Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-08-26 / 30. szám
10 , SZEKSZÁRDI VASARMP IRODALOM 2012. augusztus 26. 200 éve született Garay János /3. A szülői ház. Pécsi diákévek. Egyetemi tanulmányok. „Csatár”. Kétszáz esztendeje lesz idén, hogy 1812. október 10-én Szekszárdon megszületett Gáray János. A jeles költőről Jeney János piarista tanulmányt írt a Palaestra Cala- sanctiana - A piaristák doktori értekezései az 1932. évtől című sorozat 1. számában 1932-ben. Jeney János munkájából számos fontos adatot és érdekességet megtudhatunk Garay családjáról, diákéveiről, házasságáról, munkásságáról. A kötetből most további részleteket közlünk. Együtt lakott Mehrverthtel, aki már akkor megjövendölte, hogy földije egykor kitűnő helyet fog hazai költészetünk egén elfoglalni. Úgy is lett. Nagyon szerették egymást és barátságukat semmisem zavarta meg, bár, ha valamiről vitatkoztak és Garay érezte, hogy igaza van, személyeskedés nélkül ugyan, de teljes határozottsággal mondta ki a meggyőződését. Túlságos őszinteségére vonatkozólag ezt jegyezte fel róla Mehrwerth mint jellemző esetet. „Garay medicus akart lenni. Midőn 1829. évi aug. hóban a hittanból Fehér György országos tanfelügyelő K ...hitta ni igazgató és P...hittantanár előtt vi zsgálatot tett s azon thesist húzta: melyek azon bűnök, melyek elkövetése által embertársaink ellen vétkezünk, Mu- ki (Garay) a hittanár praelectiója szerint oldván meg a kérdést, a többek közt azt is felsorolta, hogy vétkeznek az Már ha aztán bor: legyen bor, Hegyi bor, ne szilvalé! Még a vízből is csak az a jó, Mely hegyekből zúg elé! A lapályra béka menjen, Igya meg bűzös tavát; Hegyre hág fel a szegszárdi, Onnan hozza tűzborát. Mint a legszebb kék leányszem, Mint a nyájas, őszi ég, A szegszárdi szőlőfürtnek Szeme olyan tiszta kék; S hogyha már szőlőkorában Ily varázsjátékot űz: Hogy ne volna hát borában Hogy ne volna égi tűz! Töltsd pohárba, és csodát látsz! Színe mint a bikavér, S mégis a gyöngy, mely belőle Fölragyog, mint hó, fehér. És a tőke, melyen termett orvosok midőn betegségeket kívánnak embertársaikra, hogy annál inkább pénzelhessenek. Persze, hogy erre a három pap igen bólintott. Muki aztán oly példát is hozott fel, amelyet a hittanár praelectióiban sohasem említett, hogy t. i. vétkeznek a papok is, midőn híveik halálát kívánják azért, hogy minél több stólát kaphassanak. No erre aztán egyik sem bólintott igent.” A gimnázium alsóbb osztályaiban semmiféle szükséget nem szenvedett, mert szülei bőségesen ellátták minden jóval Később azonban ez a jólét megváltozott. Édesapját ugyanis, akire az árvaszéki vagyon kezelését bízták, hosszadalmas és bonyolult pörbe keverték, amelyre egész kis vagyonkája ráment, úgyhogy szinte csak a becsülete maradt meg Pedig amint később a tények is igazolták, Garaynál becsületesebb kezelője sohasem volt az árvaszéki vagyonnak. Szerencsétlenségének saját jószívűsége volt az oka, amellyel a hálátlan emberek gáládul visszaéltek. Hyen körülmények között a kis Garay alsóbb osztályos tanulókat volt kénytelen instruálni, hogy megélhetését biztosíthassa Ez a külön munka nagyon is igénybevette a fiatal diák idejét, de azért még mindig maradt ideje arra is, hogy iskolai stúdiumait is elvégezhesse. Az önképzésről sem feledkezett meg. Erre használta fel a szabadidők és a meleg nyári esték üres óráit. Szeretettel forgatta kedvenc klasszikus költőit: Nemde, oly zöld, mint a rét? Hol leled föl szebben együtt Szép hazánk háromszínét? Ha sűrűn tölt a szegszárdi, Hát ne bánja senki se! Mert hazája színeivel Honszerelmét szíjjá be! Ha szegszárdi borral élne Minden ember, mint te s én; Nem rágódnék annyi hernyó Nemzetünk szent törzsökén. Már apáink ős korában Hét országra szólt e bor Mert különben hegytövén nem Épült