Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-01-22 / 3. szám
2012. január 22. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A kihívások megedzik az embert Kovácsné Lengyel Klára: „Szeretem, ha a szavak és a tettek összecsengenek” F. Kováts Éva újságíró javaslatára most a városszerte ismert Kovácsné Lengyel Klárával beszélgetünk arról, hogy Klári hihetetlen energiával, idejét, erejét nem kímélve alapította újjá és szervezi a szekszárdi alsóvárosiakat tömörítő egyesületet, és gyűjti a pénzt a kórházi kápolna felújítására. De nem „maradhatott ki” a közreműködését bíró mintegy tíz civil szervezet, sem az alsóvárosi hagyományok.- Csak ámulok! Nemcsak az ötletektől gazdag szép házuk láttán, hanem Klári irodáján, ahol roskadoznak a polcok a megannyi dossziétól, melyekben például az alsóvárosi iratokat, pályázatokat gyűjti.- Rendnek kell lennie! S ez az én feladataim egyike, hiszen a Szekszárd-Al- sóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület ügyvezető elnöke vagyok. A két tiszteletbeli elnökünk: Bíró László püspök úr és Makk József tanár úr. Bíró püspök úr a mi szellemi atyánk, jelentős konkrét és lelki segítséggel támogat bennünket. Mellette sok-sok szekszárdit és másutt élőt kellene név szerint említenem, akik szintén zászlóvivői az alsóvárosiakat összefogó tevékenységnek, a kápolna ügyének. Vale- mennyiüknek hálásak vagyunk.- Klári most ugyan „hegyoldali”, de eredetileg alsó városi?- Az ükszülőkig visszamenőleg tüke szekszárdiak vagyunk. Az általános iskolát Csatáron kezdtem, mégpedig osztatlan alsó tagozatos osztályban, majd a Béri Balogh Ádám utcai iskolába kerültem. Édesanyám, aki 23-án tölti be 88. életévét, változatlanul itt él a városban. Az ő egyik bölcs mondása, hogy az asszony legfontosabb „dóga” a család összetartása, a pénz és az idő jó beosztása. Ez nem csak számomra megszívlelendő, hanem asszonytársaimnak is. Persze, a mai világban sok más feladat is jut nekünk, ajánlatos jól szervezni mindennapjainkat. De az évek múltával egyre simábban megy minden, hiszen a kihívások megedzik az embert.- Maradjunk a családjánál- Nagydorogról származó férjem a hegesztés-technikával és lakatosmunkákkal foglalkozó családi vállalkozásunkat irányítja. Már több mint negyven éve vagyunk társak. Legbüszkébbek a három fiúnkra vagyunk. Jó szakemberek lettek, van emberi tartásuk, s bízom benne, hogy családalapításuk is sikeres lesz. Balázs rendszergazda, Nándor informatikus-programozó, József pedig vegyész. Sajnos, mindhárman a fővárosban élnek, ott találták meg boldogulásukat. Igaz, rendszeresen járnak haza, és mi is megyünk hozzájuk...- Azért szívesen hallanék néhány fontosat Önről, a szép nagycsaládot összefogó Kláriról- A számviteli főiskola után ösztöndíjasként a megyei tanácsnál kezdtem, majd a „keriben” tanítottam. Nagyon szép időszak volt, szerettük, becsültük egymást a diákokkal, de annyira, hogy sokukkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Közben egyetemet végeztem, közgazdász-tanár lettem. Több helyen dolgoztam, majd az OTP-től mentem nyugdíjba- Ha gyalogosan látom az utcán, rendre négyen-öten veszik körül- Aminek nagyon örülök. Bár időigényes a gyalogjárás, ezért ha sürgős feladatom van, akkor inkább autóval megyek.-Klári, hány „emberből” van? Család, Alsóváros, kórházi kápolna és rengeteg civil szervezet..- Nem vagyok én sok emberből, csak sok lelkes emberrel csapatmunkában végzünk minden téren mindent. Ami egyik fontos tapasztalom, hogy az önkéntes munkát vállalók kiegyensúlyozott, jókedvű, összetartó és őszülte emberek. Eredményesen dolgozni pedig csak így, az együvé tartozás szellemében, s azonos célért lehet. Jól érzem magamat ezekben a „csapatokban”, mert szeretem, ha a szavak és a tettek összecsengenek, ami nálunk pontosan így van. Általában sikerül megtalálnunk az egészséges munkamegosztást. A „munkáról” jut eszembe, hogy én magam is szinte többet, többfélét dolgozom mostanában, mint aktív koromban. Természetesen tevékenységemet képezi az a három megyében végzett, végzendő munka is, amit az Ifjúsági Unió Civil Számadó Szolgálat keretében végzünk.