Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-11-04 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2012. november 4. „Egyedül a hit által üdvözülhetünk” A reformáció útnak indulását ünnepelték a szekszárdi evangélikus templomban A Luther Márton kiszögezi 95 tételből álló egyházreformját A reformáció emlékünnepének év­fordulóján, október 31-én este a Luther téri evangélikus templom zsúfolásig megtelt hívőkkel. Az eseményen Sefcsik Zoltán evangé­likus lelkész köszöntötte a megje­lenteket, s mondta el a bevezető imádságokat, majd Karácsonyi Kla­udia idézte fel a 42. zsoltárt. Közel fél évezrede annak, hogy 1517- ben egy Ágoston-rendi szerzetes, Lu­ther Márton a wittenbergi vártemp- lom kapujára kifüggesztette 95 tétel­ből álló egyházreformáló követelését. Új vallást nem akart létrehozni, de né­hány bevett tételt meg akart változtat­ni. Úgy, mint például legyen tilos a bú­csúcédulák árusítása vagy, hogy bűn­bocsánatot csak igaz hittel nyerhe­tünk. Ellenezte, hogy szentek imádása előtérbe került, Jézus személye pedig a háttérbe szorult, s ahogy Lemle Zoltán református lelkipásztor igehirdetés­ében emlékeztetett jézus tiszteletét az emberi okoskodások és a bűnbocsátó tanítások háttérbe szorították. Luther egyik alapvető tételeként az evangéliumot jelölte meg, amely Jézus szövetségét szimbolizálja az emberrel. „Sola fide! Egyedül hit által!” - hívta fel a figyelmet a reformáció kulcsgondolatá­ra Lemle Zoltán, amely kifejezés azt je­lenti, nem elég a jócselekedet. Kizárólag Krisztus érdeméért és az ebben való hit által üdvözülhetünk. Jézus a műit bűne­inek bocsánatát adja, benne erőforrást nyerhetünk a jelenre nézve, ugyanakkor a jövő reménységét is elhozza. Nagy szükség van reményvesztett világunk­ban a Krisztustól kapott jó reménység­re - fogalmazott a lelkipásztor, aki arról is szólt: életünk tele van kihívásokkal, Krisztus segítségével viszont nem egye­dül kell megküzdenünk egy ellenséges világgal szemben. A halottak napja kap­csán Lemle Zoltán megerősítette: Jézus­sal a halál többé nem a vég, hanem elő­játék a megdicsőüléshez. Az istentiszteleten Németh Judit mondta el Túrmezei Erzsébet: A witten­bergi oltárkép előtt című költeményét. „Századok belépnek, kimennek, / te meg­maradsz mindig ilyennek, / ugyanannak és soha másnak, / örök Krisztusra-muta- tásnak.f...) Néha korszerűtlennek látszol ezzel az örök mozdulattaf / De minket más ma sem vigasztal. / Te így vagy ma is - reformátor.” - idézte Luther szellemét a költő. Az eseményen Johann Sebastian Bach Máté passiójából két áriát hallhat­tunk Francsics Ildikó szoprán szólóéne­kével és Lozsányi Tamás orgonajátéká­val, de a felemelő emléknapon a „Teben- ned bíztunk eleitől fogva” kezdetű 90. zsoltár is felcsendült. Gyimóthy Levente „Manapság elfelejtjük, mit köszönhetünk eleinknek” Bíró László püspök a halál megélésének fontosságáról is beszélt „Mától beléptünk abba a hétbe, amelyen figyelmünk azokra irányul, akik előttünk jártak és a béke ál­mát alusszák” - e szavakkal indí­totta az emlékezés perceit Bíró László püspök az október 29-én, hétfőn a belvárosi katolikus temp­lomban a halottakért tartott mi­sén, amelyet Bacsmai László plé­bánossal közösen celebrált halot­tak napja közeledtével. A belvárosi templomi misén Bíró László arról is szólt, hogy minden­szentek és halottak napja a jövőre világít rá. „Látszólag a múltba tekin­tünk, de a sírok szembesítenek bennünket saját halálunkkal is: en­nél fogva ez az ünnep sokkal in­kább a jövőre irányul” - fogalma­zott Bíró püspök. Mit teszünk, ami­kor egy estére ekrsöndesedünk? Is­ten hűségét szemléljük. Bíró László hangsúlyozta: meg kell érni, hogy az ember léte hogyan tűnik át az örökkévalóságba. Egyikünk sem tudhatja, mit élnek át szeretteink földi létük utolsó pillanataiban: az odaáti találkozás és az itteni elszaka­dás pillanatában. Tudni kell, Isten hűséges hozzánk halálunkban is - mondta a püspök. Amikor halotta- inkra emlékezünk, arra az Istenre tekintünk, aki a halál sötét völgyé­ben is vezeti az embert - hívta fel a mise résztvevőinek figyelmét, majd Jeremiás prófétát idézve rávilágí­tott: Isten mindegyikünket szeret­né önmagához vezetni sima ösvé­nyen, hogy el ne essünk. Amikor halottainkért imádkozunk, számon tartjuk őket. Manapság azonban el­vesztettük az összetartozás érzését, s elfelejtjük, mit köszönhetünk ele­inknek! - célzott az emlékezés fon­tosságára. Az örökség - tette hozzá - nem csupán anyagi, hanem lelki, szellemi javakat is jelent, hiszen a bölcsességet is megkaptuk tőlük. Bíró László vallja: életünk egy nagy folyam, amely Istenhez érke­zik. Nincs folyó, amely ne érné el a tengert, s nincs élet, amely ne érné el Istent. A keresztény ember min­dig imádkozott halottaiért, mert tudta, köze van hozzájuk! Halottak napján helyére kerül életünk ab­ban a tekintetben, hogy azt ne érté­keljük túl, ugyanakkor ne becsül­jük alá - véli a püspök. Amikor a le­velek alatt rügy ezik a fa, akkor be­szélünk őszről - kapcsolta már az aktuális őszi időszakhoz megindító gondolatait Bíró László, aki szerint nem csupán a hulló leveleket kell látnunk az őszben, hanem a rügye­ző új és végletes életet. A misét megelőzően a Szekszárd Alsóvárosi Római Katolikus Köz­hasznú Egyesület tagjai az Alsóvá­rosi temetőben, a Baltavári család által felújított temetői kápolna mel­letti keresztnél imádkoztak az el­hunytakért. A misét követően a plébánia Wosinsky Közösségi Há­zában gyűltek össze a hívők, ahol Hladics Károly nyári zarándokúi­ról készített képeinek megtekinté­se után a saját borok és a pogácsa kóstolása után kötetlen beszélge­tésre került sor. Gyimóthy Levente

Next

/
Thumbnails
Contents