Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-05-27 / 21. szám
2012. május 27. MOZAÍK ... SZEKSZÁRDI fAiAHMAP |y| Ezúttal Vajdát és Webbert énekelt az ország Gagliárdásokkal a Művészetek Palotájában A 400 fős egyesített kórusban ott énekekek a szekszárdi dalosok is Az immár több mint két évtizedes Énekel az ország mozgalom az idén is nagyszerű koncerttel ünnepelt. Május 1-jén este a budapesti Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének pódiumán a Hol- lerung Gábor vezényelte 400 fős egyesített kórus és a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Vajda János: Változatok, és Andrew Lloyd Webber: Requiem című művét adta elő, méltán nagy sikerrel. Aki ismeri a kórusmozgalom mai helyzetét, tudja, mekkora tett ez a jelen formájában és helyszínnel megrendezett esemény. A résztvevők, köztük az egyébként minősítő hangversenyére készülő szekszárdi Gagliarda Kamarakórus érintett dalosai komoly áldozatot vállalnak a hosszú és fárasztó előkészületekkel járó fellépéssel. Már ezért is elismerés illetné őket, hát még a mutatott teljesítményért. Az előadás első részben Vajda János Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző zenekarra és énekkarra írott Változatok című műve hangzott el. Két gyermekdal (Bújj, bújj, zöld ág és Száraz tónak nedves partján) közismert motívumaira épül a szerző Szilágyi Domokos „Változatok egy képzeletbeli Weöres-versre” című művét megidéző kompozíciója. Weöres Sándor Szilágyi által továbbjátszott szürreális képzetei izgalmasan bontakoztak ki a zenekarra és énekkarra meg- és átfogalmazott zenei variánsokban. Nem volt nehéz felismerni a három „gyermekdal” nyilvánvalóan erotikus (szerelemcsütörtök vagy bennünk van a kutyavér) felhangjait, de a zárótétel már az erdélyi költő tragikus végjátékát idézte mértéktartóan patetikus zenei megfogalmazással. „Két szál kappan fürdik a napban / tengerparton oszlik az alkony / ferde a balkon - a szálloda-ajtón / légbe kilépik az ember az égig”. Nem jelentett kisebb csemegét a második rész a világhírű musicalszerző Webber mindmáig egyeden komolyzenei próbálkozása, a Requiem. A konzervatív zenei és egyházi hatású közegben felcseperedő komponistától, mint tudjuk, a bibliai téma nem volt idegen (lásd Jézus Krisztus Szupersztár), de az egyházi liturgiára épülő, latin szövegű mise, mondhatni, szokatlan vállalkozás tőle. Az apja emlékének tisztelgő mű, miközben felmutatja a szerző egyetemes kvalitásait, mintha egyben le is akarna számolni a zenei eszközöket korlátozó hagyománnyal A mű végén e gondolat jegyében csengeti a robosztus orgona ellenében magasztosan győzedelmessé a makacsul túlélő gyermekhangot. Foglalkoztatja a slágeres dallamokon túli komponálás, zenei szövés gondolata, ugyanakkor nem mond le a rockzenei hangszerekről és megoldásokról, és fel-felvillantja populáris mesterségbeli tudását is. Nem véletlen, hogy Requiem Pie Jesú tételének szóló részlete a popzene világából is ismert. A gálaelőadáson az Operaház magánénekese, Cecilia Lloyd énekelte a szoprán, László Boldizsár pedig a tenor szólamot. Mindketten kiválóan, az operaszínpadot idéző tónusokkal formálták meg hangzásukat, igazodva a szerző - olykor a műfaj lehetőségeit feszegető - drámaisá- gához. Lakó Levente énekelte az egyébként felette nehéz gyermekszólamot kedvesen és tisztán, jogos sikert aratva. Hazafelé autózva, megvallom, kicsit megrendültén rakosgattam helyére a koncerten szerzett élményeimet. Varázsos játék a létezés Vajda- Szilágyi-Weöres nyelvi és zenei világa felől nézve. És jó dolog hinni Webberrel, hogy