Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-08-12 / 28. szám

IRODALOM 2012. augusztus 12. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Kétszáz esztendeje lesz idén, hogy 1812. október 10-én Szek- szárdon megszületett Garay Já­nos. A jeles költőről Jeney János piarista tanulmányt irt a Palaes­tra Calasanctiana - A piaristák doktori értekezései az 1932. év­től című sorozat 1. számában 1932-ben. Jeney János munkájá­ból számos fontos adatot és érde­kességet megtudhatunk Garay családjáról, diákéveiről, házassá­gáról, munkásságáról. E heti szá­munkban a kötet bevezetőjét osztjuk meg olvasóinkkal. „Még csak az első század sem telt el egé­szen azóta, - írja Császár Elemér 1912. június 2-án - hogy Garay János megszü­letett s a negyvenes évek népszerű köl­tője, az Akadémia koszorúsa ma már puszta név, melyhez a köztudat csak két költeményt fűz, pár versszakot egy negyedszázadra, öt nagy kötetre terje­dő működéséből, a többit az ismeret­lenség pora takarja”. A dolog valóban így áll Mert a diák, aki végre hosszú ta­nulmányok után elhagyja a középisko­la falait, ahol gondos mesterei megtaní­tották mindarra, ami okvetlenül szüksé­ges, hogy későbbi életpályáját az ott szerzett ismeretekre fel tudja építeni, igen keveset hall GarayróL Megtanulja például, hogy Garay János volt Az obsi­tos című víg elbeszélés szerzője és ugyancsak az ő verse a politikai célza­tával népszerűvé vált Kont is. Ennyi az egész; munkásságának többi része a múlté. Pedig, hogyha az ember csak egyszer is fi­gyelemmel végigolvassa Garaynak öt kö­tetre terjedő munkásságát, bizonnyal több értéket is felfedez műveiben. Mert, ha a mai mértékkel mérve nem is olyan nagy költő, mint amekkorának kora tar­totta, el kell ismernünk, hogy költészeté1 200 éve született Garay János Szekszárd híres költőjére emlékezünk nek van egy-két olyan tulajdonsága és ro­konszenves vonása, amely megérdemel­né, hogy általa nagyobb ismertségre is sz­ert tegyen szerzőjük. Ha ugyan igaznak valljuk Goethének ismeretessé vált mon­dását: Wer den Dichter will verstehn, Muss in Dichters Lande gehn - akkor itt is azt kell mondanunk, hogy bizony Garay költészetét csak úgy tudjuk teljes egészében megérteni és kellőképpen ér­tékelni, ha fönntartás nélkül beleéljük magunkat abba a világba, amelyben Garay élt, és amelynek hatása alatt kor­társaitól méltán nagyrabecsült versei lét­rejöttek és belső értéket, színt nyertek. Ha ilyen megvilágításban vizsgáljuk a kérdést, akkor Garay mindenképen meg­érdemli becsülésünket, úgy is mint egész ember, harmonikus lélek, úgy is mint költő, aki méltán írhatta magáról, hogy „csak három Istennek áldozott, a szép­nek, jónak és igaznak”. Garay becsületesen futotta meg rövid pályáját és lantja csak nemes érzéseket énekelt. „Nemcsak a múlt nagy emléke­it, hanem a jelen vágyait, a jövő reménye­it is zengette Garay e század elején” - méltatlan őt Gyulai Garay tiszteletére rendezett ünnepélyen. „A kétségbeesett hazafiság sugallta Berzsenyinek, hogy romlásnak indult hajdan erős magyar. Kölcsey kétségbeesve kiáltott fel: hogy a magyar már csak névben éL Vörösmar­ty kiemelte líránkat a kétségbeesésből és hirdette: hogy jönni kell még, jönni fog egy jobb kor. Ez az új költői nemze­dék egész lelkesüléssel fogadta szívébe e reményt s Garayval együtt a hazafias esz­méket és érzéseket tolmácsolták”. Szé­chenyitől kölcsönzi az eszméket, Vörös- martytól a hangot hazafias dalaihoz, de azért saját egyéniségét is belevegyíti. És mint ő költeményeiben a „legnagyobb magyar” politikai eszméit hirdeti, úgy teszi figyelmessé Széchenyi is a nemze­tet politikai cikkeiben Garay hazafias költeményeire. Egy alkalommal Szász Károly azt mondogatta, hogy Garay nem azok közé tartozott, akik vezércsillagok maradnak és halhatatlanságot nyernek, hanem azok sorába, akiknek az az érde­mük, hogy saját koruknak megfeleltek. Ez tényleg így is van. Már pedig az a köl­tő, aki legalább is korára hatott, az a kö­vetkező időkre is hatott, mert minden utóbbi az előző vállain emelkedik fel. Ilyenformán a költő hatása akkor is fenn­áll