- Térjünk rá az alsóvárosi egyesületre!- Örömmel, ám előbb néhány mondat az előzményekről Sokan tudják, hogy hajdan miként tagozódott a város, s azt is, hogy az Alsóvárosban a szegényebb réteg élt - egymást tisztelve, segítve. Ott - az írásos emlékek is igazolják műidig is összefogtak az emberek: kalákában építették a házakat, de említhetem a szüretek vagy a kukorica- és toll- fosztást. Egymásra támaszkodtak mindenben, nem volt irigység örültek egymás siketének. Ott gyerek nem kallódhatott ef mert mindenld figyelt a máséra is. Mindenkinek fontos volt a közösség- Tehát nem véletlenül alakították meg a Szekszárd-Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesületet- Ez így' igaz. De egyesületünk egy jóval korábbinak, az őseink által - a hivatalos bejegyzések szerűit - 1896-ban alapított Szekszárd Római Katolikus Olvasókörnek a jogutódja. Alapszabályt módosítva 1990-ben újjáalakítottuk az egyesületet az imént említett néven. Szervezetünket az akkori plébános úr, Farkas Béla is nagy odaadással segítette, amit Bacsmai atya szívesen folytat.- Interjúnk hivatalos megjelenési dátuma január 22. Előző nap bál lesz a volt 505-ös középiskolában.- Ez már a 13. bálunk, aminek a bevételét szintén a Szent János és Pál kápolna felújítására fordítjuk. A gyönyörű barokk műemlék kápolna - a 18. századi megépülésekor még a város peremén állt - restaurálása egyesületünk legfontosabb célkitűzéseinek egyike.- Az első százezer forint éppen az Ön adománya volt...- Azóta szépen haladnak a munkálatok, és sorra csatlakozik hozzánk műiden jóakarattá szekszárdi és máshol élő a kórházi, vagy más néven „kiskápolna” újjászületéséért. Egyesületi erőből eddig több mint tízmillió forintot sikerült gyűjtenünk. Ez nagyon jó érzés, ahogyan a kápolnába belépni szintén. Akár imádkozni, fohászkodni, akár takarítani, rendezvényt szervezni...- Kanyarodjunk még vissza a bálhoz illetve a folyamatos összejövetelekhez.- 2000-ben sok alsóvárosi javaslatára nosztalgiatalálkozót szerveztünk a Wosinsky Közösségi Házban, ahova főként az ötvenes-hatvanas évek alsóvárosi diákjait vártuk. Mintegy százan érkeztek. Garayjános „Viszontlátás Szek- szárdon” versével induló program az emlékezés jegyében telt. Ugyanezen esztendő adventjéhez kötődik a hagyományok tematikus gyűjtésének megkezdése. Az idősek elmeséhék a disznóvágásokkor szokásos nyárstűzést, megtanították a fiataloknak, hogyan lehet házilag szaloncukrot készíteni, aszalt gyümölccsel és sajátkészítésű díszekkel karácsonyfát ékesíteni. És persze ilyenkor is sorjáznak a visszaemlékezések, a megható történetek...- Gyönyörű a kápolnasorsot bemutató kis könyv.- Büszkék is vagyunk rá, s valameny- nyi szerzőjére. A kiadvány adomány- gyűjtő céllal most is kapható, a befolyt pénzt és az szja-felajánlásokat szintén a kápolnára fordítjuk. Elmondom azt is, hogy a PTE Illyés Gyula Karának közreműködésével néprajzi kutatásokat folytatunk, természetesen az Alsóvárost - vagy Alsóutcát - illetően. Reméljük, hogy lesz idő, energia és támogató jó szakember, hogy kiadhassuk az ..Alsóvárosi kalendáriumot”.- Elismerik a munkáját?- Hát hogyne. Szinte naponta. Amikor megállítanak az utcán, megszorítják a kezemet, s ötleteket adnak a továbbiakhoz.- Akár egy kisregény születhetett volna ebből a beszélgetésből, ám ez lehetetlen. Ki legyen a következő riportalany?- Volt tanítványomnak, a civilszervezetek elkötelezett támogatójának és ismerőjének, a sokoldalú Győrfi Gyulának adom át a jelképes stafétabotot. V. Horváth Mária