a szabadon szárnyaló zene túlél majd minden robosztusán rá nehezedő nyomást. Hogy nem hallgattathatja el se a rosszul értelmezett hagyomány, se a sípolás, a kerregés, az elgépiesedett világ dübörgése... hogy túlzengi majd a fogyasztói „kultúrák” mindent felzabáló értékzavarát is... Hajrá, éneklő Magyarország! Hajrá, gagliardások! Kis Pál István Megdöbbentő és szíven ütő vök, amit hallhattunk Kitanics Márk klinikai szakpszichológus, igazságügyi pszichológus szakértő Kriminális gyermekek - gyermekkori pszichés zavarok című - a Kristály Lélekvédő Egyesület által szervezett május lOén, a szekszárdi zeneiskola nagytermében tartott - előadásában, fizikailag vagy lelkileg bántalmazott, felnőttek vagy gyerekek által kihasznált a kortárs csoportban vagy a társadalmi hatások miatt tévútra lépett gyermekekről A legmegrázóbb azonban mégis az, hogy a számos lehetséges ok közül egyikről sem mondhatjuk ki, hogy akit ilyen ér, az felnőttkorában nyilvánvalóan bűnelkövető lesz. Vagyis ezt nem tudjuk egészen biztosan megelőzni. Kitanics Márkot a rendezvény után arra kértem, hogy emelje ki mélyreható és sokrétű előadásának legfontosabb elemeit.- Mondandóm nagyrészt arról szók, hogy a gyermekkori pszichés zavarok és a későbbi kriminális cselekvések között milyen összefüggés állapítható meg, és ezeknek milyen rizikófaktorai léteznek. Ezek a rizikófaktorok egyKriminális gyerekek Nincs egy ok és egy okozat részt a családból táplálkoznak, másrészt a kortárs csoportból, harmadrészt a társadalomból, és annak minden hozadé- kából, akár a médiából, akár a társadalmi együttélésből: a különböző osztályokból, csoportokból Igazából azt szerettem volna érzékeltetni, hogy bár számtalan kérdés van nyitva a bűnelkövetésekkel kapcsolatban, nem tudjuk egységesen megválaszolni, hogy mitől lesz valaki bűnelkövető. Ezt nem lehet pontosan, precízen megfogalmazni, csak kérdéseket tudunk feltenni.- Van, ami jobban valószínűsíti, hogy valakiből bűnelkövető lesz?- Éppen hogy nem. A kérdés az, hogy van-e olyan rizikó- faktor, amivel ki lehet szűrni, hogy az illető biztosan bűnelkövető lesz - de nincs ilyen, hanem soknak az összessége. Van, amikor a csonka család ez a tényező, de van, amikor csonka családban teljesen jól felnő az ember. Van, amikor az alkoholista szülő az ok, de van, akinek alkoholista az apja, és teljesen jól felnő. Van, amikor a pszichés zavar áll a háttérben, de van, akinek pszichés zavara volt gyermekkorában, felnőttként mégis remekül működik. Tehát nem tudjuk ezek közül bármelyiket is kiemelni. Nehezen kutatható is, és nehezen lehet megmondani, hogy kit mi predesztinál ilyesmire. Kitanics Márk- Az agresszió mennyire a családból hozott?- Ez nagyon bonyolult kérdés, egy külön előadás témája lehetne, mert az agresszió nagyon ismert és kutatott terület. A saját tapasztalataimat próbálom itt elsődlegesen elmondani. Számtalan gyereket vizsgáltam. A négy-öt évvel ezelőtti Bonyhád melletti benzikút- rablást két rendes, jó egzisztenciájú családból származó gyerek követte eL Senki nem gondolta volna róluk, hogy ilyet tesznek. Füves cigire kellett nekik a pénz.- Akkor mit javasolhatunk a szülőknek?- Egy szülő sem tudja úgy nevelni a gyerekét, ahogy azt a gyermeke elvárja. Azt gondolom, ha valaki igyekszik a társas normákat, konvenciókat, elvárásokat megtanítani a gyerekének, akkor elméletileg adott neki egy lehetőséget arra, hogy normálisan tudjon felnőni. Ha a társas normákat sem sikerült megtanítani, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy az egy kriminális gyerek lesz. Kovács Etelka
