Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-09-23 / 34. szám
2012. szeptember 23. SZEKSZÁRDI Testet,- „Régi motoros vagy” mondják a társaid Mikor kezdődött?- Édesapámtól ered a motorozás iránti szeretetem. Jogosítványt 17 évesen szereztem egy JAWA motorra. Azóta ez már valóban nem hobbi, hanem szenvedély.- Hová vezetett az első utad?- Mindjárt átestem a tűzkeresztségen, mert a friss jogosítványommal és egy barátommal Bulgáriába motoroztunk, ahol tíz napot töltöttünk. Életre szóló élmény volt - Amo szappanért vettünk benzint -, s a motoros túra, a kirándulás az eltelt évtizedek alatt az életem részévé vált.- Mit jelent számodra a motorozás?- Úgy tartjuk, hogy „motor nélkül lehet élni, de nem érdemes”. Volt egy időszaka az életemnek, amikor nem volt motorom. Úgy éreztem, mintha levágták volna a lábam. Most valahogy jobban viselem a hétköznapok gondjait. Van egy társaság, akikhez jó tartozni, akikkel jó együtt lenni. Mi motorosok egyébként is összetartok vagyunk. Ha az úton találkozunk, kéz- zel-lábbal üdvözöljük egymást. Ha egy motorost látunk leállni, a segítségére sietünk, ez az autósokról ritkán mondható el. A hétköznapokban víz- és fűtésszerelői munkát végzek, így aztán a motorozás testileg és lelkileg is felszabadít.- Most milyen motorod van?- Egy 2002-es Yamaha VMAX 1200-as.- Milyen a viszonyod az autósokkal?- Autózni muszáj, számomra munkaeszköz. Teljesen mindegy, hogy milyen, legyen műszakija, legyen benne benzin és guruljon. A motor viszont egészen más...- Baráti társasággal motorozol..- Fiatalon a Garay téren jöttünk össze 20- 25-en, és mentünk a városban egy kört. Nagy feltűnést keltettünk a lakosság és a rendőrök körében MZ, Pannónia, Jawa motorjainkkal. lelket felszabadító motorozás SAS ERZSEBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Nagy Győző és Vízdárné Spirk Judit, akiket egy közös hobbi, a motorozás köt össze. Persze nem a féktelen száguldás, hanem egy testet, lelket felszabadító motoros kirándulás egy baráti közösség tagjaként. Az utóbbi időben sok motoros baleset történt, éppen ezért hallgassuk meg a másik felet, akik nem „sportot űznek” a motorozásból, hanem maximálisan vigyáznak egymásra és a többi közlekedőre. Vízdárné Spirk Judit Nagy Győző- A motoros baráti társaság találkozókra is jár?- Természetesen, rendszeresen járunk motoros találkozókra, itthon és külföldön egyaránt. Az első időben sátras-bográ- csos utak voltak ezek, ma már kényelmesebbek lettünk.- Melyik a számodra legkedvesebb hazai motoros találkozó?- Amit magunk szervezünk Gerjenben. A „Duna Rock” találkozó jövőre ünnepli 5. születésnapját. Általában tíz zenekar játszik, 2-2500 résztvevő látogat el erre a találkozóra, és szerencsére nem csak motorosok.- Kinek adod tovább a motor, a motorozás „ tudományát”, s az élményt, amit nyújt?- Van kinek továbbadni: a lányomnak, fiamnak és az unokámnak. A feleségem is motorozott pár évvel ezelőtt, ma is jön velünk, viszem magammal.- Amikor motoros csapatot látunk, s köztük egy nőt, azért felkapjuk a fejünket..- Vannak női motorosok, viszont elég kevesen ahhoz, hogy valóban feltűnést keltsünk. Volt eset, amikor a lámpánál egy rendőr megállított, mert azt hitte a termetemről, hogy egy fiatal fiű vagyok. Aztán amikor levettem a bukósisakomat, akkor mindjárt „bocsánat hölgyem” lettem.- Hogyan jött a motorozás az igazán nőies fodrász szakma mellé?- A férjem vett nekem egy robogót, mert „megsajnált”, hogy biciklivel jártam dolgozni. Amikor kötelező lett a bukósisak a robogóra is, úgy éreztem, azon a kis motoron nevetségesnek hat. Győző felesége a vendégem volt, s panaszkodtam neki. Akkor volt a mesteremnek- ahogy Győzőt hívom - egy eladó 500-as Hondája, és az üzlet két hajvágás között megköttetett. Győző nemcsak eladta nekem a motort, de meg is tanított vezetni.- Ha már a feleségedet említetted szerinted lehetnek a nők olyan jó motorosok, minta férfiak?- Eleinte voltak közöttünk nők, de mára csak Judit maradt meg. Ő viszont igazán közénk való. „Fiűsítottuk”, s bár nem felejtjük el, hogy nő, de - becsületére legyen mondva - nem várja el a kivételezést.- Gondolom, a különbözeti vizsgát egy szép út is követte...- Méghozzá Görögországba. A jelenlegi csapatból nyolcán jöttek el arra a 12 napos útra. Izgultak értem a fiúk, de nem volt gond. Igazi megmérettetés volt számomra, de megálltam, illetve „megmotoroztam” a helyemet köztük.- Merre jártál a csapattal?- Sok szép helyre eljutottam. A motorozásnak nem az a lényege, hogy mindig nyeregben legyünk, hanem, hogy jól érezzük magunkat a pihenő idők alatt is. Ami szépet látunk, lefotózzuk, s amikor összejövünk, akkor a képeken keresztül újra átéljük az ütőn szerzett élményeket.- Ennyi fiú között egyedüli nőként.. Mit szólt mindehhez a férjed?- Nagyon sokat köszönhetek neki. Három fiúgyermeket felnevelni, a szakmámat mesteri fokon művelni, és ilyen hobbival élni csak az ő segítségével sikerülhet. Mielőtt útnak indulunk, a férjem mindig átnézi a motort, s bár nem mondja és nem mutatja, tudom, hogy titkon izgul értem.- Számodra mit jelent amikorfelveszed a csinos bőrruhádat s ráülsz a motorodra?- Kijövök egy zárt világból, teljes kikapcsolódás, bizsergés, levegő, szél, napsütés, s bár elcsépelt szó: a szabadság érzése. Amikor elhangzik a vezényszó Zsók Laci szájából, hogy „lóra", akkor minden gondot magam mögött hagyok.- Ki a csapatotok vezetője?- Tallér Márton, a legrégebbi tag. Ő szervezi és tervezi meg az útjainkat: az útvonalat, a szállásokat, az időpontokat, amiért a csapat nagyon hálás neki.- Édesanya vagy. Sosem féltét hogy három gyerek vár otthon?- A félelem lebénítana, ezt megtanultam Győzőtől, és a nehezebb pályákon mindig az ő jó tanácsai jutnak eszembe. Nehéz szakaszok után, és szinte minden úton édesapám jár a fejemben, hogy ő biztosan büszke lenne rám.- Gondolom, a fiaid is azok?- Igen, nagyon büszkék rám, s miután fiús család vagyunk - a négy unokámból három fiú -, biztos, hogy lesz közöttük, aki majd követi a példámat.