volna kolostor... Béla a dicső király is Itt szűrt legjobb borokat, Kit ma még minden tavasszal Minden tőke megsirat. Vergilius, Ovidius és Horatius verseit. A magyar költők közül különösen Virág őe- nedeket, Kisfaludy Sándort, Rajnis Józsefet és Vörösmartyt kedvelte. A költészet iránti szeretete már pécsi diákkorában kitűnt. A kor nevelési irányának megfelelően ugyanis a tanulók latin és görög feladataiban a verses dolgozatok nagy szerepet játszottak; egy és ugyanazon témát három-négyféle versformában kellett kidolgozniok. Az ily verses dolgozatokra különösen egyik tanára, Hegyi Péter fordított nagy gondot. Garayt nemcsak tanárai, de társai is igen tehetséges költőnek tartották. Költői hírneve azonban ekkor még csak az iskolai dolgozatokra terjedt ki. Titkos költői működéséről szülein kívül senki sem tudott. Költői ambíciója különösen akkor erősödött meg, amikor megismerte Vörösmarty Zalán futásá-t és Kisfaludy Sándor Himfy-jét. Kitörő lelkesedéssel vette kezébe az első nagy nemzeti eposzt és elhatározta, hogy most már nem Kazinczyt és Kölcseyt, hanem Vörösmartyt választja mesteréül. Ettőlfogva valóságos szenvedéllyel kezd verselni. A hatodik osztályban már any- nyira vitte, hogy társai csak „a poéta” néven emlegették. Ekkor jelent meg nyomtatásban első nyilvános verse: Emlékáldozat, amelyet társai közköltségen nyomattak ki és nyújtottak át búcsúzóul szeretett tanáruknak. Béla király idejében Még magyar volt a magyar; Most ezerfelé szakadva, Tudja isten mit akar! Még a bort sem issza most úgy, Mint az ősök idején; Sört iszik vagy kávélével Töltözik most ifjú, vén. De borunkhoz hűk vagyunk mi, S hűk legyünk szegszárdiak! Míg fölöttünk e mosolygó Sorhegyek virítanak, Melyeket ha csúcsra szednénk, Égig érne Bartinánk S mi az égi csillagokkal Poharat koccintanánk. Ide hát, te bazsarózsa! Poharunkba, bikavér! Hadd igyuk az áldomást meg, Garay János: Szegzárdi bordal (1846) Házassága A hatodik osztály elvégzése után, minthogy a papi pálya iránt kevés hajlandóságot érzett, elhagyta gyermekreményeinek és bánatinak tanyáját, Pécset, és a bölcsészeti tanfolyam végzésére Pestre költözött 1829-ben. A nyári vakációban még Szekszárdon tartózkodott. Kedvvel barangolta be a város történelmi emlékeiben gazdag vidékét, ahol nemcsak a lakosság, hanem a várost körülvevő hegycsúcsok várromjai is csodás regéket zengedez- tek a római világról, a tatár pusztításáról és a török háborúkról. Áhitatos merengéssel gondolt vissza a régmúlt idők hőseire és már e csodás hagyományok s bűbájos regék hatása alatt megfogam- zott benne az a gondolat, hogy mint Virág Benedek, ő is egyike lesz azoknak, kik „a nemzeti lélek tüzes ébresztői’’ megtisztelő cimet nyerték eL Édesanyjának érdekfeszitő meséi szintén fejlesztették benne a letűnt korok eseményei iránti érzéket. Többszörösen tapasztalt tény, hogy az ember jellemének, tehetségének, életfelfogásának kijegecesedésére döntő hatást gyakorolnak a családi kör és az iskolai évek benyomásai. Isten ajándékain kívül amott az adott kincseket raktározza el, itt a szerezhető értékeket gyűjtögeti. Az ember ezekből az adott és szerzett kincsekből szedegeti apránként a mindennapi élethez szükséges szellemi értékeket. (Folytatjuk.) Legelőbb is magadér! Jó barátért másod ízben, Szép leányért azután, Ki e háromért nem érez, Kutyafejű, vad pogány! S most le, társak, a kalappal, Végre hagytuk a javát: Isten éltesse hazánkat A dicső magyar hazát, Melybe mint gyűrűbe minden Hazafit befoglalunk, Folyjon érte, hogy ha vér kell! Mint foly érte itt borunk. Folyjon a bor, folyjon a vér, Hol dicsőség folynia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Még elég hazafia! Volt, van és leszen Szegszárdnak Míg le nem dűl Bartina, Mellyel honját felköszöntse, Egy pohárka jó bora.
