Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-05-27 / 21. szám

2012. május 27. MOZAÍK ... SZEKSZÁRDI fAiAHMAP |y| Ezúttal Vajdát és Webbert énekelt az ország Gagliárdásokkal a Művészetek Palotájában A 400 fős egyesített kórusban ott énekekek a szekszárdi dalosok is Az immár több mint két évtizedes Énekel az ország mozgalom az idén is nagyszerű koncerttel ünnepelt. Má­jus 1-jén este a budapesti Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hang­versenytermének pódiumán a Hol- lerung Gábor vezényelte 400 fős egyesített kórus és a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Vajda János: Változatok, és Andrew Lloyd Webber: Requiem című művét adta elő, méltán nagy sikerrel. Aki is­meri a kórusmozgalom mai helyzetét, tudja, mekkora tett ez a jelen formá­jában és helyszínnel megrendezett esemény. A résztvevők, köztük az egyébként minősítő hangversenyére készülő szekszárdi Gagliarda Kama­rakórus érintett dalosai komoly áldo­zatot vállalnak a hosszú és fárasztó előkészületekkel járó fellépéssel. Már ezért is elismerés illetné őket, hát még a mutatott teljesítményért. Az előadás első részben Vajda Já­nos Erkel- és Kossuth-díjas zeneszer­ző zenekarra és énekkarra írott Vál­tozatok című műve hangzott el. Két gyermekdal (Bújj, bújj, zöld ág és Szá­raz tónak nedves partján) közismert motívumaira épül a szerző Szilágyi Domokos „Változatok egy képzelet­beli Weöres-versre” című művét megidéző kompozíciója. Weöres Sándor Szilágyi által továbbjátszott szürreális képzetei izgalmasan bon­takoztak ki a zenekarra és énekkarra meg- és átfogalmazott zenei varián­sokban. Nem volt nehéz felismerni a három „gyermekdal” nyilvánvalóan erotikus (szerelemcsütörtök vagy bennünk van a kutyavér) felhangja­it, de a zárótétel már az erdélyi költő tragikus végjátékát idézte mértéktar­tóan patetikus zenei megfogalmazás­sal. „Két szál kappan fürdik a napban / tengerparton oszlik az alkony / fer­de a balkon - a szálloda-ajtón / légbe kilépik az ember az égig”. Nem jelentett kisebb csemegét a második rész a világhírű musicalszer­ző Webber mindmáig egyeden ko­molyzenei próbálkozása, a Requiem. A konzervatív zenei és egyházi hatá­sú közegben felcseperedő kompo­nistától, mint tudjuk, a bibliai téma nem volt idegen (lásd Jézus Krisztus Szupersztár), de az egyházi liturgiára épülő, latin szövegű mise, mondhat­ni, szokatlan vállalkozás tőle. Az apja emlékének tisztelgő mű, miközben felmutatja a szerző egyetemes kvali­tásait, mintha egyben le is akarna számolni a zenei eszközöket korláto­zó hagyománnyal A mű végén e gon­dolat jegyében csengeti a robosztus orgona ellenében magasztosan győ­zedelmessé a makacsul túlélő gyer­mekhangot. Foglalkoztatja a slágeres dallamokon túli komponálás, zenei szövés gondolata, ugyanakkor nem mond le a rockzenei hangszerekről és megoldásokról, és fel-felvillantja populáris mesterségbeli tudását is. Nem véletlen, hogy Requiem Pie Jesú tételének szóló részlete a popze­ne világából is ismert. A gálaelőadáson az Operaház ma­gánénekese, Cecilia Lloyd énekelte a szoprán, László Boldizsár pedig a tenor szólamot. Mindketten kiváló­an, az operaszínpadot idéző tónu­sokkal formálták meg hangzásukat, igazodva a szerző - olykor a műfaj lehetőségeit feszegető - drámaisá- gához. Lakó Levente énekelte az egyébként felette nehéz gyermek­szólamot kedvesen és tisztán, jogos sikert aratva. Hazafelé autózva, megvallom, ki­csit megrendültén rakosgattam he­lyére a koncerten szerzett élményei­met. Varázsos játék a létezés Vajda- Szilágyi-Weöres nyelvi és zenei vilá­ga felől nézve. És jó dolog hinni Webberrel, hogy a szabadon szárnya­ló