a jövő nemzedék számára, ha az nem is érzi a közvetlen hatást. Garay széles területen működött: írt drá­mát, eposzt, legendát, elbeszélést, balla­dát, találós verset, tárcacikket, tudomá­nyos értekezést, lírai, leíró és elbeszélő költeményeket, de ezek egyikében sem tudta megközelíteni Vörösmartynak, Petőfinek, Aranynak hatalmas géniu­szát. Talán éppen ez a széles irányú szét- forgácsolódása és a tény, hogy „tehetsé­ge nem állott arányban buzgalmával, ki­tartásával, műgondjával: a költő csak hi­vatott volt s nem egyszersmind válasz­tott is”, volt a legvalószínűbb oka, hogy költészetében nem tudott több mara­dandót alkotni. Pedig múzsája a lehető legtermékenyebb forrásból táplálkozott: hazaszeretetéből, szabadságvágyából, demokratikus érzéseiből és nőtisztele- tébőL Az ő irodalomtörténeti értékét te­hát nem annyira egyes költeményeiben kell keresnünk, mint inkább egész iro­dalmi munkásságában. De mégis az a költő, aki olyan verseket írt, mint Hasz- szán, melyet Vörösmarty oly őszintén magasztalt, Zrínyi Ilona, mely Bajzát lel­kesedésre ragadta. A vész szelleme, ame­lyet Petőfi irigyelt tőle: Kont, melyet az olvasók minden rétege nyilvános ma- gasztalással illetett; Az obsitos, mely az egész nemzet rokonszenvét vívta ki, az a költő megérdemli, hogy rá is alkalmaz­zák Gyulainak Vörösmartyról mondott elismerő szavait: „sokkal nagyobb, mint a minőnek tisztán az aesthetikai szem­pont mutatja.” Hogy Garay csak éjekor és nem nagyobb sikereket ért el irodalmi munkásságával, azt a legvalószerűbb formában Császár Elemér indokolta meg az Erzsébet Nép­akadémia ülésén, ahol rövid pár lapon kegyeletes szavakban foglalta össze Garay irodalomtörténeti értékét és so­rolta fel mindazokat az értékes motívu­mokat, amelyekben egész költészete gyö­kerezett. Tárgyalásunk folyamán majd bővebben is megismerkedünk Garay szeretetre­méltó, minden szépért odaadóan lelkese­dő egyéniségével, rokonszenves, gyer- mekileg naiv, derült költészetével, most csak végső bevezető szóként idézem a fent említett Akadémiában elhangzó írói arcképnek befejező sorait: „Mi egy sze­rencsésebb kor gondatlan gyermekei (ez a jelző természetesen 1912-re vonat­kozik!) nem becsüljük meg a múltat s meghazudtolva Garay szavát, „hogy his­tóriai nemzet vagyunk s így a nemzet sympathiája a históriai elem felé vonza- tik”, élünk a jelennek, hódolunk a kül­földről erőszakkal átültetett divatoknak, elmerülünk a modern kor anyagi ké­nyelmébe és lelki izgalmaiba, de nem tö­rődünk azokkal a lelkes férfiakkal, akik ideálizmussal eltelve műiden erejüket ar­ra áldozták, hogy nekünk megszerezzék a szerencsés jelent. Kiveszett belőlünk a történeti érzék s evvel kapcsolatban a hit az ideális koreszmékben s a költészet­ben, mely évezredek tanúsága szerint minden magasztos eszme leghivatot- tabb tolmácsa. JJ (Folytatjuk.) Gyerekeknek Nyitott szemmel Szekszárdon Kedves Gyerekek! Városunk híres szülötte, Garay János születésének 200. évfordulója alkalmá­ból játékra hívunk benneteket. Az elkövetkező hetekben járjatok nyitott szemmel Szekszárdon, és fi­gyeljetek az épületek, műemlékek, szobrok apró részleteire. Ha figyel­mesek vagytok, láthatjátok, milyen szép alkotások vesznek körül ben­nünket, de nemcsak ezzel az él­ménnyel gazdagodtok, hanem nyerhettek is. A helyes választ be­küldők között ugyanis a játék idő­tartama alatt minden héten kisor­solunk egy-egy, az Alexandra Köny­vesbolt által felajánlott könyvet, íme, itt az első kép, írjátok meg mit ábrá­zol és hol található. A megfejtést beküld- hetitek emailben (szekvas@gmail com), eljuttathatjátok postai levelezőlapon a Szekszárdi Vasárnap címére (7100'Szek- száid, Béla király tér 8. Polgármesteri Hi­vatal) vagy leadhatjátok személyesen a polgármesteri hivatal portáján. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: „Nyitott szemmel Szekszárdon”. A megfejtés mellett szerepeljen a ne­vetek, lakcímetek, iskolátok, osztályo­tok is. A nyertesek nevét lapunkban közöl­ni fogjuk Beküldési határidő: augusztus 19. Kellemes keresgélést kívánunk.

Next

/
Thumbnails
Contents