Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-09-23 / 34. szám
2012. szeptember 23. „A bor a művészet maga” Szekszárd város díszpolgára: Vida Péter borász A megyeszékhely közgyűlése idén januárban határozott arról, hogy „Az év bortermelője” díjat elnyert szekszárdi borászoknak alanyi jogon dukál a díszpolgári cím. A legjelentősebb hazai szakmai elismerést kiérdemlő Vesztergombi Ferenc (1993), Takler Ferenc (2004) és Vida Péter (2011) az augusztus 20-i nemzeti ünnepen vehette át a legmagasabb városi kitüntetést. Szekszárd új díszpolgárait bemutató sorozatunk harmadik részében Vida Péterrel beszélgettünk.- A szekszárdi borászok sikertörténetei általában úgy kezdődnek, hogy „a család már generációkra vissza- | menően foglalkozott szőlővel”. Önnek - viszont nem voltak ilyen gyökeret | 1- Csornáról származom, kisgyerek ko- í romban, 1964-ben kerültem Szekszárd- í ra. A családunkban senki nem foglalkozott szőlővel, borral - édesanyám tanító, édesapám pénzügyőrtiszt volt.- Mi indította el a pályán?- Egy barátom megmutatta a présházukat: a pincében három 500 literes hordó állt. Gondoltam is: ezek nem normálisak, ennyi bort megisznak? A pincéből kilépve azonban történt valami: a tanyát egy öreg kadarkaültetvény vette körül, és én nem szőlőtőkéket láttam rajta, hanem feketébe öltözött öregasszonyokat, akik az ég felé tartják a karjaikat, és zokognak. Egy elhanyagolt ültetvényben gyertyatartók meredeztek az ég felé. Ez a kép nagyon megragadott. Ez volt az első komoly pecsét rajtam. A második, hogy apám vásárolt 600 négyszögöl szőlőt, hogy a három itthon maradt gyerek megtanuljon dolgozni. A hetvenes évek elején, amikor a szövetkezetek mellett először nevezhettek egyszerű halandók is borversenyre, én apám nevén beneveztem az első kadarka boromat. Apám az újságból tudta meg, hogy „Vida Sándoré lett a megye legjobb kadarkája”. Szigorú ember volt, de akkor elérzékenyülve azt mondta: meglásd fiam, a Jóisten meghálálja ezt.- Hol tanulta a szakmát?- A középiskolában szőlész-borász képzésre jártam, ahol olyan kiváló tanár egyéniségek egyengették az utamat, mint Imreh László és Jantner József. Diplomát a debreceni egyetem öntözés és meliorációs szakán szereztem, majd az Aranyfürt Szövetkezetben dolgoztam ag- ronómusként, növénytermesztési ágazatvezetőként. Húsz év után, 1995-ben döntöttem az önállóság mellett. Addigra persze már felépítettük egy családi gazdaság alapjait. A kezdeti 1,4 hektár szőlő- terület háromszorosára nőtt. Túl voltunk már több kiváló évjáraton, az első palackos borainkat (chardonnay, mer- lot) pedig 1998-ban töltöttük le. Az ezt követő tíz évben kőkemény munkával szorgalommal és lemondással többre vittem, mint azelőtt két évtized alatt.- Mi jellemzi ma a Vida családi pincészetet?- A birtok az évek alatt folyamatosan nőtt, ma 20 hektáron gazdálkodunk. Én sohasem akartam a mennyiséggel megváltani a világot, sokkal inkább a minőséggel szeretnék mosolyt csalni az emberek arcára. A minőségi gyümölcshöz új, korszerű telepítések kellenek, ebben hiszek, nem a korlátlan terjeszkedésben. Én név szerint akarom szólítani a tőkéket.- A családnévből mára külföldön is jól csengő márkanév lett Arspoeticája is így szól: „a bor semmihez nem hasonlítható Isteni csoda, az élet tnaga”. Szerepet szán a művészetnek a borkészítésben és -fogyasztásban?