Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-10-07 / 36. szám
2012. október 7. ÖNARCKÉP ÉRTÉKKEL SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Egy est, ahol a kívánságok teljesültek Schubert Péter grafikusművész volt a sorozat vendége A Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza „Önarckép értékkel” című sorozatának legutóbbi rendezvényén Schubert Péter grafikus- művésszel és vendégeivel találkozhatott a szép számú közönség. Lehet-e még újat megtudni Schubert Péterről, a kiváló grafikusművészről - tették fel maguknak a kérdést a művelődési ház dísztermében helyet foglalók. Az est azután bebizonyította, hogy milyen felületesen ismerjük még a köz- tiszteletben álló szekszárdiakat is, s mennyi érték, mennyi titok van - jelen esetben - Schubert Péterben. A rendezvényt a meglepetés, a humor, az együtt- lét felhőtlen hangulata, egy meghitt, igazi családias összetartozás érzése lengte be. Az est rendhagyó módon kezdődött, ugyanis elsőként a meglepetésvendégek érkeztek, majd a korábbi forgató- könyv szerint Schubert Péter gyermekkoráról régi fotókon keresztül mesélt. A Villányból származó ősökről, a nagypapa, Schubert József sajtgyáráról, a nagyszülői házról, amely még ma is áll A gyermekkor sötétebb időszakáról, amikor 4 évesen kiköltöztették a családot Mohácsra, édesapjáról, akit elvittek és fél évig nem láthattak. Aztán a tágabb családot kitelepítették Németországba, ők „véletlenül” itt maradtak. Schubert Péter már egészen kicsi gyermekkorától rajzolt. „Mindig ceruza volt a kezemben” - emlékszik vissza, s az ünnepekre mindig olyan ajándékokat kapott, amelyek a rajzhoz kapcsolódtak. Az általános iskola után Pécsett, a Művészeti Gimnáziumban érettségizett. Osztálytársaival a mai napig évente találkoznak, diáktársai közül több tehetséges ember különleges és nagy ívű pályát futott be a világ különböző pontjain. „Fontosak lettünk egymásnak” - mondja Schubert Péter. Édesapja kérésének engedve Pécsen elvégezte a vegyipari és gépész üzemmérnöki főiskolát, de soha nem szerette a szakmáját. A diploma után fél évig vezető beosztásban dolgozott, és a ceruza háttérbe szorult. Inkább verseket írt, színdarabokat, novellákat. Ezekből az írásokból idézett fel néhányat Csötönyi László előadóművész, melynek sikerén maga a szerző is elcsodálkozott: „Egész jók, így, hogy más olvassa fel.” Életének unalmas szakasza, két év sorkatonai szolgálat következett. Azért ebben is volt valami jó, sorsszerű: színjátszó körben játszhatott, a nőszerepekre pedig a laktanyával szembeni dohánygyárban dolgozó lányokat hívták meg. Ott ismert meg egy lányt, akinek a húga, Judit lett Péter nagy szerelme, később társa, három gyermekének édesanyja, s immár kilenc unoka nagymamája. Az esküvői meghívó mérföldkövet jelentett Schubert Péter életében. Annak tervezésekor ismerkedett meg ugyanis Szűcs Nándor nyomdásszal, aki olyan élményszerűen beszélt szakmájáról, hogy az felkeltette Péter érdeklődését. A visszaemlékezés itt félbeszakadt, mert Müller Beáta énekművész Lányi Péter zongorakíséretével elénekelte a „Gyöngyhajú lány” című dalt, amely Judit és Péter nagy kedvence. Schubert Péter életébe tehát „belépett” a nyomda, s akkor derült ki számára, hogy a grafika, s a főiskolán tanult vegyi technika mennyire jól kiegészítik egymást. A fényszedő gépet, amely a szekszárdi nyomdában volt elsőként Magyarországon, sok külföldi szakember megcsodálta. Aztán Schubert Péter egy müncheni tanfolyamot követően a Budapesti Pátria Nyomdába került, majd 10 évig az Állami Nyomdában fényszedést tanított. Közben sokat utaztak Judit asszonnyal, s egyik útjuk során vendégei voltak Gina Lollobrigidának, akiről kiderült, hogy nemcsak színésznek, de fotósnak és szobrásznak is kiváló. A visszaemlékezés ezen részében több, az olasz dívával közös képet mutattak be. Ezt egy „trükkös” film követte: a híres színésznő „magyar hangon” köszöntötte a Schubertéket, és régi jó barátként üzent: újabb találkozásra hívta a házaspárt... Érdekes volt, hogy az est során egyetlen évszám sem hangzott el. Schubert Péter ugyanis nem ezekhez, sokkal inkább az éveket kitöltő értékes, érdekes élményekhez köti a pályáját. Ide tartozik, hogy megalakult a Schubert Grafikai Stúdió, melyet minőségi munkáiért Tótfalusi Kis Miklós- díjjal tüntettek ki. „Ekkor jöttem rá, hogy mekkora hatalma van a médiának. Napokig csörgött a telefon, ismerősök és ismeretlenek hívtak, többek között egy fantasztikus ember, aki a Nyugat nemzedékéből való, s akitől sok történetet hallottam híres írókról, költőkről” - emlékezett vissza a főszereplő. Újabb vendég és barát érkezett: Hegedűs Endre Liszt-díjas zongoraművész, Liszt Ferenc: Szerelmi álmok című művét adta elő. A filmvásznon ezt követően Schubert Péter életének egy másik nagy és meghatározó periódusa következett: a Házas hétvége mozgalom, ahová Farkas Béla atya hívta, ezelőtt két évtizeddel. Feleségével jelenleg az Európa Tanács Házas hétvége vezetői, miközben a jegyes oktatásban is vezető szerepet töltenek be. Újabb meglepetésvendégek következtek: Farkas Béla atya, akit örömmel látott a közönség újra Szek- szárdon, s aki a Házas hétvége kezdeteiről mesélt. A célról, miszerint az embereknek meg kell mutatni, hogy a jó kapcsolatok nem működnek maguktól, azért tenni kell és vissza lehet hozni az érzéseket, amelyek ott vannak a házaspárok szívében, csak le kell „porolni” őket. Ugyanerről a témáról, és a Schubert házaspárral való barátságról beszélt Szakmáry András és Kamilla is. Janó atya Bécsből érkezett, igazi meglepetés volt, mutatva azt, hogy mennyire tiszteli a Schubert házaspár munkáját, amelyet az Európa Tanácsban végeznek. Hegedűs Endre és felesége, Katica Debussy egyik négykezes darabjának előadásával örvendeztették meg barátaikat és a közönséget. Az újabb meglepetésvendég Bacsmai László plébános volt, akinek történetein most is jól szórakozott a publikum. „Azt, hogy most itt lehetek, három Péternek köszönhetem: Pázmány Péternek, Erdő Péternek és Schubert Péternek” - mondta többek között Laci atya. Az utolsó meglepetésvendég pedig Kovács János volt, akitől megtudtuk, hogy Schubert Péter főzni tanul, s ebben is tehetséges. A Venesz-díjas mesterszakács elárulta, hogy Péter legkedvesebb étele a túrós tészta szalonnapörcceÉ cukorral és fügelekvárral. Ebben a pillanatban érkezett meg Baky Péter festőművész, a főszerelő barátja egy letakart tálcával: a fellebbentett terítő alatt éppen a fenti étel pompázott, amelyet a szervezők készítettek Schubert Péternek. Az est zárásaként erre a finomságra hívták meg a közönséget, s persze egy jófajta szekszárdi vörösbor melletti beszélgetésre, anekdotázásra. Sas Erzsébet
