék- vezető (ELTE-TÓK), dr. Pais Ella Regina PhD főiskolai tanár, dékánhelyettes (PTE- PMMIK), dr. Sztanáné dr. Babies Edit PhD főiskolai tanár, dékán (EJF) és dr. Katona György PhD egyetemi docens, dékán (NYME-BPK) - tartottak előadást. Vissza­tekintettek egyrészt az óvóképzés múltjá­ra, másrészt körvonalazták a mai kor meg­változott nevelési igényeit. A program ebéd után kiállításmegnyitóval folytató­dott: dr. Bús Imre PhD főiskolai tanár ve­zetésével a Kar hallgatói generációk játé­kait gyűjtötték össze. A játéktörténeti tár­lat az egyetemista fiatatok saját, illetve szü­leik, nagyszüleik és dédszüleik gyermek­kori játékait mutatta be, illusztrálva a gyer­mekjáték-kultúra folytonosságát és válto­zatosságát. A korok, generációk témáját dolgozta fel a játékokkal együtt bemuta­tott Ilyenek voltak, ilyenek vagyunk című fotópályázat is. Az IGYK hallgatóinak pá­lyamunkáiról a megnyitón dr. Hegedűs Gábor PhD főiskolai tanár beszélt. A délutáni koszorúzást követő tolnai emlékülésen a konferencia résztvevőit dr. Sümegi Zoltán polgármester köszöntöt­te, majd az ünnepi műsort követően Pri­oritások és párhuzamok címmel dr. Ku­rucz Rózsa CSc a múltról, Közép-Európa első óvóképzőjérőL dr. Meskó Norbert PhD főiskolai docens pedig az óvodapeda­gógus-képzés jelenéről, a PTE Illyés Gyu­la Karán folyó tudományos és szakmai munkáról beszélt. A következő napon a jövőnek szóló, jel­képes üzenettel folytatódott a konferen­cia: az IGYK Rákóczi utcai parkjában az év fáját, zselnice-meggyet ültettek a tudomá­nyos ülés résztvevői és a hallgatók, hogy tavasszal elsőként virágozva, lombjával ár­nyat adva, gyümölcsöt érlelve évtizedeken át emlékeztessen a felnövekvő generáci­ókról való gondoskodás fontosságára. A pénteki szekcióülések első előadói a magyar óvóképzés nagyjait mutatták be: Peres Sándort, a kárpátaljai óvodapedagó­gia kiemelkedő alakjait, Burchard- Bélaváry Erzsébetet és az ezerarcú Bene­dek Eleket. A második szekció angol nyel­vű előadásai kitekintést adtak a középeu­rópai óvóképzésre és az óvodapedagógi­ai kutatásokra. A harmadik szekció az ér­tékmegőrzés és az értékteremtés fontos­ságát helyezte a központba az óvóképzés­ben: a néprajz, a természet és az egészség terén. A negyedik a mai „gépkorszak” megváltozott nevelési igényeit gyűjtötte csokorba a kreatív a pedagógus szem­pontjából az 5. szekcióban a különleges nevelési igényekről a tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket segítő módszerekről a fogyatékos gyermekek együttneveléséről kortársaikkal a multikulturalitás proble­matikájáról valamint az idegen nyelvet ok­tató óvodapedagógusok képzéséről mindezek új megoldásairól beszéltek az előadók. A 6. szekcióban az első évek egész életet meghatározó erejéről a gyer­mekkultúráról az óvoda-iskola átmenet­ről a szocializáció és a szülői túlvédés ha­tásairól szóltak az előadók. A hetedik egy „poszterszekció” volt, amelyben több, a tanácskozáson részt vevő képzési hely ki­állította az óvóképzésüket bemutató posz­tereket. Ez az egész óvóképzés teljes tere­pét átívelő tárlat a játéktörténeti és fotóki­állítással együtt keddig volt látható. A PTE IGYK a MagyarTudomány Ünne­pe programsorozatához kapcsolódóan rendezte meg a konferenciát, amelyet Prof. dr. Horváth Béla egyetemi tanár, dé­kán nyitott meg. A tanácskozás védnöke, dr. Hoffmann Rózsa államtitkár meleg han­gú levélben üdvözölte a konferencia részt­vevőit. Dr. Kurucz Rózsa elmondta: a kon­ferencia anyagából a tervek szerint kiad­vány is készül majd Kovács Etelka Kubínyi Tamás járt a Léleképítőn A Léleképítő sorozat november 12-i estjén a népszerű műsorvezető, őstörténet-kuta­tó, az Echo TV korábbi munkatársa, Kubínyi Tamás volt a vendég. A Garay Já­nos Gimnázium dísztermében megtar­tott esemény előadója a médiáról szólva kifejtette: döbbenetes, hogy a magyar át­lagember hat órát néz tévét, hiszen még az USA-ban is csak bizonyos területeken jellemző ilyen kiugróan magas adat. Meg­látása szerint a tévé drog, amely felgyorsít­ja az időérzéket, ezáltal a boldogság állapo­tába helyezi az embert. Véleménye sze­rint neoliberális időszakban élünk, amely a felvilágosodás „forradalmi" korszakának sokadik leszármazott .gyermeke”, s amely Isten fogalmát ugyanúgy tagadja, mint a többi „köztársaság”. „Miután a szovjet gyarmatbirodalmat részlegesen átadták a nyugatnak, napjainkban észre sem vesz- szük, hogy gyermekeink jövőjét esszük meg a nyugati muftiknál vásárolt leszállí­tott árukkal” - fogalmazott Kubínyi. Az őstörténet-kutató nem rejtette véka alá véleményét a tekintetben, hogy a finn­ugor származáselmélet történelemhami­sítás, átverés. Úgy látja, a magyarságnak ősi szerkezetű nyelve van, amely keveset változik. Luthernek 1317 után meg kellett újítania a német nyelvet, miután például a bűn, a megbocsátás nem voltak egyér- telműsítve a németben. A magyar Károlyi Biblia, amely a lutheri nyelvreformmal kö­zel egy időben készült, egyetlenegy nyelv­újítást sem tartalmaz, s még ma is ponto­san értelmezhető a szövege - vázolta fel a különbségeket. A kutató úgy gondolja, a magyarságnak olyan ősvallása volt, amely­ből egyenes út vezetett a kereszténység­hez, s amely az ószövetség nélkül fogadta el Jézust. A magyarok honfoglalás előtti ke­resztény mivoltára példaként a honfogla­lásnál 2-300 évvel korábbi sírleleteket hoz­ta fel, amelyeknek jó része - a lovas temet­kezésre utaló leletanyag mellett - külön­böző keresztény szimbólumokkal (mell­keresztekkel) telített. A Kárpát-medencé­ben sok helyütt a magyar építőművésze­tet tükröző körtemplomok állnak, ame­lyek az Árpád-kor előtti évszázadokra da- tálhatóak. A hivatalos tudomány ugyan­akkor nem fogadja el e korábbi, magyar temptomépítő időszak tényét, amely az ősi, tisztán jézusi kereszténységünkre is bizonyítékként szolgálna - tette hozzá Kubínyi. Jövőnk tekintetében az előadó úgy érzi: minden lehetséges lelki erőnket meg kell mozdítanunk, hogy nemzetünk kitörjön a végtelen apátiából Gyimóthy Levente

Next

/
Thumbnails
Contents