Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-08-19 / 29. szám
1 1 2012. augusztus 19. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! , szehszArdí VA§4RK4P Az adjunktus úr miért ér rá? Dr. Zsigmond Árpád: „A mozgás a testi és lelki épülést egyaránt szolgálja” Kovács Gábor muzsikus javaslatára dr. Zsigmond Árpád kardiológus szakorvossal, a megyei kórház szívultrahang laboratóriumának vezetőjével beszélgettünk. Az ajánlott témakör elsősorban a sportolás volt: korábban az adjunktus és családja a kemény kerékpározást preferálta, ezt jó ideje a hosszútávfutás váltotta fel. A beszélgetés előtt egy megfigyelés: városunk nem túl nagy, legtöbben ismerjük egymást, az orvosokat pedig szinte mindenki. Én évek óta egyetlen negatív megjegyzést nem hallottam Zsigmond doktorról, akit „Zsigmondárpiként” emlegetnek szeretettel, tisztelettel. Orvosként, emberként egyaránt.- Pécsen születtem 1961-ben, majd Tolnán, később Simontornyán telepedtünk le. A költözködések indoka, hogy mindkét szülőm pedagógus. Édesanyám negyven esztendőn át igazgatta a simon- tornyai iskolát. Édesapám sajnos korán meghalt. A gimnáziumot Bonyhádon végeztem a Petőfiben, onnan a jó ismeretségünk Kovács Gáborral. A matematikafizika terén hagyományosan kiemelkedő középiskola, mondhatni, megkönnyítette bejutásomat a pécsi orvosi egyetemre. A fizika mellett biológiából kellett felvételizni. Ebben is szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen a legjobb biológia- tanár, dr. Horváthné Papp Ibolya „hajtott” bennünket - nagyon jó módszert alkalmazva.- Evidens volt, hogy orvosira jelentkezik?- Sokak javaslata és a természettudományok iránti érdeklődésem segítette a döntésemet.-Amikor végzett, nem voltkérdés, hogy a szekszárdi kórházat válassza ?- Annyira nem, hogy minden évben itt töltöttem a gyakorlati időt Már első után is ide jöttem az úgynevezett ápolási gyakorlatra. Miután végeztem, fél évre prof. Témák Gábor főorvoshoz kerültem a fertőző osztályra. Majd azért kerültem a kardiológiára, mert a’fertőzőn kötelező a belgyógyász szakvizsga. Tehát - katonasággal fűszerezve - elkezdtem „járni” a belgyógyászati osztályokat, utolsóként kerültem az 1. számú belgyógyászatra. Az itteni tevékenység nagyon megtetszett.- Mi fogta meg annyira?- Nagyon sokrétű a dolog, sok mindennel kellett foglalkozni. Például itt volt az intenzív osztály is. Emeüett mindenkinek tudnia kell, mennyire van benne ma- nualitás, milyen műveletekkel szeretne foglalkozni - ami nem csak papírmunka.- Annak idején a - leg többször rémült - beteg saját tapasztalása alapján elmondta az észlelt tüneteket, ami nagyrészt nem volt szakszerű. Ebből kellett kiindulniuk..- Ezt nevezhetjük művészetnek, amihez - a rendelkezésre álló vizsgálatok mellett - emberismeretnek, tapasztalatnak és még sok másnak kell társulnia.- Ma pedig ide sorolódik a szívultrahang is. Ez a fő területe?- Igen... Kezdetekben ez nem volt ennyire elszeparált. Mára ez is megváltozott. Az itteni ultrahang- vizsgálatok felét jelenleg én végzem és soha nem tudnám megunni. De természetesen részt veszek az osztályos munkában, hetente ügyelek és így tovább.- Amikor először láttam ultrahangos vizsgálatot, hallottam a szívhangot, egészen meghatódtam. Gondolom, ön ezt már megszokta?- Nem mondanám. Az emberben mindez tudat alatt érdekes érzelmeket vált ki.- Az érzelmeknél tartva következzék a család. Felesége gyermekgyógyász.- Négy gyermekünk van. AnnaMohácson szintén gyermekgyógyász. Árpi a műegyetemen járműgépésznek tanul. Előd szintén egyetemista, kertészetire jár, különösen közel áll hozzá a borászat. Zsófia Zita általános iskolás, ötödik osztályos. Őt is minden érdekű, a tánctól az atlétikán át a lovaglásig mindenért lelkesedik. Most éppen tenisztáborban van.- Együtt sportol a gyermekeivel..