zene túlél majd minden robosztu­sán rá nehezedő nyomást. Hogy nem hallgattathatja el se a rosszul értel­mezett hagyomány, se a sípolás, a kerregés, az elgépiesedett világ dü­börgése... hogy túlzengi majd a fo­gyasztói „kultúrák” mindent felzabá­ló értékzavarát is... Hajrá, éneklő Magyarország! Haj­rá, gagliardások! Kis Pál István Megdöbbentő és szíven ütő vök, amit hallhattunk Kitanics Márk klinikai szak­pszichológus, igazságügyi pszichológus szakértő Kriminális gyermekek - gyer­mekkori pszichés zavarok című - a Kris­tály Lélekvédő Egyesület által szervezett május lOén, a szekszárdi zeneiskola nagytermében tartott - előadásában, fi­zikailag vagy lelkileg bántalmazott, fel­nőttek vagy gyerekek által kihasznált a kortárs csoportban vagy a társadalmi hatások miatt tévútra lépett gyermekek­ről A legmegrázóbb azonban mégis az, hogy a számos lehetséges ok közül egyikről sem mondhatjuk ki, hogy akit ilyen ér, az felnőttkorában nyilvánvaló­an bűnelkövető lesz. Vagyis ezt nem tudjuk egészen biztosan megelőzni. Kitanics Márkot a rendezvény után arra kértem, hogy emelje ki mélyreha­tó és sokrétű előadásának legfonto­sabb elemeit.- Mondandóm nagyrészt arról szók, hogy a gyermekkori pszichés zavarok és a későbbi kriminális cselekvések kö­zött milyen összefüggés állapítható meg, és ezeknek milyen rizikófaktorai léteznek. Ezek a rizikófaktorok egy­Kriminális gyerekek Nincs egy ok és egy okozat részt a családból táplál­koznak, másrészt a kor­társ csoportból, harmad­részt a társadalomból, és annak minden hozadé- kából, akár a médiából, akár a társadalmi együtt­élésből: a különböző osz­tályokból, csoportokból Igazából azt szerettem volna érzékeltetni, hogy bár számtalan kérdés van nyitva a bűnelkövetések­kel kapcsolatban, nem tudjuk egységesen meg­válaszolni, hogy mitől lesz valaki bűnelkövető. Ezt nem lehet pontosan, precízen megfogalmazni, csak kérdéseket tudunk feltenni.- Van, ami jobban valószínűsíti, hogy valakiből bűnelkövető lesz?- Éppen hogy nem. A kérdés az, hogy van-e olyan rizikó- faktor, amivel ki lehet szűrni, hogy az illető biz­tosan bűnelkövető lesz - de nincs ilyen, hanem soknak az összessége. Van, amikor a csonka család ez a tényező, de van, amikor csonka csa­ládban teljesen jól felnő az ember. Van, amikor az alkoholista szülő az ok, de van, akinek alko­holista az apja, és telje­sen jól felnő. Van, ami­kor a pszichés zavar áll a háttérben, de van, akinek pszichés za­vara volt gyermekkorában, felnőttként mégis remekül működik. Tehát nem tudjuk ezek közül bármelyiket is ki­emelni. Nehezen kutatható is, és nehe­zen lehet megmondani, hogy kit mi predesztinál ilyesmire. Kitanics Márk- Az agresszió mennyire a család­ból hozott?- Ez nagyon bonyolult kérdés, egy külön előadás témája lehetne, mert az agresszió nagyon ismert és kutatott te­rület. A saját tapasztalataimat próbá­lom itt elsődlegesen elmondani. Szám­talan gyereket vizsgáltam. A négy-öt év­vel ezelőtti Bonyhád melletti benzikút- rablást két rendes, jó egzisztenciájú családból származó gyerek követte eL Senki nem gondolta volna róluk, hogy ilyet tesznek. Füves cigire kellett nekik a pénz.- Akkor mit javasolhatunk a szü­lőknek?- Egy szülő sem tudja úgy nevelni a gyerekét, ahogy azt a gyermeke elvárja. Azt gondolom, ha valaki igyekszik a tár­sas normákat, konvenciókat, elváráso­kat megtanítani a gyerekének, akkor elméletileg adott neki egy lehetőséget arra, hogy normálisan tudjon felnőni. Ha a társas normákat sem sikerült megtanítani, akkor nagyobb a valószí­nűsége annak, hogy az egy kriminális gyerek lesz. Kovács Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents