Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-06-10 / 23. szám
2012. június 10. \ ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI vasArnap Becsület csak egy van... Szabó Péter: „Igát kaptam, csak húzni kellett” Szabó Péter dnköntőre voksolt legutóbbi beszélgetésünkkor Zákányi József, a Szekszárdi Nyomda könyvkötője. Mint említette, sokat gondolkozott, kit ajánljon, de azon is, hogy Szabó Péter munkája vajon szakma vagy művészet? Azt meg végképp nem tudtuk, hány cinköntő működik az országban. Végül úgy gondoltuk, tízen-tizenöten lehetnek.- Szóval mennyi a cinköntők létszáma?- Az ismerősök - beleértve magamat is - hatan vagyunk. Hárommal személyesen nem találkoztam, de tudok róluk. Tehát „jelentem”, a cinköntők létszáma valószínűleg nyolc.- Hogyan vagy miért lett cinköntő?- Édesapám, Szabó Géza - sajnos, nincs már közöttünk -, a nyolcvanas években alapított egy vállalkozást. Először bojler alkatrészeket gyártott cinkből, majd bútorfogantyúkat. Én az I. Béla Gimnáziumban érettségiztem, s ugyanott megszereztem az épületgépész-technikusi végzettséget, majd bevonultam. A katonaságot követően apukám mellett kezdtem el dolgozni a családi házunknál levő műhelyben.- Kitanulta azt a szakmát, ami netn azonos a jelenlegivel- így van. Fejlesztettem a céget, a fém- szerszámos öntésről áttértem a gumi- szerszámos öntésre, miközben folyamatosan alkalmazkodtam az igényekhez. Összefoglalva mondhatom úgy is, szerencsés ember vagyok, mert igát kaptam, csak húzni kellett.-Milyen igényeknek tett és tesz eleget?- Például többen kérnek fel egyedi emlékérmek készítésére.- Úgy hittem, azok szobrászművészek munkál- Lehetnek... Ám árban óriási a különbség. Egyáltalán nem kezelem le a vidéki rendezvényeket, sőt. De a rendezők számára már az is komoly dolog, ha az általam készített érméket ki tudják gazdálkodni. Nálam, pontosabban a cinköntőknél más léptékekben lehet gondolkodni.- Milyen érmekről van szó?- Szívesen említek néhányat. Készítettem maratoni futóversenyre érmet, az én munkám az „Év rendőre" kitüntetéshez járó érme, de borászoknak, illetve a Máltai Lovagrendnek is dolgoztam már. Gyakran rendelnek céges kulcstartókat, egyéb reklámtárgyakat, plaketteket vagy kisplasztikákat. De kitűzőkre, ipari alkatrészekre is mutatkozik igény. Több téren együttműködöm a pécsi aranykezű Fekete Gyulával, aki ólomkatonakészítő mester. Máris megjegyzem, most senki ne gondoljon a hajdani játékkatonákra, mivel ezek a kézzel festett kis alakok dísztárgyak, elsősorban a gyűjtők vásárolják.- Mondjuk, megrendelnek Pétertől érmét, vagy plakettet. Hogyan tovább?- Mielőtt fixálnánk a megrendelést, egyeztetjük a darabszámot, hiszen az belejátszik az árba. Majd az elképzelés alapján megbeszéljük a feliratot, a színt, a mintázatot, illetve azt, hogy kétvagy háromdimenziós, relief-szerű le- gyen-e a kialakítása. Csak ezután egyezünk meg az árban.- Ki tervezi meg a monétát vagy a díjat?- Én. Számítógéppel megrajzolom. De akár egy fotó alapján is dolgozom, legyen szó portréról, tájképről, bármiről... Leegyszerűsítve: én készítem az öntőmintát, az öntőeszközöket, a felület megmunkálását Budapesten csináltatom. Utána az úgynevezett antikolás következik, így a sötét és a világos tónusok jól elkülönülnek. A lakkozással fejeződik be a munka.- Értem, hogy céges kitűzőkről van szó. De készít divatékszer jellegű dolgokat? Ha igen, akkor hol értékesíti?- Nézze, gyártó vagyok, nem kereskedő. Ám amennyiben sorozatdolgokat készítek, vagy valamiből nagyobb mennyiséget, azt a megrendelő nagy- kereskedőnek adom el. Nem foglalkozom egyedi értékesítéssel. Mint említettem, nagykereskedőkkel, viszonteladókkal állok kapcsolatban, akik a megrendelt holmit viszik a bolthálózatokba. Pékiául a kicsi állatkitűzők vagy a puskára kerülő plusz díszek a vadászati szaküzletekbe kerülnek... Természetesen, ha egy cég rendel tőlem, akkor velük tárgyatok, igényük szerűit elkészítem, amit kértek. Tapasztalatom szerint csak az egyedi igények teljesítésével lehet talpon maradni.- A cink fém, tehát hideg a tapintása Az emberek többségéhez a fa, a papír áll közelebb...- Igen, a cink szürke színű puha fém. Én nagyon szeretem. Különösen, amikor megolvad és rendelkezésre áll az alakításhoz, alkotáshoz. Ebből az anyagból mindent szeretek készíteni, ami nem szögletes. Az én munkámat az teszi széppé, izgalmassá, hogy mindig új kihívással találkozom. Öröm, amikor a tervezés és a többi munkafolyamatot követően kezemben tarthatom az érmet, vagy bármilyen új darabot.- A szürke cinkből hogyan lesz aranyérem?- Az érmek galvanizált bevonatokat kapnak különböző színekben.- Mit tesz reklamációkor?- Ilyen nem fordulhat elő. Hibás, selejtes terméket nem adok ki. Tartom az elvemet: becsületből csak egy van. A minőség és az adott szó a túlélés záloga.- Hogy telik egy-egy átlagos napja?- Reggel félhatkor kelek, s nyomban bekapcsolom az olvasztótégelyt, mivel a felmelegedéshez másfél órára van szüksége. Kávézom, s előkészítem az öntőszerszámokat, majd elviszem a gyereket az óvodába.- A gyönyörű Lili Csenge hat év körül lehet. Hova jár oviba?- A gyakorlóba, aminek egyik oka, hogy a feleségem több munkatársa ott tanít. Csenge teljesen egyedül megtanult írni, számolni, sőt az olvasás is megyeget neki, noha csak jövő szeptemberben megy iskolába. Szerencsések vagyunk, hogy Csengét beírattuk a Bartinába, ahol kora ellenére már haladó előképzős. Á Bartina olyan szellemi környezetet nyújt, amire másutt nem lelhettünk volna, csak a „Kapási Jula” (Matókné Kapási Júlia - a szerk.) által meghatározott miliőben. Mozgás, éneklés, zene, közösségi szellem, kultúra, hagyománytisztelet, fegyelmezettség, értékrend... No, és az összpontosítás. Elnézzük az óvodai műsorban, milyen odaadóan, figyelmesen dolgozik...- Gondolom az „elnézzük” többes száma afeleségére vonatkozik.- Igen és édesanyámra. Felségem, Annamária egy nyelviskolát vezet, ahol olaszt is tanít. De idegenvezetést is vállal. Tizennégy' éve ismerkedtünk meg egy félig közös baráti társaságban, s azóta együtt vagyunk. A városközponthoz nagyon közel van a családi házunk, ami tulajdonképpen a szülői ház. Anyukám is ott él köszönhetően az átalakításnak, teljesen külön rezidenciája van. Szóval együtt vagyunk, mégis külön. Ő biztonságot ad, sokat segít, ha kell valamennyiünkre főz.- Hajói tudom, nemcsak őfőz- Mind a hárman szeretünk tüsténkedni a konyhában, én magam is bármit elkészítek, nem csak a „féfi-étkeket”, hanem főzelékeket, szóval mindent.- Anyukájától, Zsóka asszonytól a főzési tudomány?- Igen. De szüleimtől - tőlük kaptuk a házat -, tanultam meg mindent.Hogy mit, nem sorolom, csak egyetlen példát emelek ki: mindig bennem (bennünk) van, hogy müyen óriási áldás egy gyerek. Hat éve nálunk akár a nyaralást, akár a hétvégéket illetően egyetlen szempont van: Csenge. Nyaranta a hor- vát tengerparton pihenünk, mert neki az a kellemes. Imádjuk Olaszországot, de csak pár napra ugrunk le, hogy neki ne legyen fáradságos.- Immár a szabadidőnél tartunk. Mi a hobbija?- A horgászás. Sükösdre járunk, együtt a család. Anyukám akasztott már hét és fél kilós afrikai harcsát, de Csengének is sikerült már kétkilósat fognia. Fárasztotta, majd segítettünk neki kiemelni. A másik hobbim az autómodellezés - robbanómotoros, távirányítós autóval- Kit javasolna következő riportalanynak?-Javaslom, beszélgessenek Szollár Zoltánnak, aki nagyon tehetséges fafaragó. A munkájával nagyon értékes hagyományokat őriz és mutat be. A kisujjában van a mestersége, jó érzéssel nézem a munkáit. V. Horváth Mária !
