Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-09-09 / 32. szám
I 2012. szeptember 9. INTERJÚ , SZEKSZÁRDI tasAir B „Évről évre minőséget kell a palackba tölteni” Szekszárd város díszpolgára: Takler Ferenc borász A megyeszékhely közgyűlése idén januárban határozott arról, hogy „Az év bortermelője” díjat elnyert szekszárdi borászoknak alanyi jogon dukál a díszpolgári cím. A legjelentősebb hazai szakmai elismerést kiérdemlő Vesztergombi Ferenc (1993), Takler Ferenc (2004) és Vida Péter (2011) az augusztus 20-i nemzeti ünnepen vehette át a legmagasabb városi kitüntetést. Szekszárd új díszpolgárait bemutató sorozatunk második részében Takler Ferenccel beszélgettünk.- A Takler családban is régi hagyománya van a borkészítésnek...- Családunk kilenc generáció óta foglalkozik földműveléssel, apáról fiúra öröklődik a szőlővel és borral való foglalatosság. Én is már kisgyermekként magamba szívtam az illatát ennek a különleges világnak. A bátyámnak és nekem is volt egy-egy 500 négyszögöles területünk, így mire 1969-ben végeztem Pécsen a gépipariban, már túl voltam az első saját szüreten.- Vagyis egyenes út vezetett a borászathoz.- Amióta 1972-ben leszereltem a katonaságtól, teljes erővel a családi birtok újbóli felvirágoztatásáért dolgoztam. Az '50-es évektől folyamatosan vették el, sajátították ki szőlőterületeinket minden ellentételezés nélkül A kegyelemdöfést 1978-ban a családi házunk és hozzá tartozó komoly belméretű pincénk kisajátítás jogcímen történő elvétele, lebontása jelentette. A mai Ybl utcában fekvő szőlőt 1964-ben közvetlenül a szüret előtt dózerolták el Az iskolából hazafelé tartva láttam meg az értelmetlen rombolást: a hegyekben álló, gyümölcstől roskadozó tőkéket. A rendszerváltozást követően egy éven át harcoltam érte, végül 1993- ban 1600 forint kárpótlást kaptam. Fel sem vettem a postán...- Mekkora lépésekkel haladt a birtok újjáépítése?- A kezdetben mintegy 1,2 hektáros, fele-fele arányban fehér és kékszőlővel betelepített területeinken a bátyámmal közösen gazdálkodtunk. Sok mindent magunknak kellett megtapasztalnunk, kitalálnunk. A 19’96-ban palackoztunk először. A mintegy négyezer üvegbe kékfrankos, kadarka és bikavér került. Minden nyereséget visszaforgattunk a családi vállalkozásba, de banki hitelekből is bővítettük a birtokot, fejlesztettük a technológiát. Ma már több mint 60 hektáron gazdálkodunk a borvidék kiemelkedő dűlőiben.- A fiai mióta segítik a munkáját?- Amikor 1988-ban Bátán bérmunkában műveltem szőlőt, már elkísértek a fiaim. András akkor 12, Ferenc pedig 9 éves volt. Finoman terelgettem őket erre a pályára, s 1 ma előbbi a céget és a marketinget, utóbbi a szőlő- és pincemunkákat irányítja a vállalkozásban.- Mi jellemző a Takler borokra?- A szigorú hozamkorlátozás és a teljesen beérett szőlő mellett a különböző dűlők egyedi fekvéseinek, helyenként változatos talajszerkezetének ötvözete teszi izgalmassá boraink ízvilágát. A prémium minőséget jelentő dűlőszelektált borokat csak kitűnő évjáratokban készítjük.- A pince kiváló borait hamar meg kedvelték a fogyasztók, és a szakma sem késlekedett sokáig elismerni a munkáját..- A hazai és nemzetközi sikerek megerősítettek bennünket, hogy jó úton járunk. A Magyar Borakadémia 2004-ben megtisztelt „Az év bortermelője" címmel, amely természetesen újabb lendületet adott a családi vállalkozásnak. A díj azonban kötelez: nekünk évről évre minőséget kell a palackba tölteni.- Termékeik számos európai és tengerentúli országba is eljutnak. Milyenek a nemzetközi tapasztalatok?- A teljes mennyiség, vagyis az évi mintegy 600 ezer palack mindösz- sze 7-8 százaléka kerül exporta, s bizony a kép igen vegyes. Régi, jól működő kapcsolatok mellett sok esetben saját kárunkon tanultuk meg, hogy ingoványos terület a nemzetközi borkereskedelem. A távol-keleti piacokban nagy lehetőség rejlik, de egyelőre ez is elég képlékeny... Szerencsére idehaza megbecsülnek bennünket, főleg a rosé és az alsóközép kategóriás boraink népszerűek. Készítenénk mi több válogatást is, de a fizetőképes kereslet hiánya egyre inkább beszűkíti a prémium borok piacát. Azért persze próbálkozunk, dolgozunk tovább, hiszen ez az életünk.- Az amúgy is impozáns decsi-szőlő- hegyi birtok továbbfejlődik...- Az egy éve átadott látványpince után újabb nagy fába vágtuk a fejszénket: 50 százalékos EU-s támogatással jövő év tavaszára készül el nagyobb csoportok, konferenciák fogadására is alkalmas pinceéttermünk a hozzá tartozó mediterrán terasszal, egy múzeumot magában foglaló tájház, valamint egy logisztikai épület. Az ágazatot érintő gondok leküzdésére előremenekülünk, így a közeljövőben újabb szobák és kisebb wellness építésével szeretnénk több napra itt tartani a vendégeinket. A „délvidék” pincészeteinek ösz- szefogásával egy közel 7 kilométeres kerékpárutat is tervezünk.- Akad-e kedvenc bor, vagy évjárat?- A 2011-es mindenképpen kiemelkedő, az eddigi legjobb évjáratnak tartom. A fajták közül a kékfrankosban látom a legnagyobb lehetőséget. A szekszárdi borvidéket is sújtó szélsőséges időjárásnak ez a fajta tud a leginkább ellenállni, jó évjáratokban viszont kiemelkedő, nemzetközi szinten is különleges bort ad.- A sok rangos díj között mit jelent önnek a díszpolgári cím?- A legfontosabb, amit életemben kaptam, rendkívül megtisztelő. Az elismerés amúgy akkor esik a legjobban, ha a szűkebb környezetből érkezik. Borásztársaimmal együtt hosszú utat jártunk be, nagy munka van mögöttünk. Most Szekszárd ismét népszerű, és jó esély van rá, hogy a borvidék hamarosan az őt megillető helyre kerüljön. Van benne lehetőség bőven, az új generációban pedig elég lendület. F. L
