Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-09-09 / 32. szám

I 2012. szeptember 9. INTERJÚ , SZEKSZÁRDI tasAir B „Évről évre minőséget kell a palackba tölteni” Szekszárd város díszpolgára: Takler Ferenc borász A megyeszékhely közgyűlése idén januárban határozott arról, hogy „Az év bortermelője” díjat elnyert szekszárdi borászoknak alanyi jo­gon dukál a díszpolgári cím. A leg­jelentősebb hazai szakmai elisme­rést kiérdemlő Vesztergombi Fe­renc (1993), Takler Ferenc (2004) és Vida Péter (2011) az augusztus 20-i nemzeti ünnepen vehette át a legmagasabb városi kitüntetést. Szekszárd új díszpolgárait bemuta­tó sorozatunk második részében Takler Ferenccel beszélgettünk.- A Takler családban is régi hagyo­mánya van a borkészítésnek...- Családunk kilenc generáció óta foglalkozik földműveléssel, apáról fi­úra öröklődik a szőlővel és borral való foglalatosság. Én is már kisgyer­mekként magamba szívtam az illatát ennek a különleges világnak. A bá­tyámnak és nekem is volt egy-egy 500 négyszögöles területünk, így mire 1969-ben végeztem Pécsen a gépipariban, már túl voltam az első saját szüreten.- Vagyis egyenes út vezetett a borá­szathoz.- Amióta 1972-ben leszereltem a ka­tonaságtól, teljes erővel a családi bir­tok újbóli felvirágoztatásáért dolgoz­tam. Az '50-es évektől folyamatosan vették el, sajátították ki szőlőterüle­teinket minden ellentételezés nél­kül A kegyelemdöfést 1978-ban a családi házunk és hozzá tartozó ko­moly belméretű pincénk kisajátítás jogcímen történő elvétele, lebontá­sa jelentette. A mai Ybl utcában fek­vő szőlőt 1964-ben közvetlenül a szüret előtt dózerolták el Az iskolá­ból hazafelé tartva láttam meg az ér­telmetlen rombolást: a hegyekben álló, gyümölcstől roskadozó tőkéket. A rendszerváltozást követően egy éven át harcoltam érte, végül 1993- ban 1600 forint kárpótlást kaptam. Fel sem vettem a postán...- Mekkora lépésekkel haladt a bir­tok újjáépítése?- A kezdetben mintegy 1,2 hektáros, fele-fele arányban fehér és kékszőlő­vel betelepített területeinken a bá­tyámmal közösen gazdálkodtunk. Sok mindent magunknak kellett megtapasztalnunk, kitalálnunk. A 19’96-ban palackoztunk először. A mintegy négyezer üvegbe kékfran­kos, kadarka és bikavér került. Min­den nyereséget visszaforgattunk a családi vállalkozásba, de banki hite­lekből is bővítettük a birtokot, fejlesz­tettük a technológiát. Ma már több mint 60 hektáron gazdálkodunk a borvidék kiemelkedő dűlőiben.- A fiai mióta segítik a munkáját?- Amikor 1988-ban Bátán bérmunkában műveltem szőlőt, már elkísértek a fi­aim. András akkor 12, Fe­renc pedig 9 éves volt. Fi­noman terelgettem őket erre a pályára, s 1 ma előbbi a céget és a marketinget, utóbbi a szőlő- és pincemun­kákat irányítja a vállal­kozásban.- Mi jellemző a Takler borokra?- A szigorú hozam­korlátozás és a telje­sen beérett szőlő mel­lett a különböző dű­lők egyedi fekvéseinek, helyenként változatos talajszerkezetének ötvö­zete teszi izgalmassá boraink ízvilá­gát. A prémium minőséget jelentő dűlőszelektált borokat csak kitűnő évjáratokban készítjük.- A pince kiváló borait hamar meg kedvelték a fogyasztók, és a szakma sem késlekedett sokáig elismerni a munkáját..- A hazai és nemzetközi sikerek megerősítettek bennünket, hogy jó úton járunk. A Magyar Borakadémia 2004-ben megtisztelt „Az év borter­melője" címmel, amely természete­sen újabb lendületet adott a családi vállalkozásnak. A díj azonban köte­lez: nekünk évről évre minőséget kell a palackba tölteni.- Termékeik számos európai és ten­gerentúli országba is eljutnak. Mi­lyenek a nemzetközi tapasztalatok?- A teljes mennyiség, vagyis az évi mintegy 600 ezer palack mindösz- sze 7-8 százaléka kerül exporta, s bi­zony a kép igen vegyes. Régi, jól mű­ködő kapcsolatok mellett sok eset­ben saját kárunkon tanultuk meg, hogy ingoványos terület a nemzet­közi borkereskedelem. A távol-keleti piacokban nagy lehetőség rejlik, de egyelőre ez is elég képlékeny... Sze­rencsére idehaza megbecsülnek bennünket, főleg a rosé és az alsó­közép kategóriás boraink népszerű­ek. Készítenénk mi több válogatást is, de a fizetőképes kereslet hiánya egyre inkább beszűkíti a prémium borok piacát. Azért persze próbál­kozunk, dolgozunk tovább, hiszen ez az életünk.- Az amúgy is impozáns decsi-szőlő- hegyi birtok továbbfejlődik...- Az egy éve átadott látványpince után újabb nagy fába vágtuk a fej­szénket: 50 százalékos EU-s támoga­tással jövő év tavaszára készül el na­gyobb csoportok, konferenciák fo­gadására is alkalmas pinceétter­münk a hozzá tartozó mediterrán te­rasszal, egy múzeumot magában fog­laló tájház, valamint egy logisztikai épület. Az ágazatot érintő gondok le­küzdésére előremenekülünk, így a közeljövőben újabb szobák és ki­sebb wellness építésével szeretnénk több napra itt tartani a vendégein­ket. A „délvidék” pincészeteinek ösz- szefogásával egy közel 7 kilométeres kerékpárutat is tervezünk.- Akad-e kedvenc bor, vagy évjárat?- A 2011-es mindenképpen kiemel­kedő, az eddigi legjobb évjáratnak tartom. A fajták közül a kékfrankos­ban látom a legnagyobb lehetőséget. A szekszárdi borvidéket is sújtó szél­sőséges időjárásnak ez a fajta tud a leginkább ellenállni, jó évjáratokban viszont kiemelkedő, nemzetközi szinten is különleges bort ad.- A sok rangos díj között mit jelent önnek a díszpolgári cím?- A legfontosabb, amit életemben kaptam, rendkívül megtisztelő. Az elismerés amúgy akkor esik a legjob­ban, ha a szűkebb környezetből ér­kezik. Borásztársaimmal együtt hosszú utat jártunk be, nagy munka van mögöttünk. Most Szekszárd is­mét népszerű, és jó esély van rá, hogy a borvidék hamarosan az őt megillető helyre kerüljön. Van ben­ne lehetőség bőven, az új generáció­ban pedig elég lendület. F. L

Next

/
Thumbnails
Contents