- Mindig sportos család voltunk. A gyerekeket már kiskorukban vittük síelni, majd a kerékpározás következett. Zsófi születése előtt az „ötösfogat" akár ötszáz kilométeres túrát is megtett. Angliába szervezett biciklitúrán is voltunk - valamennyiünk örömére. Annánál a kerékpározás hobbi szinten meg is maradt. A közös sport idővel megcsappant, mondhatni el-elmaradt, mert a fiúk olyan fizikai állapotba kerültek, hogy én már nem bírtam a diktált tempójukat. Árpinak sajnos volt egy kulcscsonttöréses balesete, ezért abbahagyta a kerékpározást, majd sziklamászó lett Előd a futást kedveli legjobban, háromezer akadályon országos bajnok lett, szóval jegyzett sportoló, tagja a válogatottnak.- Mi a véleménye arról hogy szeptembertől bevezetik az iskolákban a mindennapos testnevelést- Nagyon, de nagyon helyes! A mozgás igényét, a testtudatos életmódot bele lehet nevelni a gyerekekbe. Sokan megszeretik a mozgást, ami természetesen a pedagóguson is múlik, de leginkább a családon, a szülői példán. Tény, hogy több sportág űzése az anyagi lehetőségeken is múlik, hiszen nem minden gyereket tudnak a szülők síelni vinni, ahogyan több sportágról is pénz híján kénytelenek lemondani.- Meg azért is, mert, mint mondják: „Mi erre nem érünk rá”.- Hát ez az! És például én miért érek rá? Nem akarnék közhelyekkel élni, inkább példával. Amikor hazamegyek a kórházból, leülhetnék a fotelbe egy kis pöffesz- kedésre, egy kis szunyókálásra. Helyette felhúzom a futócipőt és nekivágok. Ilyenkor az „alapút”, vagyis a turistaúton Szálka a célpont, majd vissza. Van egy kis emelkedő, de jól esik a közel 15 kilométernyi futás, hiszen a mozgás a testi- és lelki épülést egyaránt szolgálja. Érzem, amint felszabadul az endorfin (boldogsághormon), ami valósággal „felsza- badultságot” ad, s remekül érzem magamat. Ilyenkor gondolkodom... Magasabb szintekre kerülök, mintha egy fotelben méláznék. ló dolgok jutnak eszembe, jó döntések születnek...- Tehát eljutottunk a hosszútáifutásig.- Igen, áttértem. Néha a gyerekek is futották velem, de mint már említettem, teljesítményük már jóval meghaladta az enyémet, közölték, „fater, nem jövünk veled”. Bár egy alkalommal Árpi is lefutotta velem a maratont Budapesten. Amúgy tagja vagyok a Kadarka Futóklubnak - a közös sport és a társaság miatt egyaránt.- Nem utál fáradtnak lenni, mondjuk, egyfélmaratont követően?- Dehogy. Nekem az nem fáradtság, hanem felüdülés.- Kinek ajánlja a rendszeres testmozgást s vannak-e olyan betegek, akiknek abszolút tiltja?- Mindenki találja meg önmaga számára a legmegfelelőbb mozgásformát és fusson, ússzon, tornázzon. Ha más nem megy, naponta sétáljon jó nagyokat. A szívbetegek között vannak súlyosabb állapotúak is, de nagyon-nagyon ritka, akit tiltani kéne a mozgástól. Száz súlyos (!) szívbeteg közül talán egy van olyan, akinek nem ajánlatos a mozgás. Bár - mint tudja -, főnökünk, lózan-Iilling Mihály főorvos egy volt gyógytornászunk közreműködésével megszervezte a rehabilitációs tornát. Az infarktuson, műtéten átesett betegeket is a legrövidebb időn belül oda küldjük.- Miért jó ez?- Ez már sportélettan. Bizonyított, hogy az egész vérkeringésre serkentő hatást gyakorol a torna, amitől jelentősen csökkennek az érrendszeri problémák: Magunk is egyértelműen tapasztaljuk, hogy a rendszeres tornázással, testmozgással párhuzamosan javul a beteg állapota. Visszakanyarodva az előzőekhez, a súlyos szívbetegek maguk érzik, hogy pár perces sétákat elvisel-e a szervezetük, illetve jó hatással van-e rá. Viszont főként az idősebbeknél inkább az a gond, hogy többet akarnak teljesíteni a megengedettnél vagy az ajánlottnál. Arra gondolok, hogy a séta helyett kimennek a kertbe kapálni. Majd gyakran újból itt kötnek ki az osztályon.- Ön hivatalból ajánlaná a kutyatartást?- Mindenképpen. Mert a kutya kötelez. Rendszeres mozgásra, gondoskodásra és így tovább.- Kérem a javasolt személy nevét- Nem ismerem személyesen Bodó Katalint, a Szépítsük Szekszárdot program koordinátorát Nyilván sokakkal együtt én is szívesen olvasnék a tevékenységéről, az eddigi eredményekről és a tervekről - elsősorban városunk szeretete okán. V. Horváth Mária