- A bor a művészet maga. Képzeljék el, hogy nem bor van a poharukban, hanem zenét hallgatnak. Ha a zenekar megszólal, annak harmóniában kell lennie. A bor éppen ilyen. Akkor lesz nagy léptékű, amikor minden a helyén van, nem telepedhet rá egyik alkotórész sem a másikra. Az igazi harmónia az, amikor találkozom egy borral, és eggyé válók vele.- Egyik kedvenc bora az öreg tőkék kadarkája. Miért?- A kadarka Szekszárd nagyon fontos bora. A fdoxérajárvány után jelentős területen csak itt telepítették újra. Nagyon öreg ültetvények vannak, egy 90 éves tőke elé le kell térdelni, ott van a nagyapja az embernek. A bora finom, kecses, különleges csoda El lehet tenni akár 5-10 évre is, és megjelennek benne a finom fűszerek. Gasztronómiai telitalálat, halászlé, harcsapaprikás mellé (is) kiváló. Kedvencem még a mertot és kékfrankos is. Utóbbi igazi Jolly Joker Szekszárdon akár rozénak, akár könnyed vörösnek készítjük el, de valamely házasítás, például egy bikavér kiváló alapja is lehet. A jól bevált fajtaszerkezet mellett az egyre melegebb időjárás miatt el kell gondolkodnunk azon, hogy egyes mediterrán szőlőfajtákat is kipróbáljunk.- Több rangos nemzetközi versenyen is kiválóan szerepeltek a borát Mit hoznak az eredmények külföldön?- Ha Franciaországban jó eredményt ér el egy borász, a pince összes borát megveszik. Magyarországon gyakran még hírértéke sincs, de ez biztosan változni fog. A magyar bornak külföldön nincs értéke, de mi megtesszük a magunkét. A legtávolabbi pont Új-Zéland, ahová eljutottak a boraink, de Európa több országán túl Japánba és Hongkongba is szállítottunk. Az éves 100 ezres palackszám mintegy 6 százaléka kerül az országhatáron túlra.- A szekszárdi borvidék kezd újra divatba jönni...- Inkább azt mondanám, már divatba jött. Egészen komoly évjáratok bizonyították, milyen hatalmas lehetőség van Szekszárdban. Hazai és nemzetközi sikerek segítették újra népszerűvé tenni a borainkat, amelyek a talaj és a szekszárdi völgyek mikroklímája miatt igazán egyediek. A város is kezdi észrevenni, micsoda turisztikai vonzereje van a bornak. Komolyan hiszem, hogy elképesztő lehetőségek birtokában vagyunk. Szerintem a Szekszárdi Szüreti Napok az ország legjobb boros fesztiválja. Lehetne akár kétszer is egy évben...- Ki viszi tovább a családi borászatot?- Abban, hogy idáig eljutottam, nagy on nagy szerepe van feleségemnek, Áginak aki amellett, hogy összefogja a családot, a mindennapi irodai munkákat és vendéglátást is koordinálja Gyermekeink közül fiam, Péter dolgozik jelenleg a cégben. Kata idén végzett jogászként, bor- fesztiválokon mindig számíthatunk rá. Zsuzsa pedig a közgazdasági egyetemre jár, s emellett tavaly végzett a pécsi egyetem szőlész-borász képzésén. Annak örülnék, ha azt csinálnák, amit igazán szeretnek. A születése pillanatában mindenkiben el van vetve egy mag, a szülőnek, tanítónak egy dolga van: ezt a magot észre venni, és nevelni.- Ön jó példávaljár elöl, hiszen négy évtizedes munkásságát a szakma mellett Szekszárd városa is elismerte.- Az “Év bortermelője” díj mellett a díszpolgári cím olyan fajta megbecsülés, sze- retet-nyilvánítás, amelyre Magyarországon a borász társadalomban még nem volt példa. Rendkívül megtisztelő, fantasztikus érzés, ugyanakkor kötelességet is ró ránk, kitüntetettekre: továbbra is erőnk szerint segitsük a borvidék, s ezen keresztül Szekszárd város felemelkedését. F. L.
